A világgazdaság folyamatai

 

Világgazdaság

A gazdasági kapcsolatok olyan világméretű rendszere, amelyben a nemzetközi munkamegosztás alapján sokoldalúan kapcsolódnak össze mind a nemzetgazdaságok makro, mind az egyének és a transznacionális vállalatok mikroszinten.

 

 

Kialakulása:

·         Munkamegosztás: évezredeken keresztül a gazdasági jellegű munkamegosztás bázisát alapvetően egy zárt közösség adta.     Ezen belül alakultak és változtak a munkamegosztás jellemzői: specializáció, kooperáció. A közösségből csak alkalomszerűen és részleges munkamegosztásban volt mód kilépni, a kapcsolatok szinte kizárólag a kereskedelemre korlátozódtak, de nem elhanyagolható a hódítások szerepe sem.

·         Nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülése egy korszakváltás eredménye:

·            a korszak Európa számára lényeges következményekkel járó változást hoz: vasgyártás, papír előállítása, hajóépítés.

·            „nagy ugrás”: felfedezések megindulása, a Kelet speciális találmányai (lőpor, papír, stb.) eljutnak Európába.

·            új területek fokozatos gazdasági és politikai birtokba vétele.

·            Nyugat Európa városiasodása, polgárosodása.

A nemzetgazdaságok és a világgazdaság fejlődése közötti viszony: A világgazdaság nem egyszerűen a nemzetgazdaságok külső kapcsolatainak összessége, mert egyrészt a nemzetgazdaságok kialakulásával és fejlődésével párhuzamosan alakult ki és fejlődött, másrészt azt maga is létrehozta. A nemzetgazdaságokat összekötő sokoldalú kapcsolatrendszer az interdependencia olyan sokrétű, hogy abban nem létezhet olyan nemzetgazdaság, amely függetleníthetné magát a világgazdaság folyamataitól, a világgazdaság törvényszerűségei meghatározzák a nemzetgazdaságok fejlődésének törvényszerűségeit.

 

Centrum térségek

A centrum: olyan társadalmi-gazdasági formációt jelent, amely fejlettségét tekintve a kor élvonalában foglal helyet. Fejlődése autonóm, szerves fejlődés, olyan önkorszerűsödés, amely az adott rendszer belső szerkezetéből és a népesség belső motiváltságából következik. A Föld centrumtérségei a világgazdaság erőcentrumai. Azok a térségek, ahol a gazdasági termelés és a termelékenység rendkívül magas, ahol transznacionális vállalatok székhelyei többségében előfordulnak, ahol a gazdaság húzóágazatai a legkorszerűbb és legdinamikusabban fejlődő iparágak, ahol a világ pénzforgalmának jelentős része zajlik, ahol az információs gazdaság a legfejlettebb. A világ legfontosabb centrumtérségei Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia. Ez utóbbinál változások figyelhetők meg, mert korábban a centrumtérséget kizárólag Japán jelentette, ma már azonban ez a világgazdasági centrumtérség egyre inkább kibővül Dél-Koreával és Kína keleti partvidékének egy-egy fontosabb városával. Gazdasági fejlettsége és a világgazdaságba való integrálódása miatt Ausztráliát és Új-Zélandot is a centrumtérségek közé lehet sorolni. A centrum országok gazdasági fejlettségük, az infó-kommunikációs eszközök használata (információs gazdaság) és általában a világgazdaságban betöltött szerepük miatt előnyüket egyre inkább ki tudják használni. A nemzetközi porondon sokkal hatékonyabban tudják érdekeiket képviselni, mit a szegényebb országok. Az ebből következő pozitív spirál gazdaságukat továbbfejleszti, előnyeiket tovább fokozza.

Perifériák

A periféria a társadalmai a centrum fejlettségi szintjétől elmaradt, leszakadt formációt képeznek, amelyek nem szerves autonóm fejlődési pályán mozognak. Fejlődésük már más viszonyok között kialakult, fejlettebbnek minősülő rendszer átvételén, azaz mintakövetésén alapul. A világ egyes térségei között jelentős területi fejlettségbeli különbség alakult ki. A világgazdaság központjait hatalmas kiterjedésű erőterek (érdekszférák) veszik körül. Az egyes erőtereken belül a központhoz szorosabban kötődő közepesen fejlett országok alkotják a félperifériát. Ez a térség fontos felvevőpiacot és beruházási terepet jelent a centrum számára. A félperifériák a centrum országok „hátországai”, akik szorosan együttműködnek a centrum országokkal, bizonyos szempontból kiegészítik azok gazdaságát, de fontos erőforrást (munkaerő), felvevőpiacot és terjeszkedési területet is jelentenek számukra. Az észak-amerikai centrumtérség félperifériáját a latin-amerikai országok jelentik, Nyugat-Európa félperifériája a gazdaságilag kevésbé fejlett Európai Uniós és Unión kívüli országok (a politikai értelemben vett Kelet-Európa, vagy egyes dél-európai országok, Japán és az újabb kelet-ázsiai centrumtérségek hátországát pedig a délkelet-ázsiai országok adják. A centrumoktól földrajzi és gazdasági értelemben a legtávolabb fekvő, függő helyzetű, gyengén fejlett országokat a perifériához soroljuk. A perifériák a világgazdaság peremvidékei, amelyek legfontosabb szerepe a centrumtérségek ellátása ásványi nyersanyagokkal és mezőgazdasági terményekkel. Ez az országcsoport a világ legszegényebb országait tömöríti, többségük Afrikában található. A periferiális országok gazdasági szerkezete a centrumországok kiszolgálásához idomul. A torz gazdaságszerkezetet nem készteti semmi a változásra. Az információs társadalom pozitív (és negatív) hatásaiból kimaradva, a további fejlődés is sokkal nehézkesebbé válik. Összességében tehát elmondható, hogy a világgazdaság perifériáján elhelyezkedő országok hátrányai továbbfokozódik, a kitörés számukra egyre távolabb kerül.