Az esztétikai minőségek rendszere (emelt)

AZ ELÉGIKUSSÁG

Az elégikusságot az jellemzi, hogy érzéki formája valamilyen, a kor átlagos szabadságlehetőségeit megtestesítő jelenséget állít elénk úgy, hogy egyben érzékelhető a szabadság bukása, s a kor embere e jelenséggel azonosulva szomorú, lemondóan reménytelen – de nem megrendült – érzésekkel éli át ezt az értékvesztést. Az elégikusság esztétikai minősége tehát a tragikumhoz hasonlít, csupán abban különbözik tőle, hogy a megsemmisülő szabadság méretei kisebbek, a kor mértékével mérve emberszabásúak. Az elégikusság inkább szomorú, mint megrendítő, másfelől viszont emberméretű jellege miatt könnyebben és mélyebben tudjuk átélni. Mint a legtöbb esztétikai minőség, az elégikusság sem egyetlen szín. Elégikus a fájdalmas gyász, de az értékpusztulást emelt fővel elfogadó magabiztosság is. A szükségszerű elmúlás nem csak akkor elégikus, amikor bekövetkezik, hanem akkor is, amikor előjelei már világosan érzékelhetőek. Életünk utolsó szakasza az öregkor szintén egyfajta lassú halál.

A KOMIKUM

A tragikum mellett a másik legnevezetesebb kevert esztétikai minőség. A komikum érzéki formája a kor viszonyai között átlagos mértékű szabadság jegyében fellépő jelenséget állít elénk úgy, hogy váratlan csattanóval lelepleződik ennek – ugyancsak átlagos mértékű – korlátozottsága, s e lelepleződés következményei sem haladják meg a jelenség káros jellegének mértékét. A kor embere tehát kívülálló, szánalom nélküli, derűs fölényérzéssel éli át ezt a bukást. A szakirodalom képviselőinek nem kis része úgy véli, hogy a komikum az ember sajátja, s kétségtelen is, hogy a többi esztétikai minőséghez viszonyítva ez kötődik leginkább az emberhez.

A HUMOROSSÁG

A humor érzéki formája valamilyen, a kor viszonyai között átlagos mértékű szabadság jegyében fellépő jelenséget állít elénk úgy, hogy váratlan csattanóval lelepleződik ennek korlátozottsága, ám ez utóbbi az átlagosnál kisebb mértékű, társadalmilag veszélytelen, és a lelepleződés következményei nem haladják meg a korlátozottság mértékét, a kor embere tehát megértően, az azonosulás derűs érzésével éli át az élményt. A művészi alkotásokat a humor akkor jellemzi, ha egy egészséges fejlődési folyamat mellékes jelentőségű kisiklásait, alapjában véve pozitív hősök gyöngeségeit teszik nevetségessé, amikor az alkotó azonosulni tud az ábrázoltakkal és így bírálata önbírálat is. A humorban nincs elutasítás, kívülálló fölény, a humoros jelenségeket megértjük, hibáját megbocsátjuk.

AZ ABSZURDSÁG

Az abszurdság érzéki formája valamilyen, a kor viszonyai között átlagos mértékű szabadság jegyében fellépő jelenséget állít elénk úgy, hogy váratlan csattanóval lelepleződik ennek igen nagy mértékű, társadalmilag súlyosan veszélyes korlátozottsága, s a lelepleződés következményei nem haladják meg a korlátozottság mértékét, a kor embere tehát kívülálló, szánalom nélküli fölénnyel, de nem derűsen, hanem haragos gúnyérzéssel éli át az élményt. A legelterjedtebb komikus képzőművészeti műfaj a karikatúra.

A BIZARRSÁG

A bizarrság érzéki formája a maga korából kiemelkedő, fenséges szabadság jegyében fellépő jelenséget állít elénk úgy, hogy váratlan csattanóval lelepleződik ennek korlátozottsága, ám e korlátozottság csekély mértékű, társadalmilag veszélytelen, s a lelepleződés következményei nem haladják meg a korlátozottság mértékét, a kor embere tehát a nála hatalmasabbat megillető, furcsálkodó kívülállással, de mégis megértő derűvel éli át az élményt.

A GROTESZKSÉG

A groteszkség érzéki formája a maga korából kiemelkedő, fenséges vagy magasztos szabadság jegyében fellépő jelenséget állít elénk úgy, hogy váratlan csattanóval lelepleződik ennek szélsőséges, alantas vagy borzalmas korlátozottsága, s a lelepleződés következményei nem haladják meg a korlátozottság mértékét, a kor embere tehát kívülálló, szánalom nélküli gúnyérzéssel, egyben azonban többé-kevésbé riadt, szorongó érzelmekkel éli át az élményt. A groteszk megjelölést olyan jelenségekre szokták alkalmazni, amelyek egyszerre komikusak és riasztóak-borzongatóak, szélsőségesen össze nem illő elemek vad, fantasztikus társításával embertelen hatalmak, gyakran érthetetlen, kiszámíthatatlan képét mutatják.