Az esztétikai minőségek rendszere (emelt)

A tevékenységi körök a feladat ellátásához szükséges tárgyak elé természetesen különböző célokat állítanak. A paraszt ruhájának rendeltetése nem több mint az, hogy az időjárás és szabad mozgás, valamint a társadalmilag előírt szemérem igényeinek megfeleljen. Széke  biztosítsa a pihenést, sírja pedig a közegészségügyi szempontokat és egy kis túlvilági béke reményét. Az uralkodónál ugyanezeknek a tárgyaknak más rendeltetésük is van. Az öltözékük pompája az Istenhez teszi őket hasonlatossá, nem széken, hanem trónon ülnek, mindez azért, hogy az elébe járuló alattvaló érezze a hatalmát. Sírjuknak az uralkodó család örök hatalmát kell kifejeznie.

Így aztán  minden korban a szépség vonásai folyamatosan változnak, az emberi szabadság olyan változásait követve, amilyen a tárgykultúra terén az új anyagok és technikák felfedezése, az ezekből fakadó új esztétikai elvek kialakulása.

AZ ELVONT FORMÁK SZÉPSÉGE

Az elvont formák az egymástól egyébként eltérő jelenségek látható-hallható tulajdonságaiban felfedezhető azonosságok vagy hasonlóságok. Ilyen formák pl. a mértani alakzatok, mint a kocka vagy a kör. Az ilyen elvont formák közül egyesek arról nevezetesek, hogy általánosan szépeknek tartják őket. Ezek, pl. a szimmetrikus formák, a kör, a gömb vagy az egyenlő szárú háromszög is. Szövegek hangzásbeli jelenségek is lehetnek szimmetrikusak, pl. a beszéd fő részei, egy költemény versszakai vagy egy zenemű tételei. A szimmetria voltaképen az arányosság egyik alesete. Az arányosság lényege az, hogy valamilyen dolog részeinek egymáshoz és az egészhez való viszonyában egysége mérték valósul meg.

Tárgyak esetében fontos aránymérték a célszerűségé: ez szabja meg, hogy mekkora legyen egy szerszám feje és a nyele közötti arány, vagy milyen magasak legyenek a lépcsőfokok ahhoz, hogy jól használhassuk őket. A szépségükről nevezetes elvont formák között fontos a ritmus említése is. Térbeli ritmusa van pl. egy oszlopcsarnoknak, és időbeli ritmussal rendelkezik a tiszta dactilusokból álló vers. Fontos tény tehát, hogy céljaink elérését elősegíti, ha saját tevékenységünket ritmikussá tesszük, valamint ha a velünk szemben álló folyamatok is ilyen jellegűek. A szabályosan ismétlődő jelenségek ugyanis könnyebben megismerhetőek, visszatérésük kedvező lehetőséget nyújt tanulmányozásukhoz és a róluk szerzett tapasztalatok általánosításához.

A ritmuselméletek képviselői ebből azt a következtetést vonják le, hogy a magas fokú ritmikai szervezettség mindig vonzó, a ritmikai szervezetlenség viszont taszító hatást gyakorol ránk. Ez az álláspont természetesen nem teljesen igaz, hiszen ha a ritmus az emberi életet börtönfegyelemmel, kaszárnyarenddel szabályozó erőként jelentkezik, elsorvaszthatja egyéniségünket, sőt fizikai létünket is veszélyeztetheti. A szerkezeti formák közül a harmonikusak állnak a szép hírében. A harmónia voltaképpen nem más, mint valamilyen szempontból – hangzásban, színben, alak tekintetében, tartalmi vonatkozásokban – egymáshoz illő részek kiegyensúlyozott összhangja.

Ennek ellentéte a diszharmónia, az egymástól élesen különböző vagy egymással kifejezetten ellentétes, össze nem illő elemek nyugtalan, feszültséggel terhes együttese. Ha tehát arra keresünk feleletet, hogy a szimmetrikus-arányos formák, a ritmikusság, vagy a csillogás miért jelent számunkra általános érvénnyel valamilyen szépet, akkor ezt azzal magyarázhatjuk, hogy ezek a formák és minőségek az esetek nagy részében valóban inkább fejezik ki az emberi szabadságot, mint a többiek.

A FENSÉGESSÉG

A szépségtől az különbözteti meg, hogy itt egy fölöttünk álló hatalom erejét is érzékeljük, aminek eleve alárendeljük magunkat. A fenségesség jellemvonása tehát az, hogy a jelenség érzéki formája emberi szabadságot fejez ki, de ez a szabadság olyan hatalmas mértékű, hogy az adott társadalom átlagembere azt saját szabadságlehetőségeit messze meghaladónak érzékeli. Mivel e hatalom természete veszélyes is lehet, az átlagember pedig csak annyiban érezheti magáénak, amennyiben ő is ember, de ő maga gyakorlatilag ilyennel nem rendelkezhet, így a szorongással vegyes gyönyörködés kívülálló érzésével áll szemben a jelenséggel.