Széchenyi és Kossuth nézetei, programja a polgári átalakulásért

Történetírásunk az 1848-at megelőző két évtizedet, melyben a liberális nemesség a polgári átalakulásért és nemzeti felemelkedésért folytatott küzdelmet, reformkornak nevezi. A húszas évek európai forradalmi mozgalmai I. Ferencet az országgyűlés összehívására késztette (1825-27). Visszatért a rendi alkotmányhoz, a megyék engedtek az adó és az újoncok kérdésében. A rendi jogok megerősítése biztosította a keretet a következő évtizedekben kibontakozó reformmozgalomnak. A Pozsonyi országgyűlésen azonban még nem érett meg a helyzet a valódi változtatásokra, de látható volt, hogy a nemesség előtt csak egyetlen út áll, ha rálép a reformok útjára, és önmagán próbál segíteni. Bizottságokat állítottak fel az ország előtt álló feladatok – a vám, az úrbéri viszonyok, a magyar nyelv ügye – tanulmányozására.

Széchenyi István

Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben, a nagy múltú és dúsgazdag Széchényi család ötödik gyermekeként. Apja Gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója. Édesanyja Festetich Júlianna grófnő, aki a Georgicont, az első magyarországi gazdasági főiskolát megalapító Gróf Festetich György testvére volt. Széchenyi gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte, tanulmányait magántanulóként Nagycenken végezte, magánvizsgáit Pesten, Sopronban és Szombathelyen tette. 1809 áprilisában két bátyjával együtt csatlakozott a Napóleon ellen induló nemesi felkeléshez A vesztes június 14-i, győri csata után a hivatásos katonai pályát választotta, s főhadnagyi rendfokozatot szerzett. Részt vett 1813-ban a Lipcsénél vívott “népek csatájában”, ahol futárként szolgált.

Az itt szerzett érdemei, és a Napóleon visszatérése utáni itáliai harcokban tanúsított szolgálataiért több kitüntetésben is részesült. Többször kért szabadságot, amelyet utazásokkal töltött el. Barátjával, Wesselényi Miklóssal körutazásokat tett Nyugat-Európában. Legnagyobb hatást angliai utazása gyakorolt rá, ahol megérezte hazája elmaradottságát. Az utazások és a katonai pályán való mellőzöttsége miatt figyelme a politika, a közélet felé fordult.

1825-ben a rendi országgyűlés összehívásakor ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia számára egy évi jövedelmét. Ugyanebben az évben létrehozta a Lótenyésztő Egyesületet, amely később lóversenyeket is rendezett. Megalakította a Nemzeti Kaszinót, ahol a nemesség különböző rétegeihez tartozók megvitathatták a társadalmi problémákat. Az elkövetkező években a Duna Gőzhajózási Társaság létre jöttében játszott szerepet illetve megkezdődik a Vaskapu hajózhatóvá tétele, segít balatoni gőzhajózás beindításában, és az ő kezdeményezésére épül meg az óbudai hajógyár. Miután politikai befolyásra tett szert, sürgette az országot előrevivő reformokat. Széchenyi a programját először 1830-ban, a Hitelben fogalmazza meg.

Ennek előzménye 1828-as sikertelen hitelkérelme volt. Művét a Taglalat (Desseffy József – főnemes) által ért kritika miatt érthetőbb formában, magyarázatokkal kiegészítve 1831-ben adja ki Világ címmel. Széchenyi fontolt és eltervezett reform szükségességéről akarta meggyőzni olvasóit. A problémákat gazdasági oldalról közelítette meg, bizonyítva, hogy a fennálló rendszer gazdaságilag már előnytelen: az ősiség akadályozza a hitelfelvételben, a robot a termelékeny gazdálkodásban, a vámok a kereskedelemben. Kerülte a kormányzat érzékenységét sértő kijelentéseket, mivel bevonhatónak vélte a reformokba a kormányzatot, ugyanakkor féltette is a reformokat az udvar fellépésétől. Ez az aggodalom szembefordította fiatalkori barátjával, Wesselényivel. Mivel ostorozta a rendi kiváltságokat, művét kezdetben jól fogadták a bécsi körökben. Elsősorban az arisztokráciát kívánta megnyerni, de gazdasági nehézségei miatt a birtokos nemesség fogadta lelkesedéssel a könyvet. Széchenyi fontosnak tartotta a feudális kötöttségek eltörlését annak érdekében, hogy bárki szabad polgári tulajdonnal rendelkezhessen.

Szorgalmazta a kilenced, az ősiség (aviticitas), a robot és a fiscalitas (a földbirtokos-család fiági kihalása után a kincstárra szálló birtok, jószág) megszűntetését. A jobbágyok felszabadítását önkéntes örökváltság formájában képzelte el, vagyis a paraszt a földesúr által megállapított összeg egyszeri kifizetésével válthatta volna meg magát. Ezután a paraszt földjének tulajdonosává, vagy bérlőjévé vált volna. Ez azonban nem jelentené azt, hogy a parasztok birtokolnák az összes földet, ugyanis hatalmasak voltak ekkor a majorsági földek. A robotot pedig ezután a parasztok a bérmunkával helyettesítették volna. Széchenyi programja tartalmazza a mezőgazdaság gépesítését és sokoldalúvá tételét is. Lényegesnek tartotta a bortermelés és a borkereskedelem fejlesztését, továbbá (angol mintára) a ló- és juhtenyésztés elterjesztését, valamint a selyemhernyó tenyésztését is, ezáltal lendítvén föl a magyar selyemipart.