Széchenyi és Kossuth nézetei, programja a polgári átalakulásért

E két tényező hatására a legfőbb kérdés a jobbágyság felszabadítása, az úrbériség eltörlése lett. Programjának alapgondolata a feudális kiváltságok eltörlése a polgári szabadságjogok és az ország alkotmányos függetlenségének követelésével. Legfőbb eszközének a nemesek és a nép “érdekegyesítését”, politikai összefogását tekintette, a nemesség vezetése alatt. Az érdekegyeztetés során véleménye szerint a nemességnek le kell mondania kiváltságainak egy részéről (pl.: adómentesség), és jogainak illetve kiváltságainak egy részét pedig ki kell terjesztenie a parasztságra (pl.: választójog, földvásárlási jog). Kossuth vallotta, hogy egy nemzet politikai önállóságához az önálló nemzetgazdaságon keresztül vezet az út. Így támogatta a vámvonalak bevezetését, úgy gondolta ez lehet a magyar ipar védőfala az osztrák és cseh iparral szemben. A magyar gazdasági önállóság előmozdítására megszervezte az első hazai Iparmű kiállítást (1842). Kezdeményezője lett a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapító Társaság megalakításának és a vámkedvezménnyel Magyarországra zúdított osztrák iparcikkek ellen bojkottot hirdető Védegyletnek (1844). A gazdaság fejlesztése érdekében az ipar mellett a kereskedelem fellendítésére is szükség volt. Az önálló kereskedelem kialakításnak érdekében fel akarta lendíteni a magyar tengeri kereskedelmet. Ez azonban az infrastruktúra fejlesztésére is szükség volt. A tengeri kikötőnkhöz vízen és vasúton akarta megoldani az áruszállítást: Pesttől Vukovárig a Dunán, onnan pedig Fiúméig vasúton. Ezzel akarta kikerülni a Bécsen áthaladó kereskedelmi útvonalat, s így ott nem vehettek volna le róla hasznot. Szorgalmazta a kilenced és az ősiség eltörlését.

Kossuth az állami támogatással végrehajtott kötelező (kényszerítő) örökváltságot vette fel programjába, mert véleménye szerint az önkéntes örökváltság legfőbb akadályozó tényezője a parasztság fizetésképtelensége volt. Igyekezett megmutatni, hogy mindez nemcsak lemondás, hanem kiút is a nemességnek, az örökváltság hitelt és pénzt is jelent, melynek segítségével át lehet térni a kapitalista gazdálkodásra. 1847 tavaszán az ellenzék párttá alakult (Ellenzéki Párt). Kossuth részt vett az Ellenzéki Nyilatkozat kidolgozásában, mely a polgári rendszerváltozás programjává válik (Főbb követelések: népképviseleti országgyűlés, felelős kormány, közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, szabadságjogok, jobbágykérdés megoldása). A reformkor utolsó országgyűlésén követté választották (Pest vármegye), elismert vezéralakként – a kibontakozó európai forradalmak hatására 1848. március 3.-i felirati javaslatában követelte az Ellenzéki Nyilatkozat elfogadását, alkotmányt kért a Habsburg Birodalom örökös tartományainak is. A magyar forradalom idején országgyűlési delegáció élén Bécsbe ment, hogy elérje egy önálló magyar kormány kinevezését. A Batthyány-kormány pénzügyminisztereként, az áprilisi törvényekkel létrejött polgári Magyarország kiépítésén fáradozott (önálló bankjegykibocsátás – ”Kossuth-bankók”, Nemzetőrség felállítása, önálló hadsereg szervezése, jobbágyfelszabadítás, nemzetiségi kérdés megoldása). Az első népképviseleti országgyűlésen (1848) – látva az európai forradalmak leverését, és a bécsi udvar taktikáját – elmondta híres megajánlási beszédét (július 11.): 200 ezer újonc toborzását és 42 millió forint hitel megadását szavazta meg az országgyűlés. Szeptembertől toborzó-körutat tartott az Alföldön, a Magyarország ellen meginduló támadás (1848. szeptember 11.) után az Országos Honvédelmi Bizottság elnöke lett. A Batthyány-kormány lemondása után az OHB látta el a végrehajtó hatalom feladatait, és szervezte az ország katonai védelmét (újoncozás, hadiipar, kormánybiztosok kiküldése). A sikeres erdélyi és tavaszi hadjáratok következtében kimondott Habsburg-trónfosztás (1849. április14.) után Kossuthot kormányzó-elnökké választották, ám a Habsburgokat segítő orosz katonai beavatkozást (intervenció) követő katonai kudarcok miatt lemondott (augusztus 11.) és emigrált Törökországba. Később Angliába, az Egyesült Államokba, Franciaországba és Itáliába utazott. A Torinóban letelepedő Kossuth 1867-ben ellenzi az osztrák-magyar kiegyezést (Cassandra-levél). Állampolgárságát egy korábbi törvény miatt (honossági törvény) 1889-ben elveszítette, de számos magyar város díszpolgárrá választotta. Torinóban halt meg 1894. március 20.-án, hamvainak hazahozatala után Budapesten temették el.