Középkori kultúra (oktatás és tudomány, lovagi kultúra, szerzetesi létforma) – I. rész

Ilyen magasabb fokú képzés folyt az 1390-es években alapított esztergomi káptalani iskolában megszervezett Collegium Cristi-ben a tanulni akaró szegény ifjak Krisztus Kollégiumában is.

Az intézményt Budai János esztergomi kanonok alapította, és fő célja a szegény ifjak taníttatása volt.

Ennek az életpályának jelentős vonzása lehetett talán azért is, mert István király törvénnyel is erősítette tekintélyét: „Tudjátok meg valamennyien, testvérek, hogy többet dolgozik a pap mindnyájatoknál. Közületek ugyanis mindenki a saját munkáját végzi, ő pedig a magáét is, másokét is. És ezért, mint a tieteket, éppen úgy ti is mind ő érte a legkészségesebben tartoztok dolgozni s olyannyira, hogy ha szükség lenne rá, életeteket is adjátok érte”

Sőt arról is szól ez a törvény, hogyan kell biztosítani – akár erőszakkal is –, hogy a falvak népe igénybe vegye a papok nevelő munkáját.

A falusi papok csak anyanyelvükön tudtak a falubeliekkel beszélni, ezért ezen a nyelven olvasta fel a vasárnapi és ünnepi mise olvasmányait, e nyelven prédikált. Ezért írta elő a törvény: akik misehallgatásra a templomba menve, ott a misén a szertartása idején egymás között sugdolóznak, és másokat zavarnak, pletykákat fecsegve és nem figyelve a szent olvasmányokra. (s így nem élnek) az egyház által nyújtott táplálékkal, ha idősebbek, akkor megdorgálva szégyenszemre küldjük ki a templomból, ha viszont ifjabbak és közrendűek, akkor meggondolatlanságukért a templom előcsarnokában mindenki jelenlétében kell kötözni és szíjjal, valamint megnyírással kell büntetni őket.

A falusi pap tevékenysége közben kénytelen volt használni anyanyelvét. Ez azért volt fontos, mert ebből következik az, hogy anyanyelvi szövegeket, és énekeket is, mint tananyagot kell átadni a plébánosi oktatás során a papi pályára kerülő ifjaknak már a XI. századtól kezdve. Viszont e pályáról ki volt rekesztve a szolgálatra kötelezett várnép, ugyanis törvény mondta ki hogy: „Senkinek a szolgája nem emelhető a klerikusok rendjébe, hacsak előtte arra nem ad számára teljes szabadságot”. De nagyon sok e rétegből származó ifjat oktattak „betűismeretre” – így klerikussá téve azokat – uruk tudta és felszabadító engedélye nélkül. A földesúr hozzájárulását, tehát már a tanulás megkezdése előtt meg kellett szerezni.

Könyves Kálmán uralkodása alatt valamelyest enyhült a szolgáknak a szigorú helyzete, ugyanis az első esztergomi zsinaton határozatot hoztak arról, hogy aki ura engedélye nélkül szolgafiát tanítás útján felkészít a klerikusuk rendjébe való felvételre az váltsa meg a szolgát és ezenfelül fizessen 50 pezetát.

Akik e vétséget elkövették azok a falusi papok voltak, így tehát az ő tanító tevékenységüket próbálták szabályozott keretek közé szorítani.

Új szerzetesrendek Magyarországon

A XI. századi kezdetek után a királyi, főpapi és főúri alapítású kolostorok sűrűn behálózták az országnak szinte az egész területét. A XII. században pedig már nemcsak a bencések, hanem más szerzetesrendek is megjelentek. Francia területről érkeztek a ciszterciták. Első rendházukat 1142-ben alapították Cikádorban – ma Bátaszék. Legjelentősebb kolostoraik Zircen és Szentpéterváron voltak. A premontreiek a Rajna vidékről jöttek az 1130-as években. Fontos rendházuk Csornán volt. A XIII. században alapította Özséb esztergomi kanonok a pálosok rendjét, amely az egyik legnépszerűbb magyarországi szerzetesrend lett. Legjelentősebb kolostoruk a budaszentlőrinci volt. A ferencesek dominikánusok és az Ágoston rendiek szintén a XIII. században telepedtek meg, a karthauziak pedig a XIV. században.

A bencésekkel együtt e szerzetesrendek folytatták a káptalani, kolostori iskolákban a magyar nép tanítását, nevelését egészen a mohácsi eseményekig. E rendházak legfőbb pedagógiai jelentősége az volt, hogy a magyar ifjak sokaságát fogadták be, akik ott ismerkedtek a kultúra alapjaival az olvasással, a könyvvel. E könyvek természetesen latin nyelvűek voltak. A kolostorok már ezen időben kezdték kialakítani könyvtárukat, amiben természetesen tankönyvek is voltak. De tananyagkönyveket más rendeltetésű kötetekben is találhatóak voltak. Ilyen volt pl. a Pray-kódex, amelyet feltételezések szerint 1195-ben másolták le a bencések a váci székesegyház mintapéldányáról saját használatra, és ezenkívül átszerkesztették és pótlásokkal látták el. Valószínűleg bizonyos tananyagszövegeket is másoltak hozzá.