Középkori kultúra (oktatás és tudomány, lovagi kultúra, szerzetesi létforma) – I. rész

Az egyház nevelő tevékenysége viszont nem korlátozódott az iskolarendszerű oktatásra-nevelésre. A templomokban felhangzó prédikációk, a szertartások szimbolikája, az egyházi énekek hatása mind-mind nevelő célú volt, a híveket a helyes életvitelre buzdította (jelen esetben a túlvilági élet jutalmára).

A kolostorok életét szigorú, jól kidolgozott szabályzat (Regula) irányította. A szerzeteseknek a nap bizonyos időszakaiban különböző tevékenységeket kellett végezni, fizikai munkát, szent könyveket tanulmányozni és a reájuk bízott gyermekeket oktatni.

A rendszer stabilizálódása után a nyugati kereszténység egészére kiterjedt ez a minta.

Ennek eredménye, hogy az egész országra kiterjedő közoktatási-közművelődési program alakult ki hazánkban is. Ennek lényege, hogy iskolai oktatást-nevelést adtak az egyházi rendbe lépő ifjaknak, az e pályára kerülő gyermekek részére. A megalapított püspökségek az egyházi és állami feladatok elvégzésére, megszervezzék a plébániai oktatást.

A feudális világ nemesei gyerekek számára viszont rendszeres oktatást-nevelést tartottak szükségesnek. A királyi és a jelentősebb főúri várakban egybegyűjtve nevelték meghatározott módon és ideig a nemes ifjakat.

A feudális társadalmi rendben már szükséges volt az is, hogy a feudális birtokokon folyó termelőmunka folyamatosságát, zavartalanságát, a jobbágyság folyamatos oktatása-nevelése útján is biztosítsák. Ez nem intézményes úton történt, hanem amikor vasárnaponként és az egyházi ünnepeken összegyűlt a települések népe, – melyre a király és az egyház kötelezte őket – a vallás tanításának a magyarázata, imák, énekek nevelő hatást közvetítettek számukra.

Ezt tükrözi, hogy István a törvényben rendelte el a falvak népeinek, hogy igénybe vegyék papjaik nevelő munkáját „a papok és az ispánok pedig, hagyják meg az összes falu bírái számára, hogy parancsolják meg azok, hogy vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és asszonyok, kivéve, akik a tüzet őrzik. Ha valaki nem véve ezt figyelembe, elmarad azok hanyagságából, verjék meg azokat és hajukat nyírják le”

Egészen a rendiség korszakának végéig ily módon folyt népoktatás lényeges eleme volt annak tudatosítása, hogy a fennálló feudális rend tökéletes és változtathatatlan. A másik lényeges elem, hogy világi vonatkozásban is hasznos volt, sokféle értéket bontakoztatott ki az erkölcsi nevelés terén vagy éppen a népi műveltség gazdagítása által – anyanyelvhasználat, bibliafordítás, népművészet elterjedése, profán művészet.

A székesegyházi iskolák és a klerikusképzés

Az egyházi nevelési rendszerben fontos szerepet játszottak a klerikusok. Klerikusok voltak azok a férfiak, akik a klérusban, az egyházi rendbe tartoztak, az egyházi jog volt érvényes rájuk. E sokszínű réteget a falusi papoktól, egyszerű szerzetesektől a nagy javadalmú érsekekig, püspökökig, apátokig, az alapismeretekkel alig rendelkezőktől a nagy tudásúakig, a vallási teendőkhöz éppen hogy értőktől a tudomány sokaságát birtoklódik nagyon sokféle rangú és tudású férfi alkotta e rendet. De jelentős részük nem volt felszentelt pap. Ők töltötték be a különböző „értelmiségi” helyeket, az oktatást is ők végeztek. A világi rendűek ritkán vállalkoztak még ilyen feladatokra. Már első királyunk igénybe vette a klerikusok művelődésközvetítő népnevelő tevékenységét. A születendő magyar feudális államnak nagyon nagy szüksége volt ezen emberekre, akik egyrészt a korabeli praktikus tudományok birtokában közreműködtek a feudális állami szervek, intézmények létrehozásában, és fenntartásában (kancellária, diplomácia, törvényhozás, jogszolgáltatás, közigazgatási ügyintézés, történetírás), másrészt a vallás tanúival a nép széles rétegei előtt hitelesítették az új keresztény rendet, az uralkodó intézkedéseit.

Ennek érdekében István több kolostort alapított a bencés szerzetesek számára, akik felvállalták Magyarországon az oktatás-nevelés feladatát. Kiemelkedő jelentőséggel bírt a Szent Márton-hegyi kolostor (1023-tól Pannonhalma), amelyet 996-ban kezdtek építeni Géza fejedelem alapításaként. Első szerzetesei Rómából a Szt. Bonifác és Alexius bencés kolostorokból jöttek. A kolostorban már alapítástól kezdve működött az iskola. Itt kezdődött először a könyvek tanulmányozása, megszólaltak a gregorián énekek, megkezdődött a kódexmásolás. E kolostor volt a magyar írásbeliség, a magyar irodalom és történetírás egyik első műhelye.