Hirdetés

Horthy Miklós kormányzósága

13 perc olvasás
Horthy Miklós kormányzósága

Horthy Miklós 1919. november 16-án vonult be Horthy Miklós Budapestre fehér lovon, ellentengernagyi egyenruhában. Ígéretet tett, hogy nem hoz létre katonai diktatúrát. November 24. új koalíciós kormány – miniszterelnök Huszár Károly. A választásokat 1920 januárjára írták ki. A kampányidőszakban súlyos atrocitások érték a liberális, főleg szociáldemokrata erőket, MSZDP visszalép. A Népszava szerkesztőjét, Somogyi Bélát és egyik munkatársát, Bacsó Bélát meggyilkolják. A választásokon a mandátumok többségét az árutermelő parasztság érdekeit képviselő Országos Kisgazda és Földműves Párt szerezte meg. Kevéssel maradt csak le a katonatiszti, hivatalnoki és kispolgári bázisra támaszkodó Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP).

Hirdetés


Királyság vagy köztársaság

Legfontosabb feladat az államforma meghatározása volt. A köztársaság a forradalmakkal elbukott, így Magyarország megtartja monarchikus berendezkedését. A királyi trón betöltéséről heves vita alakult ki. A KNEP a legitimizmus álláspontján állt, szerintük Magyarország törvényes királya IV. Károly. Az ő visszatérését azonban a szomszédaink és az antant nem nézték volna jó szemmel, ezért egy Habsburgot akartak a trónra. A kisgazdák szabad királyválasztást akartak nemzeti királlyal. A vita kompromisszummal zárult. Az 1920. évi I. törvénycikk a királyi trón betöltéséről nem rendelkezik, az államfői tisztséget ideiglenesen a nemzetgyűlés által megválasztott kormányzóra ruházta. 1920. március 1-jén megválasztották Horthy Miklóst, Magyarország egyetlen 20. századi kormányzóját (korábban Hunyadi János és Kossuth Lajos). Horthyt támogatta az antant, jó külföldi kapcsolatokkal rendelkezett.

A trianoni béke

1920. június 4-én a versailles-i királyi kastély parkjában álló nagyobbik Trianon palotában került sor a béke aláírására. A januárban Párizsba küldött békedelegáció nem tudott változtatni a korábban meghatározott békefeltételeken. Történelmi, gazdasági, etnikai érveit félresöpörték, a békeszerződés a győztes nagyhatalmak, illetve román, délszláv és cseh szövetségeseiknek érdekeit tükrözte. Magyarország területe 282 ezer km2-ről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,9-re csökkent. Területéből és lakosságából Románia, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részesült, sőt még a vesztes Ausztria is megkapta Burgenlandot. A magyarság 30 %-a, kb. 3,3 millió ember idegen fennhatóság alá került. A békeszerződés katonai rendelkezései a magyar hadsereg létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget. Páncélosokat, hadihajókat, harci repülőgépeket az ország nem gyárthatott, nem vásárolhatott. A jóvátétel pontos összegét nem határozta meg, ennek teljesítését 1921-től 30 évig írták elő.

Trianon mérlege

A trianoni béke a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája volt. Az ország közvéleménye képtelen volt elfogadni, hogy közel ezer éves államát, nyelvi, kulturális, gazdasági és politikai egységét részekre szabdalták, s hogy több mint 3 millió magyar idegen fennhatóság alá került. Gyász és tiltakozás uralta az egész országot. Általánosan elterjedtté vált a jelmondat: Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország. Mindez azt is jelentette, hogy a trianoni kérdésben nemzeti konszenzus alakult ki. Valamennyi számottevő politikai erő külpolitikánk első számú célkitűzésének a revíziót, tehát a békeszerződés megváltoztatását tekintette. Vita csak abban volt, hogy minden elcsatolt területet vissza kell-e szereznünk, vagy megelégedhetünk egy olyan etnikai alapú határkiigazítással, amely az új határok mentén, egy tömbben élő magyarok (kb. 1,6 millió) visszatérését jelentené. A revízió megvalósítása persze egyenlőre távlati cél lehetett. A győztesek mindössze arra adtak lehetőséget, hogy Sopronban és környékén népszavazás döntsön a terület hovatartozásáról. Az itt élők 1921 decemberében Magyarország mellett döntöttek Ausztriával szemben, amit a nemzetgyűlés a „leghűségesebb város” cím adományozásával ismert el.

Teleki-kormány

A békeszerződéssel Magyarország szuverenitása helyreállt. Horthy három jelentős politikai erő közül választhatott: kisgazdák, szociáldemokraták, szélsőjobb Gömbös Gyula vezetésével. Győztek a konzervatívak. 1920 júliusában gróf Teleki Pál miniszterelnökségével megindult a rendszer konszolidációja. Ennek feltétele az alkotmányos rend helyreállítása, a jobb- és baloldali szélsőséges mozgalmak megrendszabályozása volt. Az 1921. évi rendtörvény súlyos büntetéssel fenyegetett mindenkit, aki „az állam és társadalom rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést” támogat. A parasztság megnyerésére 1920-ban törvény született, Nagyarádi Szabó István által bejegyezve. A valóságban a földbirtokszerkezet alig változott, összesen 1 millió holdat osztott föl. A nagybirtok szinte érintetlen maradt, nőtt az 1-5 holdas parasztbirtokok száma. Mégis 425 ezer család jutott, átlagosan 1,5 holdnyi földhöz, házhelyhez, kerthez. Mintegy 2 millió paraszt érezhette úgy, hogy az új rendszer törődik sorsával. Az úri középosztály körében felerősödött az antiszemitizmus. Az ő megnyugtatásukat szolgálta az 1920-as numerus clausus törvény. Ez kimondta, hogy „az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségiekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”. A jogszabály a zsidó vallásúak arányát kívánta csökkenteni a felsőoktatásban, majd hosszabb távon az értelmiségi pályákon.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3