Horthy Miklós kormányzósága

A királypuccs

IV. Károly 1921 márciusában álruhában és hamis okmányokkal Magyarországra érkezett. Első visszatérési kísérlete súlyos bel- és külpolitikai bonyodalmakat okozott. Itthon újra kezdődött a heves vita a legitimisták és a szabad királyválasztók között. Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a monarchia restaurálása ellen tiltakozva részleges mozgósítást hajtott végre. Horthy tárgyalt a királlyal. Biztosította hűségéről, azonban a külpolitikai helyzetre való tekintettel megtagadta a hatalom átadását és távozásra szólította fel. Április 6-án távozott az országból IV. Károly. A legitimistákhoz közel álló Teleki kénytelen volt lemondani, helyét a szintén konzervatív gróf Bethlen István vette át.

Az új miniszterelnök

Bethlen 1921 áprilisától 1931 augusztusáig volt miniszterelnök. Korának legfelkészültebb, legtehetségesebb politikusai közé tartozott. Nemcsak tehetséges, de sikeres is volt, Horthy bízott benne és támogatta. 1921 októberében IV. Károly ismét megpróbálta átvenni a hatalmat. Ezúttal erőszakos úton, fegyveresen kívánta elfoglalni a trónt. Nyugat-Magyarországon katonai csapatokat állított maga mellé, új miniszterelnököt nevezett ki és elindult a főváros felé. Bethlen fő feladata ennek megakadályozása volt, Horthy és az antant támogatta őt. A kormánycsapatok harcba bocsátkoztak a király csapataival Budaörsnél, s előbbiek Gömbös Gyula vezetésével gyors győzelmet arattak. IV. Károlyt Madeira szigetére száműzték, ahol egy éven belül meghalt. 1921 novemberében a nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.

A kormányzati stabilitás megteremtése

Bethlen feladata most a stabil kormányzati rendszer kiépítése, a gazdaság talpra állítása és a külpolitikai helyzet rendezése volt. A dualizmus korához visszanyúló stabil konzervatív rendszer volt a cél. Ehhez egy erős, stabil kormánypártra volt szükség. A politikai hatalmat a KNEP-re építeni nem lehetett, hiszen Bethlen a királypuccsok során szembefordult velük. A kisgazdák demokratikus törekvéseik és nagybirtok-ellenességük miatt nem jöhettek szóba. A miniszterelnök sajátos megoldást választott: 1922-ben néhány közeli hívével belépett a Kisgazdapártba és saját elképzelései alapján átformálta, majd belépett KNEP tagjainak egy része is. Az Egységes Pártként emlegetett új pártnak most biztosítani kellett a stabil parlamenti többséget. A miniszterelnök bravúros taktikai lépésekkel elérte, hogy a Friedrich-féle választójogi rendelet hatályát veszítse, azonban az új törvény nemzetgyűlési megtárgyalására már ne maradjon idő a választások előtt. A szabályozás így miniszterelnöki rendelettel történt, amely elsősorban a nők és az iskolázatlan férfiak rovására mintegy ? millióval szűkítette a választásra jogosultak körét. Budapest, valamint néhány nagyváros kivételével visszaállította a nyílt szavazást, mely behozhatatlan előnyt biztosított a kormánypártnak.

Megegyezés a szociáldemokratákkal

Az 1921 decemberében aláírt Bethlen-Peyer-paktummal a kormány lehetővé tette a szociáldemokrata párt normális működését, biztosította a választási részvételt és a parlamenti képviselet lehetőségét. Cserébe az MSZDP olyan korlátozásokat vállalt, melyek lehetetlenné tették számára a kormányzati pozíció elérését. Nem indíthattak sztrájkot, nem szervezkedhettek a közalkalmazottak, postások, vasutasok körében, nem bővíthették falusi szervezeteiket, s külföldön nem támadhatták a rendszert.

A felsőház visszaállítása

1926-ban újjászervezte a felsőházat. Bethlen ugyanis az erősen korlátozott és manipulált választások eredményét is kiszámíthatatlannak tartotta, félt a szélsőségek előretörésétől. Az arisztokrácia képviselőiből, állami és egyházi vezetőkből, a vármegyei és városi törvényhatóságok, illetve a kamarák és a tudományos intézetek által delegáltakból, valamint a kormányzó által kinevezettekből konzervatív egyensúlyt képezhetett. Az Egységes Párt, amely 1932-től Nemzeti Egység Pártja, 1939-től Magyar Élet Pártja néven működött, 1944-ig megőrizte kormányzati pozícióját.

Gazdasági stabilizáció

Súlyos válság alakult ki, mely az OMM felbomlásából és a történelmi Magyarország széteséséből következett. A közös vámterület megszűntetésével elvesztette biztos piacait, nyitott gazdaságú országgá vált. Nem volt önálló vámrendszere, valutája, jegybankja. Trianon következtében a nyersanyagforrások és a feldolgozóipari kapacitások között súlyos aránytalanságok léptek fel. A vesztes Magyarországon fokozottan jelentkeztek a háborús gazdálkodás következményei: munkanélküliség, termelés visszaesése, infláció. Bethlen bevezette az inflációs gazdaságpolitikát, ezáltal a befektetők olcsó hitelekhez jutottak, a munkaerő olcsóbbá vált. A meginduló fejlődést azonban veszélyeztette a fokozódó infláció. 307 millió aranykorona összegű népszövetségi kölcsönt vettek föl, amit 1924-től kezdtek folyósítani. Ettől az évtől kezdve megállt az infláció, helyreállt az államháztartás egyensúlya. 1924-ben létrejött a pénzkibocsátás monopóliumával felruházott MNB. 1927. január 1-jétől bevezették a pengőt és váltópénzét a fillért. Életbe lépett az új vámrendszer, emelkedett az életszínvonal, a rendszer megszilárdult.