Bulgária 1918. szeptemberében, a Monarchia 1918. november 3. napján, Törökország okt. 30-án, míg Németország 1918. november 11-én tette le a fegyvert. A párizs környéki békéket 1919. január 18-án nyitották meg (mint annakidején a békét aláírták a franciák). 5 nagyhatalom: USA, Nagy-Britannia, Olaszország, Japán, Franciaország. 4 nagy: Wilson, Lloyd George, Orlando és Clemenceau. Különböző szekciók működtek: az európai területi kérdéseket tárgyalónak francia elnöke volt, míg a gyarmatok és a Török Birodalom kérdését tárgyalónak Smuts tábornok volt az elnöke, vagyis angol. 58 bizottság működött, ahol meghallgathatták a nemzetiségi képviselőket. A Tízek Tanácsa az 5 miniszterelnökből és az 5 külügyminiszterből állt.

A franciáknak revansvágya volt, európai hegemón szerepbe akartak kerülni, és támogatták az újonnan létrejött nemzetállamokat, hogy körülzárják Németországot, Ausztriát és Magyarországot (tudták, hogy milyen szarok, és ezért féltek annyira). Az angolok minden figyelmüket a gyarmatokra fordították, és a kontinensen csak arra figyeltek, hogy a franciák ne kerüljenek hegemón szerepbe. Az USA-t csak a tengerentúli ügyeivel foglalkozott: Kína, Szibéria, Dél-Amerika. Az ún. izolacionisták azt akarták, hogy az USA ne avatkozzon bele az európai politikába. Ezért a német béke után ki is vonultak a békekonferenciáról. 1919. febr. 14-n (vagy ápr. 29-n) lefektették a Népszövetség alkotmányát, mely eredeti neve Nemzetek szövetsége volt. 1920 elején kezdte meg a munkáját. A tanácsot, ami az operatív munkát végzi, angol, francia, japán, olasz képviselők alkotják. Az alapvető döntéseket a közgyűlés hozta, amelyben minden tagállam képviseltette magát.

A békét Németországgal 1919 jún. 28-n kötötték meg a Versailles-i tükörteremben. Elsas-Lotharingiát Franciaországhoz csatolták. Luxemburg kivált a német vámszövetségből. Belgium is és Dánia is területeket kapott. Nyugat-Poroszország és Pomeránia Lengyelországé lett. Danzig szabadváros lett. A Corridor Lengyelország Északi-tengerre való kijutását szolgálta. A Rajna bal partja katonailag megszállt terület lett. A német jóvátétel kifizetése után kerül vissza Németországhoz. A Saar-vidék a Népszövetség irányítása alá került. 15 múlva lévő népszavazásnak kell döntenie a terület sorsáról. Megtiltották az Anschluss-t (Ausztriával való egyesülést). Ezek a területi elcsatolások nem okoztak gazdasági válságot. Az ország maximum 100.000 főnyi hadsereget tarthatott, és tilos volt az általános hadkötelezettség és az újfajta hadieszközök használata. A jóvátételt egy jóvátételi bizottságnak 1921-is kellett megállapítania, de 20.000.000. aranymárkát azonnal ki kellett fizetni. Az ország gyarmatai, mint Népszövetségi mandátumok a győztesek kezébe kerültek.

A szövetséges és társult hatalmak 1917. márc. 30-án elismerték Lengyelország függetlenségét, és ezt 1909. jún. 28-án szerződéssel megerősítették. A keleti határok majd csak az 1921-es Rigai békében lettek véglegesen meghatározva.
Ausztriával a békét 1919. szept. 10-én írták alá Saint-Germenben. Dalmácia, Krajna, Dél-Karintia és Dél-Stájerország a Szerb-Horvát királysághoz került. Románia Bukovinát kapta meg. Galícia Lengyelországhoz került. Elismerte, hogy Csehországból, Morvaországból és Sziléziából létrejött Csehszlovákia, vagyis 3.000.000 német került Csehszlovákiába. Viszont megkapta Magyarországtól Burgerlandot, amitől majd Sopron népszavazással visszatért Magyarországhoz. Ezenkívül tilos volt az Anschluss.

Bulgáriával a békét 1919. nov. 7-én kötötték meg Neully-ben. Görögország megkapta Macedónia déli részét, vagyis Bulgáriát elvágták az Égei-tengertől. Valamint északon és nyugaton kisebb határmódosítások történtek.

Magyarországgal a békét 1920. jún. 4-én kötötték meg Kis-Trianonban. Az antant nem akarta elfogadni sem Károlyit, sem a Tanácsköztársaságot tárgyaló félnek. Csak ezek után lehetett megkötni a békét, viszont addigra már a nemzetiségek elfoglalták azt, amit akarnak. És az antant támogatta őket. Csehszlovákia megkapta Felvidéket és Kárpátalját. Romániáé (akiket szarrá vertünk, és csak akkor léptek be a háborúba újra, amikorra már vesztettünk) lett Partium, Bánát és Erdély. A Szerb-Horvát királyság megkapta Nyugat-Bánátot, Bácskát, Horvátországot, Muraközt és Mura-melléket. Ausztriához került Burgenland. Magyarország hadserege maximum 35.000 fő lehetett, és tilos volt az általános hadkötelezettség. A jóvátételt 20 éven keresztül kellett fizetni. A békekötésre menődelegációt gróf Apponyi Albert vezette. A tagok voltak: gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál. Ők nem azzal az utasítással mentek ki, hogy írják alá a békeszerződést. Az utolsó előtti napon Apponyi elmondhatott egy beszédet. Ő arra hivatkozott, hogy egy ilyen béke szétzúzná Magyarország egységét, és ez a rendezés nem tartaná be a wilsoni rendezési tervet.

Törökországgal a békét 1920. augusztusában írta alá VII. Mehmed Sevres-ben. Ez igazságtalan határokat jelentett. Isztambul és a szorosok nemzetközi ellenőrzés alá kerültek. Sok ázsiai területet is veszített. Mezopotámiában megalakult Irak, brit népszövetségi mandátummal. Izrael és Transzjordánia is brit befolyás alá került. Izraelt az arab nacionalizmus elleni támadásként hozták létre. Szíria francia befolyási övezet lett. Ám Törökországban Musztafa Kemál vezetésével mozgalom indult. Meg akarták szüntetni az idegen befolyást, és helyre akarták állítani az ország nemzeti egységét, vagyis visszavenni a török lakosságú területeket. Ezért tört ki 1920-22-ben a Görög-török háború. Kemény harcokkal kiszorították Anatóliából az idegeneket, és így ültek újra tárgyalóasztalhoz az antanttal 1922-ben Lousanne-ban, és 23-ban aláírták a békeszerződést az ország új határairól.

Oroszország már a háború alatt békét kötött ugyan Németországgal, de most újra meg kellett állapodni az elszakadt államok és Szovjet-Oroszország közötti határvonalakról, illetve a független államok egymás közötti határvonalairól.