Horthy Miklós kormányzósága

Kilépés a külpolitikai elszigeteltségből

1922-es népszövetségi taggá válásunk után a fő feladat új szövetségesek találása volt. A hitelekből élő Németország és a kommunista Oroszország nem jöhetett szóba. Ugyanakkor 1920-21-ben Románia, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrehozta a magyarellenes kisantantot. 1927-ben aláírták a magyar-olasz örök barátsági szerződést. 1928-ban megállapodás Lengyelországgal.

Társadalom

Magyarország lakossága 1920-ban 7,9 millió volt, 1930-ra 8,6 millióra, 1941-re 9,3 millióra emelkedett. A várható élettartam 57 évre emelkedett. A lakosság több mint 90%-a magyar nemzetiségű, németek 5%-ban, szlovákok és cigányok 1%-ban. A katolikusok aránya 66%. A városlakók aránya 30%, az összlakosság 12,5%-a Budapesten él. A társadalomszerkezetben nem következett be nagyobb változás. A lassan polgárosodó Magyarországon nem csak a kapitalizmus, hanem a megmaradt feudalizmus alapján is tagozódik a népesség, így tehát egy kettősség jellemző. Az elitet az arisztokrácia, a nagypolgárság és a vezető állami tisztségek viselői alkották. Az úri középosztályhoz a középbirtokosok és az államapparátusban, a hadsereg tiszti karában dolgozók tartoztak. A polgári középosztályt a középtőkések, magánalkalmazottak, tisztviselők, szellemi foglalkozásúak alkották. Valamint a középréteghez tartozik a városi és falusi kispolgárság is. A társadalom többsége a parasztsághoz tartozott. A munkásság létszáma meghaladta a 2 millió főt.