Görög és római építészet

9 perc olvasás

ÓKORI GÖRÖG ÉPÍTÉSZET

1. Az érett görög építészet és az oszloprendek

a) A templomok

A vallás szabta meg a görög építészet főbb művészi feladatait. Ennek szolgálatában álltak a templomok, a vallásos jellegű versenyjátékok építményei és a vallási ünnepek kereteiből kinövő színházak is.

Hirdetés

A görög templom az istenszobor őrzésére épült cella (naosz, hajó) védelmére szolgált, nem tömegek befogadására.

Az oltár különálló egységet képezett, akár hatalmas méretet ölthetett (pl. a Zeusznak és Athénének ajánlott pergamoni nagyoltár).

Az eredetileg egytermes épületet kívülről külső oszlopsor övezte.

Hirdetés

Létezett körtemplom is, pl. Delphoiban

A görögségre jellemző antropomorfizmus megfigyelhető a templom- ill. oszlopépítésben is.

A templom részei:
- lábazat (lépcsős alépítmény);
- törzs (oszlopsor);
- nyaktagozat (koronázza a párkány; alatta az eresz; a képszék (fríz) a

függőleges hornyokkal és domborművekkel; hevedergerendával, ami az oszlopfőn nyugszik);

fejezet (timpanon) a nyeregtető háromszög alakú homlokzati metszete).

2. Az oszlopfajták

a) dór
- az oszlopfajták közül az alap a dór volt, a férfias, robusztus hatást keltő.

Hirdetés

Ez a férfitest arányai szerint készült, lábazat nélkül. A törzse sudarasodott

(hordószerű kidudorodás), 16-20 vájatsorral tagolódott. E fölött

nyaktagozat, párnatag és fejlemez adja ki az oszlopfőt.

A dór oszloprend a Kr. e. VII. sz. második felében keletkezett, talán Korinthoszban.

b) jón
- a jón (ión) oszlop a női test arányai szerint épül fel,

Hirdetés

több sor körbefutó barázdából álló lábazata van,

kecsesebb törzsű (a dór alsó átmérőjének 4-6,5-szöröse, a jónnak 8-10-szerese az oszlop magassága);

az oszlopfőn a párnatag és fejlemez közé csigafejezet: kettős spirál ékelődik (voluták).

A jón oszloprend a Kr. e. 600. körül, Hellász keleti részén fejlődött ki.

c) korinthoszi
- ez a legdíszesebb változat

oszlopfője alsó részén akantuszlevelek futnak körbe, fölül központi pálmatest foglal helyet

Hirdetés

ez a stílus alakult ki legkésőbb (Kr. e. IV. sz.)

Az oszlopot emberi alakot ábrázoló szoboralak is helyettesítheti; a férfi az atlaszfigura, a női a kariatida.

A timpanon sarkait uraló különálló emberi, állati, növényi figura az akrotérion.

A triglifeket, párkányokat alapvetően kékre, vörösre festették, ami hátterül szolgált a frízeken, timpanonokon megjelenő szoborkompozíciókhoz.

3. A középületek

A klasszikus korban az oszloprendeket már nem csak a templomépületeknél

Hirdetés

alkalmazták: az agorát övező középületeknél is, ahol az oszloprendeket többféle

alaprajzú szerkezetekkel társították. Ilyen pl.

a kétszintes sztoa (oszlopcsarnok),
a tanácsháza,
A klasszikus korban jelentek meg a tornacsarnokok (gümnaszion)
a versenypályák (sztadion),
valamint a ló- és kocsiversenyek építményei (hüppodrom).
Fontos emléképítmények születtek síremléknek, háborús vagy versenygyőzelem megörökítésére. A sírokat feliratos kőtáblával (sztélé) jelölték.

4. Jelentős épületek

Olümpiában a Zeusz-templom.
Delphoiban az Apollón-templom
Athénban az Akropolisz (rajta a szárazföldi Hellász legnagyobb dór temploma, a Parthenon (Ahéné temploma, „a Szűz helye”,) a bejárati oszlopcsarnok: a Propülaia, az Athéné Niké-templom)
kis-ázsiai Halikarnasszoszban a Mauszóleion, az ókori hét világcsoda egyike, Kária királyának, Mauszólosznak a nyughelye.
Pergamonban a fellegvár és a Zeusz-oltár

ÓKORI RÓMAI ÉPÍTÉSZET

Róma a kultúra és a művészet fővárosa volt, a műveltség rómából sugárzott ki a birodalom egész területére. Római művészet lakulására az etrusz és a görög művészet gyakorolt alapvető befolyást. A rómaiak összegezték és egyesítették ezeket a kultúrákat és kialakították sajátos stílusukat. Az építőművészetben róma Kr.e. a 2.sz.-ban hozta létre jellegzetes épületstílusait. Szobrászata és festészete az etrusz és görög mintákat követte. A képzőkűvészet virágkorát a 2.-3.-sz.-ban élte, a vezető ágazata az építészet volt és mindvégig erős görög hatás alatt maradt.