Hirdetés

Az iszlám történetének főbb alakjai – iszlám

22 perc olvasás

Abbász sáh, I. (1588-1629): a Szafavida Birodalom aranykorában ural­ko­dott Iránban. Iszfahánban szemet gyönyörködtetö épületeket emeltetett, és pom­pagazdagságáról messze földön híres udvart tartott. Síita álim-okat hívott országába, hogy az irániakat megismertessék a Tizenkettes Sía tanításaival.

Hirdetés


Hirdetés

Abd al-Madzsíd, I. (1839-1861): oszmánli szultán. A Gül-hánekertben kihirdetett rendeleteivel megnyirbálta az uralkodó teljhatalmát, és uralmát alattvalóival fennálló szerzödéses viszonyként értelmezte.

Abd al-Malik (685-705): umajjád kalifa, aki egy véres testvérháború után helyreállította a dinasztia hatalmát. A Szikla-mecsetet az ö uralkodása alatt fejezték be 691-ben.

Abd al-Vahháb, Mohamed ibn (1703-1792): szunnita vallásújító, aki gyökeres fordulat révén megkísérelt visszatérni az iszlám alapelveihez. A vahhábizmus ma az uralkodó irányzat Szaúd-Arábiában.

Abdu, Mohamed (1849-1905): egyiptomi reformgondolkodó, aki meg­kí­sé­rel­te megújítani az iszlám intézményrendszerét. Célja az volt, hogy a nyuga­ti eszményeket közelebb hozza a muszlimokhoz és újraegyesítse az országot.

Hirdetés

Abu al-Fazl Allámí (1551-1602): szúfí történész, Akbar mogul uralkodó életrajzírója.

Abu al-Hakam (a Koránban szereplö másik neve Abu Dzsahl, a „tudatlanság atyja”): a Mohameddal szembehelyezkedö mekkai ellenzék vezére.

Abu al-Kászim Mohamed, a Rejtözködö Imám: a síiták tizenkettedik imám­ja, aki életét féltve 874-ben elbujdosott. 934-ben bejelentették menny­bemenetelét. Hívei szerint az Úr csodálatos módon elrejtette az imámot, akinek így megszakadt minden kapcsolata követöivel. Az utolsó ítéletet megelözöen azonban visszatér majd a földre, és megjelenése a béke és igazság korszakának beköszöntét s az Isten ellenségeinek pusztulását adja hírül.

Abu Bakr: egyike az elsö igazhívőknek. A Próféta közeli barátja. Mohamed halála után ö lett az elsö kalifa (632-634).

Abu Hanífa (699-767): úttörö jelentöségü jogtudós, a fikh egyik nagy alakja. Munkássága nyomán jött létre a hanafita jogértelmezési irányzat.

Hirdetés

Abu Szufján: Abu al-Hakam után ö állt a Mohamed-ellenes tábor élére. Amikor azonban ráébredt, hogy a Prófétát nem tudja legyözni, ö is megtért. A mekkai Umajjád-családból származott, s fia, Muávija lett az Umajjád-ház elsö kalifája.

Ahmad ibn Hanbal (780-855): hadísz-katató, jogtudós, az ahl al-hadísz kiemelkedö alakja. Szellemiségét a hanbalita jogértelmezési irányzat örzi.

Ahmad ibn Idrísz (1760-1836): neoszúfí reformer, aki Marokkóban, Észak-Afrikában és Jemenben tevékenykedett. Az álim-ok megkerülésével egy élöbb és élhetöbb, a hívekhez közvetlenül szóló iszlámértelmezést kívánt kidolgozni.

Ahmad Khán, Sir Szajjid (1817-1898): indiai reformgondolkodó, aki megkísérelte az iszlámot összhangba hozni a modern liberalizmus eszményeivel. Az indiaiakat arra bátorította, hogy müködjenek együtt az európaiakkal és érvényesnek fogadják el a Nyugat intézményrendszerét.

Ahmad Szirhindí (megh. 1625): szúfí reformer, Akbar mogul uralkodó vallási pluralizmusának tekintélyes ellenzöje.

Hirdetés

Áisa: a Próféta kedvenc felesége. Mohamed az ö karjában lehelte ki lelkét. Áisa Abu Bakr lánya volt, s az elsö fitna idején ö irányította az Ali ibn Abi Tálibbal szemben álló medinai ellenzéket.

Aka Mohamed Khán (megh. 1797): az iráni kádzsár dinasztia megalapítója.

Akbar (1556-1606): indiai mogul uralkodó. Politikáját a vallási türelem alap­elve határozta meg, s ezért jól együtt tudott müködni a hindu lakossággal. Uralkodásának idejére esik a Mogul Birodalom aranykora.

Ali al-Hádí: a tizedik síita imám. Al-Mutavakkil kalifa 848-ban Számarrába hívatta, ott letartóztatták, és 868-ban bekövetkezett haláláig házi örizetben tartották fogva.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6