Hirdetés

A középkor politikai fejlődése az V-X. században

A középkor politikai fejlődése az V-X. században

A korai feudalizmus

Isz. 395-ben az egységes római birodalom kettévált. A keleti rész Konstantinápoly, a nyugati Róma központtal működött tovább. A IV-V század népvándorlási hullámát Konstantinápoly ki tudta védeni egyrészt katonai erővel, másrészt pedig ügyes politizálással, ugyanis a betörő barbárokat Ny-ra irányította. Róma nem rendelkezett erős központi hatalommal, így nem tudott mit kezdeni a beáramló idegenekkel. Kénytelen volt befogadni és letelepíteni őket. A barbár törzsek földet kaptak, cserébe határvédelmi feladatokat láttak el. Ezzel megindult a birodalom barbarizálódása. Az V. század közepén megerősödő hun birodalmat ugyan 451-ben a katalaunumi csatában még sikerült legyőzni, de a nyugati birodalomrész menthetetlenül bukásra volt ítélve. 476-ban Odoaker barbár uralkodó megfosztotta hatalmától a gyermek Romolus Augustust. A kiskorú uralkodót nem ölték meg, ez azt jelzi, hogy nem rendelkezett tényleges hatalommal.

Hirdetés

Ezzel NY-RÓMA MEGBUKOTT!!

A keleti birodalomrész fennmaradt és az egész birodalom örökösének tekintette magát. Justinianus császár (560-527) kísérletet tett a birodalom újraélesztésére. Hódításokat kezdett és jelentős területeket szerzett a Földközi-t. medencéjében. Róma bukásával párhuzamosan új gazdasági-politikai rendszer bontakozott ki: a FEUDALIZMUS.

A fejlődés fő centruma Flandria lett (ma: ÉK Fro.; Ny No.). Róma bukásával párhuzamosan csökkent az ipari termelés és ezáltal az árucsere is. A gazdaság súlypontja egyre inkább a mezőgazdaság felé tolódott. Megerősödött a nagybirtok. Ezzel párhuzamosan nagy mértéket öltött a dezurbanizáció. Az emberek kiköltöztek vidékre, ugyanis a városi lét nem biztosította a megélhetést. A nagybirtok jó ellátást biztosított mindenkinek. Zárt önellátó rendszerek jöttek létre a latifundiumokon, ugyanis a kézműipar nem a kereskedelem számára, hanem a mezőgazdaságban dolgozó rétegek részérte termelt. Így a parasztok jobb minőségű termelőeszközökhöz jutottak. A nagybirtok az ipar és a mezőgazdaság üzemszerű egysége lett. A birtokosok fokozatosan függésbe vonták a birtokaikra érkező szabadokat. Terményhányad fejében művelésre földet adtak nekik, cserébe védelmet nyújtottak a külső ellenséggel szemben. Új művelési módot alkalmaztak a mezőgazdaságban. É-on a legelőváltó– módszert alkalmazták, miszerint feltörtek egy földterületet, amit kimerülésig használtak (7-30év), majd új földet kerestek. D-en és Ny-Európában a VIII. század környékén honosodott meg a kétnyomásos földművelés. Lényege, hogy a felszántott föld egyik felét bevetették, míg a másik részét pihentették, legelőnek használták, így az állatok még meg is trágyázták. A IX. századtól fokozatosan teret nyert a háromnyomásos gazdálkodás. Lényege, hogy a felszántott föld egyik harmadát hagyták ugaron. A második harmadra őszi, míg a harmadik harmadra tavaszi búza került. Fejlődtek a termelőeszközök is. (Ugyanis az iparosok a földművesek közelében éltek, így ismerték igényeiket és elvárásaikat) Megjelent a nehézeke, mely asszimetrikus ekevassal (csoroszlya) volt ellátva, ami a keményebb földeket is könnyedén feltörte. A viszonylagos létbiztonság következtében a VII. században demográfiai robbanás következett be. Eddig a parasztok a földesúr kastélya körül építették fel házaikat, most azonban távolabbra költöztek. Létrejöttek a telepes falvak. A termelés rendjét a faluközösség szabta meg. Nem volt földmagántulajdon, az egész területet a közösség birtokolta. A földet parcellákra osztották melyeket sorsolásos úton osztottak ki évente. A közösség szabta meg, hogy mikor mit kell termelni (nyomáskényszer). A parasztok érdekeltek voltak a termelésben, ugyanis ha sokat termel, akkor ugyan sokat adózik, de több is marad meg neki, ezen felül örökíthették javaikat. Elterjedt a primogenitúra (elsőszülött örököl). A korban nem voltak nagy települések. A 8000 lakosú város már hatalmasnak számított. Az ipart a vándoriparosok fejlesztették. A birtokok közül az egyháziak voltak a legfejlettebbek, ugyanis nem voltak kiszolgáltatva a földesuraknak és a fegyveres konfliktusok idején viszonylag megkímélték őket. Jelentős volt a szerzetesrendek által üzemeltetett mintagazdaságok működése.

A társadalom meglehetősen tarka volt. Élén a barbár fejedelmek álltak. Ők birtokolták formálisan az állam területét. Erős fegyveres kísérettel vették körül magukat. Alattuk helyezkedtek el a nagybirtokosok, akik politikai és gazdasági erejük miatt szintén rendelkeztek fegyveres kísérettel. Legalul helyezkedtek el a kisbirtokosok és a szabad parasztok, akik kénytelenek voltak a nagybirtok oltalmába vonulni. A nagybirtokosok hatalmának alapját a fegyveres kíséret adta. A kor sajátossága volt az ún. nehézlovas harcmodor. A gyalogság fokozatosan eljelentéktelenedett, ami a szabadok lecsúszásához vezetett. A szabadok függő helyzetbe kerültek. Így alakult ki a hűbériség. A fegyveres férfiak az uralkodó kíséretébe álltak, annak védelme alá kerültek. Cserébe az uralkodó gondoskodott róluk, birtokokat adományozott nekik.

Az adományozott birtoknak 2 fajtája van:

A) benefícium: -mindenféle kötöttség nélkül adták ajándékba, nem örökíthető
B) feudum: -VII. sz.-tól, aki kapja, meghatározott számú lovas katona kiállítására van kötelezve, örökíthető.

Így létrejött a feudális társadalom. Két fő része van:

1: földbirtokosok

2: akik a földet művelik.(jobbágyok) A korban az egyház az uralkodók fontos támpillére volt, ugyanis ez szolgáltatta az ideológiát a rendszerhez (földi lét =siralomvölgy) A jobbágyság nem rendelkezett saját földdel, használatra kapott földesurától, cserébe különböző szolgáltatásokkal tartozott (robot, terményhányad, +tized az egyháznak) A jobbágyok örökíthették javaikat, érdekelt volt a termelésben. Személyében viszont függött urától. (földesúri igazságszolgáltatás, szabad költözés korlátozása)

A FRANK BIRODALOM:

Ny -Róma bukása után az utódállamok szinte állandóan harcban álltak egymással. Egyes államok hosszabb, mások rövidebb ideig álltak fönn. Egyedül a Frank Fejedelemség ígérkezett tartósnak. A frankok az V. sz. folyamán a Rajna és a Maas folyó vidékén telepedtek le. Ekkor az állam nemzetségek laza szövetségéből állt. Majd Clodvig (481-511) letörte a nemzetségfők uralmát és kiépítette az erős egyeduralmat. Ezzel kezdetét vette a Merowing din. uralma. Clodvig felvette a keresztséget, ezzel kivívta a pápa támogatását. Egységes törvényeket hozott, megszervezte a közigazgatást. Az állam területét grófságokra osztotta (gazdasági, katonai, közigazgatási funkció). Élükön a grafiók álltak. A VII sz.-ban a királyi hatalom meggyengült. A királyi udvarban fontos szerepet kapott a majordomus, a király főembere. Eredetileg az uralkodó 1. számú bizalmasa és támasza volt. A VII. sz.-ban ez a tisztség a Karoling család kezén volt. Az egyik majordomus , Martell Károly (714-741) hatalmát jelentősen megnövelte és 732-ben legyőzte a betörő arabokat Poitires mellett. Fia Kis Pippin megfosztotta hatalmától III. Childeriket, az utolsó Merowingot. Kis Pippin 741-751-ig majordomus volt, majd a pápa megkoronázta és király lett.(751-768) Cserébe 754-ben megalapította a pápai államot. Kis Pippin fia Nagy Károly (768-814) erős királyi hatalmat örökölt, amit elsősorban hódításra használt. 773-73-ben elfoglalta Longobárdiát, több hódítást hajtott végre az arabok rovására (790, 801-803, 811), ugyanis a Pireneusokig űzte őket. Meghódította a bajor hercegséget is. 791-ben és 796-ban két támadással megsemmisítette az avar államot. 772-804-ig folyamatosan harcban állt a szászokkal. Ezekkel a hadjáratokkal a vazallusi kötöttségeket erősítette. 800. Dec. 25.-én III. Leó pápa (795-816) császárrá koronázta. Nagy Károly célja az ókori Róma felélesztése volt. Újjászervezte a közigazgatást. A határ mentén őr/határgrófságokat hozott éltre (fel: határ védelme) A birodalom fő embereit évente ellenőrizte, ugyanis királyi küldötteket küldött hozzájuk (1 egyházi+1 világi, akik egymást is ellenőrzik) Rendeleti úton kormányzott (kapitulárékkal). Terjesztette a műveltséget, iskolákat hozott létre (karoling reneszánsz). A papokkal az ókori szerzők műveit másoltatta. (ezekből ismerjük őket)

Utódai halála után (814) felosztották a birodalmat a verduni szerződésben 843: Ny- Kopasz Károly (majd Fr.) K – Német Lajos (majd Német Római Császárság), Középső rész: Lothar -felosztották
962-ben I. Ottó megalapította a Német-római Császárságoz, 987-ben Capet Hugó francia király lett.

 



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!