Az Európai Unió története
– létrejön az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System)
– három alappillére volt:
1. ecu (European Currency Unit)
– az EU kollektív számlapénze ez volt
– az SDR-től eltérően rendelkezett fedezettel
– kosárvaluta volt, ami azt jelentette, hogy értékét a tagországok valutáinak súlyozott átlaga adta meg
– feladata:
– ecuban határozták meg a közösség nemzeti valutáinak árfolyamát
– hiteleszköz volt
– az integrációs hatóságok ecuban számoltak el
– intervenciós eszközként használták
2. árfolyammechanizmus (Exchange Rate Mechanism)
3. Hitelalapok létrehozása
4. szakasz 1992-től
– Gazdasági és Pénzügyi Unió (Economic and Monetary Union – EMU)
– a gazdaság pénzellátásának (szükséges pénzmennyiségének) szabályozása
– ezt a jegybank kamatláb – és tartalékráta-politikája és nyílt piaci műveletek által
A Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU)
– 1989: Delors-terv vetette fel:
– ezt a Maastrichti szerződés 1992-ben ratifikálta, majd 1999-től működik
– az EMU tagja valamennyi EU tagállam kivéve pl. Anglia
– a 25 tagállamból 12 vesz részt:
1. Ausztria
2. Belgium
3. Finnország
4. Franciaország
5. Görögország
6. Hollandia
7. Írország
8. Luxemburg
9. Németország
10. Olaszország
11. Portugália
12. Spanyolország
– Az EMU tagság pénzügyi kritériumai:
– árfolyamstabilitás: a valuták piaci árfolyama + 15%-os ingadozási sávon kell hogy maradjon úgy, hogy a többi tagország középárfolyamatait nem lehet leértékelni
– árstabilitás: az infláció mértéke egy éven belül legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú EU ország inflációs rátáját
– fenntartható költségvetési pozíció: az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a GDP 3%-t, az államadósság nem lehet több mint a GDP 60%-a
– kamatkonvergencia: hosszú lejáratú hitelek kamatának átlagos szintje egy éven keresztül legfeljebb 2% ponttal haladhatja meg a legkisebb árszintemelkedést mutató 3 EU ország kamatszintjeinek átlagát
Az EMU megvalósításának lépései:
– 1994: Európai Monetáris Intézet Frankfurt: közös valuta bevezetésének előkészítése
– 1995: Európai Tanács madridi ülése: bevezetés forgatókönyve, az új valuta neve: euró
– 1998 május: döntés, hogy mely országok vesznek részt az EMU megvalósításában
– 1998 december: rögzíti az Európai Unió Tanácsa a régi valuták és az euró átváltási arányát, valamint az ecu euró 1:1 arányát
– 1999: euró számlapénz bevezetése, létrejön az Európai Központi Bank, és a Központi Bankok Európai Rendszere
– 2002 január: euróbankjegyek és érmék bevezetése
– 2002 feb 28-ig a nemzeti valuták kivonása
A közös monetáris politika
– az euró jelzi az integráció magas fokát, melynek előnyei:
– megszüntette a 12 EU-állam árfolyamkockázatát, és az árfolyamspekulációt
– nincsenek tranzakciós költségek
– árak kiegyenlítődése, mert összehasonlíthatóvá váltak
– a gyengébb országok már nem élhetnek a valutaleértékelés eszközével
– feltétele:
– lemondani a nemzeti szuverenitásról a monetáris politikai kérdésekben, és elfogadni a monetáris politika nemzetek felettiségét
– a közös monetáris politikáért az Európai Központi Bank felel
– testületei:
– Kormányzótanács (tagjai a nemzeti jegybankok elnökei, és az Igazgatóság tagjai)
– feladatuk: monetáris politikai irányelvek meghatározása, és végrehajtási módszerei
– Igazgatótanács (hat tagból áll: Európa Tanács nevezte ki őket, felelősek a monetáris politika végrehajtásáért)
– Általános Tanács (tagja minden tagország, és azok jegybank elnökei az Európai Központi Bank mindenkori elnöke és alelnöke
– a közös monetáris politika megvalósítója: a Központi Bankok Európai Rendszere
Lapozz a további részletekért