Az Európai Unió története

 

 

forrás: Lakos István-Szivi József: Külgazdaságtan
képek jegyzéke:  http://europa.eu/index_hu.htm
 

Az Európai Unió története

– Magyarország számára ez korszakváltás: nagyobb az esélyünk a csatlakozással arra, hogy sikerül felzárkózni a világ legfejlettebb országaihoz

– A II. világháború után több európai vezető politikus arra a következtetésre jutott, hogy a tartós béke biztosításának egyetlen lehetősége a gazdasági és politikai integrálódás

A Montánuiótól az Európai Unióig

Winston Churchill 1946-ban felvetette az Európai Egyesült Államok gondolatát

Jean Monnet a francia tervhivatal elnöke javasolta, hogy egyesítsék Nyugat-Európa szén és acéliparát, ezt Konrad Adenauer is támogatta

– ennek eredménye: Belgium, Hollandia, Luxemburg, NSZK, és Olaszország aláírta 1951-ben az Európai Szén és Acélközösséget (ECSC), és ’52-ben ezt ratifikálták

– ezt Montánuniónak nevezzük, ami szupranacionális (szupranacionális=nemzetek felett álló)

– ez volt a majdani Európa Unió elődje

– a szektoriális (a gazdaság egy-egy ágazátát érintő) sikere után az un. Hatok ezt kiterjesztették a gazdaság egészére

– ennek eredménye: 1957-ben létrejött az Európai Gazdasági Közösség (más néven: EGK, vagy Közös Piac)

– majd a Római Szerződések értelmében: Európai Atomenergia Közöség (EURATOM)

– 1958 január 1-től működött

– tíz évvel később ezt a 3 közösséget egyesítették: létrejött az Európai Közösségek (EK)

ez tovább mélyült: 1992: Maastrichti szerződések: kül-és biztonságpolitika, bel- és igazságügy nemzetek felettivé tételéről rendelkezett

A Maastrichti szerződés:

– 1992 február, hátályba lépése: 1993 november 1

célja: gazdasági és politikai unió létrehozása

tartalma:

– Gazdasági és pénzügyi Unió, euró bevezetése

– együttműködés: kül-, biztonság, és belpolitika, és igazságügy

– európai uniós állampolgárság megteremtése:

– szabad mozgás és letelepedés az Unión belül

– 1993: az integráció neve: Európai Unió (EU)

Elmélyülés és kibővülés

–          cél: az Egyesült Európa megteremtése fokozatossággal

–          első lépés: a gazdaság egyes szektorainak az integrációja:  a Montánunió

–          második: EURATOM

–          harmadik lépés: EGK

–          megkezdődött a szabadkereskedelmi övezet a nemzeti vámrendszerek összehangolása, közös vámrendszer és kereskedelempolitika (vámunió)

–          Vámunió: 1968

–          1986: Egységes Európai Okmány:

– áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabad áramlása

–          a Maastrichti szerződés egyúttal jelenti a közös piac megvalósulását is jelentette, majd: az évezred végére: gazdasági és pénzügyi unió létrejötte

A négy szabadság megvalósulása

I. Áruk

Anyagi akadályok eltávolítása (vámellenőrzés, vámhivatalok megszüntetése, 3. országbeliekkel való kereskedelem, egyes áruk korlátozása

Technikai akadályok eltörlése: (eltérő terméknormák, előírások egyesítése, nemzeti szabványok, gyártási és minőségi előírások elismerése

– Adókkal kapcsolatos akadályok adóalapok, adókulcsok felé történő lépések az egységesítés fele

II. Szolgáltatások

– Pl. bankfiókok nyitása bárhol az EU-n belül

– Közúti fuvarozásban eltörölték a nemzeti korlátozásokat, kontingenseket

– Légi forgalom szabadsága, bárki szállíthat uniós állampolgárt, árut a tagországok között

III. Tőke

– 1990: tőke liberalizálása

IV. Munkaerő szabad áramlása

– Munkavállalás és letelepedés szabadsága, diplomások kölcsönös elismerése

–          1997: Amszterdami szerződés: közösségi hatáskörbe sorolja a vízum, bevándorlási, és menekültügyeket

–          ezzel megindul a politikai Unióhoz vezető úton

–          Amsterdami szerződés: 1997

– 1999: hatálybalépés: intézményi rendszerek további reformja

Schengeni Egyezmény integrálása az unió alapszerződésébe (belső hátárok átlépése, külső hátárok fokozottabb ellenőrzése, vízumkiadás, bevándorlás és menedékjog szabályozása)

–          2004 okt 29: Róma: Integráció alkotmányának aláírása (25 tagország)

–          Az integráció kibővülése:

1973: Nagy-Britannia, Dánia, Írország

1981: Görögország

1986: Spanyolország

1995: Ausztria Finnország, Svédország

2004: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia

–          Nizzai Szerződés:

Aláírás: 2001, hatálybalépés: 2003

Intézményi reformok

Készség az új tagok felvételére

Döntés a szavazatok számáról

Bizottság elnöke hatáskörének növelése

Parlament együttdöntési jogkörének a bővítése

Az EU intézményrendszere és döntéshozatali mechanizmusa

nemzetek feletti intézményrendszere van

Az Európai Parlament

1. Az Európai Parlament

– Az Európai Parlament hatásköre fokozatosan nőtt: először vitafórum, ámbár nem rendelkezik önálló törvényhozói jogkörrel, hanem azt csak a Tanáccsal együtt gyakorolhatja

Hatáskörei:

– jogszabályok jóváhagyása

– Az Európai Unió költségvetésének elfogadása

– Európai Bizottság tagjainak, elnökének kinevezése

– Új tagok csatlakozásának jóváhagyása,

– Nemzetközi egyezmények ratifikálása (törvénybe iktatása)

– Felügyelet az EU intézmények és intézkedései felett

– Politikai vagy intézményi döntések véleményezése

– Javaslattétel az új törvények előkészítésére

– Állásfoglalás a témakörökről, aktuális kérdésekről

– Európai ombudsman megválasztása

– Az Európai Parlament elnökét két és fél évre választják meg

– A képviselők száma az országok népességétől függ

– Az Eu-i Parlament Fro.-ban, Belgiumban, Luxemburgban működik

– Székhelye: Strasbourg: ott havonta plenáris ülések

– Bizottsági ülések: Brüsszel

– A Parlament Titkársága: Luxemburg

Az Európai Unió Tanácsa

2. Az Európai Unió Tanácsa

  – az Európai Unió tanácsának legfontosabb döntéshozó szerve: a Tanács (Council) : tagállamok minisztereiből álló tanács

– változó összetételű szervezet

– tárgyalandó témacsoportoknak megfelelően működhet

– feladatai:

– törvényalkotás az Európai Bizottság javaslatai alapján

– költségvetés elfogadása

– tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása

– nemzetközi megállapodások megkötése

– kül és biztonságpolitika koordinálása, közös kül- és biztonságpolitika kidolgozása

– nemzeti bíróságok rendőri erők közötti együttműködés koordinálása

– a feladatok többsége „államok feletti”

– a nemzeti érdekek azonban érvényesíthetőek

– elnöke minden fél évben más tagállam minisztere

– a testület munkáját a Főtitkárság és a tagállamok
brüsszeli állandó képviseletei segítik

– a Tanács döntéseit minősített többséggel 232 igen szavazattal egyhangúlag hozza

– székhelye Brüsszel, de Luxemburgban is ülésezik

Európai Tanács

3. Európai Tanács:

– létrehozásáról 1974-ben döntöttek

– EU tagállamok és kormányfőinek csúcstalálkozója

– az integráció legfelsőbb fóruma

– foglalkozik a legmagasabb szinten az integráció kérdéseivel

4. Az Európai Bizottság

– European Comission

– az EU fő javaslattevője, végrehajtó szerve, kormánya

– nemzetek felettiség elve

– kizárólag az Európai Parlamentnek tartozik beszámolási kötelezettséggel

– feladatai:

– javaslatok kidolgozása a Parlamentnek és a Tanácsnak új törvények kidolgozására

– Parlament és a Tanács döntéseinek végrehajtása

– közös szabályok és az európai jog  betartása

– közös politikák irányítása

– unió költségvetésének kezelése, irányítása, végrehajtása

– közösségi programok pénzügyi alapok felügyelete

– EU képviselete más nemzetközi szervezetekben és tárgyalásokon

– 36 főigazgatóság

– 25 biztos minden tagállam jelölhet egy főt

– Elnökét a tagállamok választják

– döntéseit egyszerű többséggel hozza

– székhelye: Brüsszel – de Luxemburgban is dolgoznak

5. Egyéb Intézmények

 – Európai Bíróság

– Gazdasági és Szociális Bizottság

– Régiók Bizottsága

– Európai Számvevőszék

– Európai Beruházási Bank

A közösségi jogrendszer

– a közösségi jognak van elsődlegessége

– 1. rendelet: kötelező érvényű valamennyi tagországra nézve

– 2. határozat: csak a témakörben érintett országokra vállalatokra személyekre  nézve kötelező

– 3. irányelv: kötelező ugyan, de a nemzeti intézmények hatásköre átültetni a nemzeti jogszabályokba

– 4. ajánlás, véleményezés: nem kötelező jellegű döntés

Közösségi célok, közösségi politikák

– közös politikának azok az ágazati és funkcionális politikákat nevezzük, melyeket nem a tagállamok, hanem az Unió intézményrendszerének hatáskörébe tartoznak, nemzetek feletti jogot öltöttek.

A közös agrárpolitika

A közös agrárpolitika kialakulása, célkitűzése, alapelvei:

– (CAP: Common Agricultural Policy: Közös Agrárpolitika) Római Szerződés 39 tck:

– mezőgazdasági termelékenység növelése: műszaki fejlesztéssel, munkaerő optimalizálásával)

– méltányos jövedelemszint a mezőgazdasági dolgozók részére

– mezőgazdasági termékek piacainak stabilizálása, termelők, fogyasztók védelme

– élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása

– élelmiszerek reális árának kialakítása

Közös agrárpolitika 3 alapelve:

– mezőgazdasági termékek egységes piaca

– közösségi preferencia

– pénzügyi szolidaritás (szolidaritás: közös kölcsönös kötelezettségvállalás- és segítségvállalás)

A közös agrárpolitika eszközrendszere

– (piaci rendtartások kialakítása)

– a piaci rendtartás a mezőgazdasági termékek, termékcsoportokra vonatkozó piaci szabályozás

– termelést, értékesítést külkereskedelmet befolyásoló közösségi eszközök rendszere

– alkalmazott eszközök:

– ún. Intézményes árak alkalmazása

– piaci intervenció

– külső védelem eszközeinek az alkalmazása

– mezőgazdasági termelők, exportőrök, forgalmazók támogatása

Intézményes árak:

– mesterségesen magas mezőgazdasági árszínvonal a világpiaci árakhoz képest

– ez tette lehetővé a mezőgazdasági termelés gyors növekedését, és a     szektorban dolgozók magas jövedelemszintjét

Intervenció

lényege:  agrárpolitikai intervenció

– túlkínálat estén kivonják a termékeket a piacról

(intervenciós áron felvásárolják), majd azt a piaci zavar után külföldön eladják

Agrárpolitikai intervenció:

– ha túlkínálat keletkezik, a termelő beszállíthatja a terméket az intervenciós  központba, ahol többet fizetnek érte

– ez a módszer alkalmas arra, hogy megállítsa az árcsökkenést, az unióban lévő raktárkészleteket exportálják segélyként  a fejlődő országokba

Külső védelem eszközei

– a belső piac védelme a cél, ennek 2 eszköze van:

– A) lefölözés rendszere:

– a közösség Importőrének a hazainál olcsóbb termék behozatalakor a belső ár és a világpiaci ár közti különbséget be kell fizetnie az Európai Mezőgazdasági és Orientációs Alapba

– ez a módszer alkalmas: import korlátozására

– támadások: USA és az Integráción kívüli országok által

– a támadások hatása: Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megszüntette ezt a gyakorlatot, és engedélyeztette a kisebb értékű vámemelést

– B) Magas vámok

Támogatások:

– a világpiacnál magasabb belső árakat csak exporttámogatásokkal lehet értékesíteni

– feldolgozás támogatása

– mezőgazdasági tevékenységek (pl. dohány, búzafajták) öntözött területeknek, állattjóléti támogatások (humánus állattartást elősegítő intézkedések)

Termeléskorlátozás:

– olyan jól sikerült a célokat megvalósítani, hogy a túltermelés lett most a probléma:

– tej és cukor: termelési kvóták

– kötelező ugaroltatás

– szőlőültetvények kivágása

– támogatások kvótához való kötése

Egyéb eszközök

– zöldség gyümölcs önszabályozó ösztönzése, támogatják a (termelői értékesítő szervezetek létrehozása)

horizontális intézkedések (1970 és 1990-es intézkedések nyomán)

– állategészségügy

– élelmiszer-biztonság

– növényegészségügy

– minőségpolitika

– agrár-környezetvédelem

– vidékfejlesztés

A közös agrárpolitika sikerei és problémái

– hagyományos parasztgazdaságok helyett: szakosodott farmergazdaságok

– ezáltal: termelés növekedett: EU önellátó lett; hatása: túlkínálat – az export felfut, de: termékfelesleg

– magas árak és támogatások hatása: magas jövedelemszintet biztosít: DE: az Integrációra és a tagállamokra nagyobb teher nehezedik!

erőteljes agrárprotekcionizmus: viták az USA-val és a Kereskedelmi Világszervezettel

– ellenintézkedés: ár és jövedelempolitika szétválasztása, azaz:

– árak csökkentése, termelők jövedelmének stabilizálódása

Az Európai Mezőgazdasági orientációs és garanciális alap

– innen van a mezőgazdaság finanszírozása

– elnevezése: angolul: EAGGF franciául: FEOGA

– bevételi forrásai: mezőgazdasági vámok, és mezőgazdasági forgalmi adók

A közös kereskedelempolitika

– a Római Szerződés célja a vámunió

– ez a közös politikának a legkorábban és legerősebben integrált része

A közös kereskedelempolitika tartalma és elemei:

– elvek, módszerek, eszközök összessége, amely szabályozza a tagállamoknak az Unión kívüli nem mezőgazdasági és szolgáltatáskereskedelmét

elemei:

– közös vámtarifák, piacvédelmi eszközök

– közös kereskedelmi megállapodások az unión kívüli országokkal

Az EU kereskedelmi kapcsolatrendszere:

– az EU a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma (16%)

– a közösségi kereskedelempolitika jellemzője  a szabadkereskedelmi és preferenciális kapcsolatrendszer

– elemei:

1. az EFTA tagjai közül (Izlanddal, Liechtenesteinnel, Norvégiával) 1994-től szabadkereskedelmi övezet van (Európai Gazdasági Térség – EGT)

2. fejlődő országokkal (Általános Preferencia Rendszer GSP) keretén vagy szerződések alapján (viszonossági alapon nyújtott preferenciák vannak (vámkedvezmények, vagy vámmentesség)

3. 2004-ben fel nem vett vagy a volt szocialista országokkal aláírt társulási szerződések, melyeknek célja: szabad kereskedelem fokozatos megteremtése

A kereskedelempolitika jellege

– támadások az Unió ellen: liberális vagy protekcionista jellegű?

– alapvetően alacsonyak a vámok kb 5%

– alapvetően protekcionista mezőgazdaság kereskedelem

– bizonyos területeken importkvóták alkalmazása:

      – sok Unión kívüli állammal kötöttek: önkéntes exportkorlátozó megállapodásokat

    – sokkal szemben dömpingellenes intézkedéseket

    – az uniónak alapvetően sok a protekcionista vonása, de:    a fő probléma: hogy a kívül álló ország nehezen jut be kereskedelmileg

– ez az integráció természetes következménye

Regionális politika

a régió földrajzilag elhatárolható területi egység

cél: az egységes fejlesztés és megújítás: ezek a tervezési fejlesztési régiók

– Római szerződés egyik alapvető célkitűzése volt a regionális különbségek mérséklése

– pl. Nagy Britannia, Írország, Görögország esetében is megjelentek ezek a problémák

– 1980-as évek második fele: Európai Egységes Okmány

– a gazdasági és pénzügyi Unió feltétele:

– gazdasági és szociális kohézió erősítése a regionális politika részeként

 A regionális politika alapelvei és célkitűzései:

1. Szubszidiaritás: (a döntések és a végrehajtás ott legyen, ahol a legnagyobb a rálátás

2. Partnerség: folyamatos együttműködés az EU szereplők és EU szintek között

3. Programozás: fejlesztések, stratégiák, célrendszerek időbeli ütemezése

4. Koncentráltság és addicionálás: a támogatásokat ott kell felhasználni ahol:

– legnagyobb az elmaradottság

– munkanélküliség

– hanyatló iparágak

 A regionális politika pénzügyi alapjai

– a regionális politika finanszírozási forrása 5 pénzügyi alap: együttesen: Strukturális Alapok

1. 1975: Európai Regionális Fejlesztési Alap, a támogatások 45%-t biztosítja

2. Európai Szociális Alap

– 1960-ban kezdte el működését:

– a munkaerő alkalmazkodó képessége, fiatalok munkaerőpiaci esélyeinek a javítása, humánerőforrás-fejlesztés

3. Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap orientációs része

– vidékfejlesztés támogatása, – később: integrálták a Strukturális Alapba

4. Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei

– EU parti vizeinek túlhalászása miatti visszaesés miatt jött létre, célja: a halállomány újratelepítése, versenyképességének segítése

5. Kohéziós Alap

– A Maastrichti Szerződés egyik célja: az EU legszegényebb tagállamainak felzárkóztatása

Pénzügyi együttműködés

– egyedülálló eredmény: 12 nyugat-európai országban ugyanaz a fizetési eszköz az EURO

Euro

A pénzügyi együttműködés szakaszai

1. szakasz: 1958-68

– költségvetési politika összehangolására irányul

A költségvetés és a költségvetési politika

– az állami költségvetés az állam bevételeit és kiadásait egymással mérlegszerűen összehasonlítható kimutatás

– bevételek adókból, vámokból, a kiadások közületi fogyasztásból állami beruházásokból állami támogatásokból állnak

– a költségvetés egyenlege (bevételek és kiadások különbsége) lehet

szufficites (bevételek meghaladják a kiadásokat)

deficites (kiadások meghaladják a bevételeket)

egyensúlyban lévő (a bevételek és a kiadások egyenlőek)

– önmagában egyik sem jó vagy rossz: attól függ, hogy milyen hosszú távú következményei lehetnek:

– a szufficit fékezi a gazdasági növekedést: az állam kevesebbet költ a lehetségesnél, a vállalkozások pedig és a lakosság kevesebbet tud fogyasztani illetve beruházni

– a deficit növeli ugyan a keresletet, de inflációt válthat ki

– ezért szükséges a tagállamok költségvetési politikájának megfelelő összehangolására

2. szakasz: 1968-78

– árfolyampolitikai együttműködés: a tagállamok egymás közötti valutaárfolyamai kismértékben, vagy egyáltalán ne változzanak

3. szakasz 1979-91

– létrejön az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System)

három alappillére volt:

1. ecu (European Currency Unit)

– az EU kollektív számlapénze ez volt

– az SDR-től eltérően rendelkezett fedezettel

– kosárvaluta volt, ami azt jelentette, hogy értékét a tagországok valutáinak súlyozott átlaga adta meg

feladata:

– ecuban határozták meg a közösség nemzeti valutáinak árfolyamát

– hiteleszköz volt

– az integrációs hatóságok ecuban számoltak el

– intervenciós eszközként használták

2. árfolyammechanizmus (Exchange Rate Mechanism)

3. Hitelalapok létrehozása

4. szakasz 1992-től

– Gazdasági és Pénzügyi Unió (Economic and Monetary Union – EMU)

– a gazdaság pénzellátásának (szükséges pénzmennyiségének) szabályozása

– ezt a jegybank kamatláb – és tartalékráta-politikája és nyílt piaci műveletek által

 A Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU)

– 1989: Delors-terv vetette fel:

– ezt a Maastrichti szerződés 1992-ben ratifikálta, majd 1999-től működik

– az EMU tagja valamennyi EU tagállam kivéve pl. Anglia

a 25 tagállamból 12 vesz részt:

1. Ausztria

2. Belgium

3. Finnország

4. Franciaország

5. Görögország

6. Hollandia

7. Írország

8. Luxemburg

9. Németország

10. Olaszország

11. Portugália

12. Spanyolország

Az EMU tagság pénzügyi kritériumai:

árfolyamstabilitás: a valuták piaci árfolyama + 15%-os ingadozási sávon kell hogy maradjon úgy, hogy a többi tagország középárfolyamatait nem lehet leértékelni

árstabilitás: az infláció mértéke egy éven belül legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú EU ország inflációs rátáját

fenntartható költségvetési pozíció: az államháztartás hiánya nem haladhatja meg  a GDP 3%-t, az államadósság nem lehet több mint a GDP 60%-a

kamatkonvergencia: hosszú lejáratú hitelek kamatának átlagos szintje egy éven keresztül legfeljebb 2% ponttal haladhatja meg a legkisebb árszintemelkedést mutató 3 EU ország kamatszintjeinek átlagát

 Az EMU megvalósításának lépései:

1994: Európai Monetáris Intézet Frankfurt: közös valuta bevezetésének előkészítése

1995: Európai Tanács madridi ülése: bevezetés forgatókönyve, az új valuta neve: euró

1998 május: döntés, hogy mely országok vesznek részt az EMU megvalósításában

1998 december: rögzíti az Európai Unió Tanácsa a régi valuták és az euró átváltási arányát, valamint az ecu euró 1:1 arányát

– 1999: euró számlapénz bevezetése, létrejön az Európai Központi Bank, és a Központi Bankok Európai Rendszere

2002 január: euróbankjegyek és érmék bevezetése

– 2002 feb 28-ig a nemzeti valuták kivonása

A közös monetáris politika

– az euró jelzi az integráció magas fokát, melynek előnyei:

– megszüntette a 12 EU-állam árfolyamkockázatát, és az árfolyamspekulációt

– nincsenek tranzakciós költségek

– árak kiegyenlítődése, mert összehasonlíthatóvá váltak

– a gyengébb országok már nem élhetnek a valutaleértékelés eszközével

feltétele:

– lemondani a nemzeti szuverenitásról a monetáris politikai kérdésekben, és elfogadni a monetáris politika nemzetek felettiségét

– a közös monetáris politikáért az Európai Központi Bank felel

– testületei:

Kormányzótanács (tagjai a nemzeti jegybankok elnökei, és az Igazgatóság tagjai)

feladatuk: monetáris politikai irányelvek meghatározása, és végrehajtási módszerei

Igazgatótanács (hat tagból áll: Európa Tanács nevezte ki őket, felelősek a monetáris politika végrehajtásáért)

Általános Tanács (tagja minden tagország, és azok jegybank elnökei az Európai Központi Bank mindenkori elnöke és alelnöke

– a közös monetáris politika megvalósítója: a Központi Bankok Európai Rendszere

Az Eu tagországai