Az Európai Unió története

– a közösségi kereskedelempolitika jellemzője  a szabadkereskedelmi és preferenciális kapcsolatrendszer

– elemei:

1. az EFTA tagjai közül (Izlanddal, Liechtenesteinnel, Norvégiával) 1994-től szabadkereskedelmi övezet van (Európai Gazdasági Térség – EGT)

2. fejlődő országokkal (Általános Preferencia Rendszer GSP) keretén vagy szerződések alapján (viszonossági alapon nyújtott preferenciák vannak (vámkedvezmények, vagy vámmentesség)

3. 2004-ben fel nem vett vagy a volt szocialista országokkal aláírt társulási szerződések, melyeknek célja: szabad kereskedelem fokozatos megteremtése

A kereskedelempolitika jellege

– támadások az Unió ellen: liberális vagy protekcionista jellegű?

– alapvetően alacsonyak a vámok kb 5%

– alapvetően protekcionista mezőgazdaság kereskedelem

– bizonyos területeken importkvóták alkalmazása:

      – sok Unión kívüli állammal kötöttek: önkéntes exportkorlátozó megállapodásokat

    – sokkal szemben dömpingellenes intézkedéseket

    – az uniónak alapvetően sok a protekcionista vonása, de:    a fő probléma: hogy a kívül álló ország nehezen jut be kereskedelmileg

– ez az integráció természetes következménye

Regionális politika

– a régió földrajzilag elhatárolható területi egység

– cél: az egységes fejlesztés és megújítás: ezek a tervezési fejlesztési régiók

– Római szerződés egyik alapvető célkitűzése volt a regionális különbségek mérséklése

– pl. Nagy Britannia, Írország, Görögország esetében is megjelentek ezek a problémák

– 1980-as évek második fele: Európai Egységes Okmány

– a gazdasági és pénzügyi Unió feltétele:

– gazdasági és szociális kohézió erősítése a regionális politika részeként

 A regionális politika alapelvei és célkitűzései:

1. Szubszidiaritás: (a döntések és a végrehajtás ott legyen, ahol a legnagyobb a rálátás

2. Partnerség: folyamatos együttműködés az EU szereplők és EU szintek között

3. Programozás: fejlesztések, stratégiák, célrendszerek időbeli ütemezése

4. Koncentráltság és addicionálás: a támogatásokat ott kell felhasználni ahol:

– legnagyobb az elmaradottság

– munkanélküliség

– hanyatló iparágak

 A regionális politika pénzügyi alapjai

– a regionális politika finanszírozási forrása 5 pénzügyi alap: együttesen: Strukturális Alapok

1. 1975: Európai Regionális Fejlesztési Alap, a támogatások 45%-t biztosítja

2. Európai Szociális Alap

– 1960-ban kezdte el működését:

– a munkaerő alkalmazkodó képessége, fiatalok munkaerőpiaci esélyeinek a javítása, humánerőforrás-fejlesztés

3. Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap orientációs része

– vidékfejlesztés támogatása, – később: integrálták a Strukturális Alapba

4. Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei

– EU parti vizeinek túlhalászása miatti visszaesés miatt jött létre, célja: a halállomány újratelepítése, versenyképességének segítése

5. Kohéziós Alap

– A Maastrichti Szerződés egyik célja: az EU legszegényebb tagállamainak felzárkóztatása

Pénzügyi együttműködés

– egyedülálló eredmény: 12 nyugat-európai országban ugyanaz a fizetési eszköz az EURO

A pénzügyi együttműködés szakaszai

1. szakasz: 1958-68

– költségvetési politika összehangolására irányul

A költségvetés és a költségvetési politika

– az állami költségvetés az állam bevételeit és kiadásait egymással mérlegszerűen összehasonlítható kimutatás

– bevételek adókból, vámokból, a kiadások közületi fogyasztásból állami beruházásokból állami támogatásokból állnak

– a költségvetés egyenlege (bevételek és kiadások különbsége) lehet

– szufficites (bevételek meghaladják a kiadásokat)

– deficites (kiadások meghaladják a bevételeket)

– egyensúlyban lévő (a bevételek és a kiadások egyenlőek)

– önmagában egyik sem jó vagy rossz: attól függ, hogy milyen hosszú távú következményei lehetnek:

– a szufficit fékezi a gazdasági növekedést: az állam kevesebbet költ a lehetségesnél, a vállalkozások pedig és a lakosság kevesebbet tud fogyasztani illetve beruházni

– a deficit növeli ugyan a keresletet, de inflációt válthat ki

– ezért szükséges a tagállamok költségvetési politikájának megfelelő összehangolására

2. szakasz: 1968-78

– árfolyampolitikai együttműködés: a tagállamok egymás közötti valutaárfolyamai kismértékben, vagy egyáltalán ne változzanak

3. szakasz 1979-91