Az Európai Unió története

– létrejön az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System)

– három alappillére volt:

1. ecu (European Currency Unit)

– az EU kollektív számlapénze ez volt

– az SDR-től eltérően rendelkezett fedezettel

– kosárvaluta volt, ami azt jelentette, hogy értékét a tagországok valutáinak súlyozott átlaga adta meg

– feladata:

– ecuban határozták meg a közösség nemzeti valutáinak árfolyamát

– hiteleszköz volt

– az integrációs hatóságok ecuban számoltak el

– intervenciós eszközként használták

2. árfolyammechanizmus (Exchange Rate Mechanism)

3. Hitelalapok létrehozása

4. szakasz 1992-től

– Gazdasági és Pénzügyi Unió (Economic and Monetary Union – EMU)

– a gazdaság pénzellátásának (szükséges pénzmennyiségének) szabályozása

– ezt a jegybank kamatláb – és tartalékráta-politikája és nyílt piaci műveletek által

 A Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU)

– 1989: Delors-terv vetette fel:

– ezt a Maastrichti szerződés 1992-ben ratifikálta, majd 1999-től működik

– az EMU tagja valamennyi EU tagállam kivéve pl. Anglia

– a 25 tagállamból 12 vesz részt:

1. Ausztria

2. Belgium

3. Finnország

4. Franciaország

5. Görögország

6. Hollandia

7. Írország

8. Luxemburg

9. Németország

10. Olaszország

11. Portugália

12. Spanyolország

– Az EMU tagság pénzügyi kritériumai:

– árfolyamstabilitás: a valuták piaci árfolyama + 15%-os ingadozási sávon kell hogy maradjon úgy, hogy a többi tagország középárfolyamatait nem lehet leértékelni

– árstabilitás: az infláció mértéke egy éven belül legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú EU ország inflációs rátáját

– fenntartható költségvetési pozíció: az államháztartás hiánya nem haladhatja meg  a GDP 3%-t, az államadósság nem lehet több mint a GDP 60%-a

– kamatkonvergencia: hosszú lejáratú hitelek kamatának átlagos szintje egy éven keresztül legfeljebb 2% ponttal haladhatja meg a legkisebb árszintemelkedést mutató 3 EU ország kamatszintjeinek átlagát

 Az EMU megvalósításának lépései:

– 1994: Európai Monetáris Intézet Frankfurt: közös valuta bevezetésének előkészítése

– 1995: Európai Tanács madridi ülése: bevezetés forgatókönyve, az új valuta neve: euró

– 1998 május: döntés, hogy mely országok vesznek részt az EMU megvalósításában

– 1998 december: rögzíti az Európai Unió Tanácsa a régi valuták és az euró átváltási arányát, valamint az ecu euró 1:1 arányát

– 1999: euró számlapénz bevezetése, létrejön az Európai Központi Bank, és a Központi Bankok Európai Rendszere

– 2002 január: euróbankjegyek és érmék bevezetése

– 2002 feb 28-ig a nemzeti valuták kivonása

A közös monetáris politika

– az euró jelzi az integráció magas fokát, melynek előnyei:

– megszüntette a 12 EU-állam árfolyamkockázatát, és az árfolyamspekulációt

– nincsenek tranzakciós költségek

– árak kiegyenlítődése, mert összehasonlíthatóvá váltak

– a gyengébb országok már nem élhetnek a valutaleértékelés eszközével

– feltétele:

– lemondani a nemzeti szuverenitásról a monetáris politikai kérdésekben, és elfogadni a monetáris politika nemzetek felettiségét

– a közös monetáris politikáért az Európai Központi Bank felel

– testületei:

– Kormányzótanács (tagjai a nemzeti jegybankok elnökei, és az Igazgatóság tagjai)

– feladatuk: monetáris politikai irányelvek meghatározása, és végrehajtási módszerei

– Igazgatótanács (hat tagból áll: Európa Tanács nevezte ki őket, felelősek a monetáris politika végrehajtásáért)

– Általános Tanács (tagja minden tagország, és azok jegybank elnökei az Európai Központi Bank mindenkori elnöke és alelnöke

– a közös monetáris politika megvalósítója: a Központi Bankok Európai Rendszere