Hirdetés

Az Egyesült Államok (19. sz. második fele)

21 perc olvasás
Az Egyesült Államok (19. sz. második fele)

A méltányos, sőt jogos munkásmozgalmak elvadultak és nem ritkán megtörtént, hogy a sztrájkok nyomában a legbrutálisabb erőszakosságok ütötték fel a fejüket. A sztrájkoló nagy tömeg duhaj, vak elkeseredésében pusztított, rombolt, ahol csak szerét tehette. Ilyen volt a chichago-i nagy sztrájk, amikor olyan elemek, amelyeknek a sztrájkmozgalomhoz semmi közük sem volt, bombamerényleteket követtek el és ezáltal sokszor komolyan veszélyeztették a munkásmozgalmak általános népszerűségét. A bombamerényletekből származó pereket az amerikai esküdtek józan ítélőképessége nem rótta fel a nagy munkásmozgalom terhére, hanem közönséges gyilkosságokat láttak a bűnesetekben és elrettentő például négy gyilkost halálra is ítéltek. A munkásmozgalmak mögött rejlő helyzet felismerése vezette Cleveland elnököt arra az elhatározásra, hogy 1886 tavaszán a kongresszushoz üzenetet intézzen és kijelentse, hogy az Unió legfőbb állami érdeke azt parancsolja, hogy az osztályharcok elmérgesedését, sőt brutális elfajulását sem egyik, sem másik osztály kedvéért ne nézze az állam ölbe tett kezekkel, hanem állítson fel “munkabizottság”-ot a felmerülő viták elintézésére. Clevelandnak javaslata meleg visszhangra talált, sőt további törvényhozási intézkedések is történtek a bajok lehető megelőzése céljából. Az egyik intézkedés annak a meggátlására vonatkozott, hogy vagyontalan és léha elemek ne telepedhessenek le az Unió területén.

Hirdetés


Hirdetés

Bevándoláskezelés

Azután intézkedés történt, hogy a kínaiak aránytalan bevándorlása is korlátoztassék. A kínaiak bevándorlásának korlátozása is rendkívül indokolt volt, mert meg kell gondolni, hogy húsz év alatt százezernél több kínai telepedett le Kaliforniában, ahol nevetségesen olcsó munkabérek mellett vállalták a munkát. Ezek a kínai munkások egészen külön társadalmat alkottak, külön szervezkedtek és valóságos átkai lettek annak a vidéknek, mert rendkívül csekély, sőt minimális megélési igények mellett oly olcsón vállalták a legnehezebb munkát is, amit a fehér munkások még végső ínségben sem tehettek meg. Az is nagy veszedelem volt a kaliforniai lakosság szempontjából, hogy a kínaiak hitetlenül erkölcstelen életet éltek, összezsúfolt, szűk lakásokban laktak, tehát a közegészség és közerkölcsök szempontjából is veszedelmesek voltak. A kínaiak ellen irányuló mozgalmat sok siker koronázta, mert a Kínával kötött egyezmény bizonyos amerikai területekre kereken megtiltotta a kínaiak bevándorlását. Amikor az Unió lakosságának ellenszenve és a munkára való féltékenysége a kínaiakkal szemben 1888 őszén véres zavargásokban nyilatkozott meg, az Unió kormánya a kínaiak bevándorlását a leghatározottabban eltiltotta. Még ezeknél a mozgalmaknál és védelmi intézkedéseknél is jóval fontosabb volt azonban a vámreform kérdése, amely egészen új irányba terelte az Unió társadalmi és állami életét.

Cleveland elnök ugyanis, különös tekintettel arra, hogy az addigi magas védvámok jövedelmeiből meglehetős nagy kincstári felesleg gyűlt össze, elérkezettnek vélte az időt arra, hogy a vámokat leszállíttassa. Ámde a javaslatot a republikánusok egy ellenjavaslattal támadták meg és olyan demokrataellenes hangulatot tudtak ismét teremteni, hogy az elnökválasztáson Benjamin Harrison (1889-1893) a republikánus-párt jelöltje győzött, aki Blaine-t újból államtitkárnak vette maga mellé. Harrison és Blaine a panamerikanizmusnak voltak a hívei. Össze is hívták Washingtonba a panamerikanista kongresszust abból a célból, hogy egész Amerikát egy egységes vámszövetségbe vonják bele és ezzel egyidejűleg az Unió hatalmi túlsúlyát biztosítsák. A kongresszuson előterjesztett javaslatot jóval tullicitálta MacKinley, a republikánus párt egyik vezérférfia, aki egy teljesen új védvámos tarifát terjesztett elő oly célból, hogy az európai ipari behozatalt csaknem lehetetlenné tegye és ezáltal az Unió iparának szolgáltassa ki az egész amerikai piacot. A vámegyesülés azonban nem jött létre és MacKinley javaslata is csak bizonyos vámtételemelés formájában ment keresztül, amennyiben a behozatali vámok tételét 18 százalékkal emelték. MacKinley javaslata tehát meglehetősen megszelídítve vált törvénnyé ahhoz képest, aminőnek eredetileg tervezte.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!