Az angol polgári forradalom I.

Anglia politikai és gazdasági nagyhatalommá válásának gyors folyamata a Tudor-ház megjelenésével fonódik össze a XV. században. VII. és VIII. Henrik uralkodása idején az angol abszolutizmus erősödött.

1534-ben VIII. Henrik szakított Rómával, létrehozva az anglikán egyházat, aminek a feje a mindenkori angol király. Az angol abszolutizmus I. Erzsébet uralkodása alatt élte fénykorát (1558-1603). Az Erzsébet alatti abszolutizmus érdekszövetségben állt a társadalom vállalkozói rétegével. A monarchia részt vállalt és részt kért a polgárosodás hasznából.

Jakab uralkodása alatt már élesen kirajzolódtak a politikai frontok. Egyik oldalon: királyság, születési és pénzarisztokrácia (az udvaroncok hada), az anglikán egyház. Másik oldalon a parlament alsó háza által reprezentált, ellenzéki hangokat hallató társadalom.

Az abszolutizmussal való szembenállás vallási formában, a puritanizmusban is kifejeződött (a puritanizmus a kálvinizmusból kinövő vallási irányzat).

A puritanizmus a XVI. sz. 60-as éveiben tűnt fel Angliában, s támadása a felemás anglikán reformáció ellen irányult. Meg akarta tisztítani a vallást minden katolikus maradványtól: a püspöki egyháztól éppúgy mint a katolikus rítusoktól. A puritanizmus vallási és az alsóház politikai ellenzékisége egyre inkább egymásba fonódott.

Az 1628-ban összehívott parlament megfogalmazta a Jogok kérvényét. Követelte az önkényes bebörtönzések és adók eltörlését, a békebírák szerepének visszaállítását a helyi közigazgatásban, s annak megtiltását, hogy a király parlamenttől független hadsereget tarthasson fent. 1629-ben a király feloszlatta a parlamentet ( a forradalomig nem is hívta össze).

A forradalom kirobbanásának konkrét oka Skócia.

Már I. Jakab megpróbálta létrehozni Anglia és Skócia perszonálunióját.

I. Károly a kálvinista Skóciára akarta erőszakolni az anglikán egyházat, a skótok fellázadtak.

A király 1640-ben összehívta a parlamentet, hogy pénzt kérjen a háború költségeire. Az ún. rövid parlament csak 3 hétig ülésezett.

Novemberben kezdődött a hosszú parlament, amely több mint 10 évig ülésezett. Hangadói John Hampden és John Pym voltak A parlamenttel szemben a király fegyverletételre kényszerült.

Kimondták: a parlamentet saját beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni. Ezek után a parlament szövetséget kötött a király ellen fellázadt Skóciával.

1642. januárjában a király elmenekült Londonból. A forradalom győzött. A forradalmi tábor egysége azonban felbomlott.

A parlament jobb szárnyát a presbiteriánusok alkották, akik a püspöki szervezet ellenségei voltak. A kapitalizálódó nemest, a nagypolgárt, nagykereskedőt – a gazdagokat képviselte. Tőlük balra álltak az independensek, akik sem a püspöki egyházat, sem a presbiteri rendszert nem fogadták el. A vallásszabadság hívei voltak. Tömegbázisukat a közép- és kispolgárság jelentette.

A hadsereg erejét az independensek alkották, de 1644-ig a presbiteriánusok elképzelései jutottak érvényre: 1643 végén szövetség jött létre a skót presbiteriánusokkal, eltörölték a püspöki szervezetet, de nem ismerték el a presbiteriánus szervezettől elszakadó egyházat. Ezen a ponton befejezettnek tekintették a király, az anglikán egyház és a király nemesi hívei (a gavallérok) elleni forradalmat. Tárgyalásokat kezdtek a királlyal.

Ekkor Oliver Cromwell újjászervezte az independensekből álló hadsereget és 1644 nyarán Marston Moore-nál megverte a királyt („vasbordájúak” – új mintájú hadsereg, jelszavuk: „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport”). 1645. Nasbey: Cromwell ismét legyőzte a királyt, aki Skóciába menekült.

A győzelmek a presbiteriánusok és independensek ellentétét tovább élezték. Nehezítette Cromwell helyzetét, hogy egyre erőteljesebben jelentkezett a levellerek (egyenlősítők) kistulajdonosi irányzata, amely teljes jogegyenlőséget és polgári köztársaságot akart. Szószólójuk John Lilburne volt.

Az independensek két tűz közé kerültek. Cromwell ekkor összefogott a levellerekkel, lezárta a hadműveleteket és a győztes forradalmi hadsereggel bevonult Londonba (1648. dec. 2.).

A presbiteriánusokat dragonyosok távolították el a parlamentből, amelyben csak 100 independens képviselő maradt („csonka parlament”).