A weimari Németország

A munkanélküliek száma 1932-re elérte a 6 milliót. A létbizonytalanság érzetét csak fokozta a politika tehetetlensége. A demokráciában csalódott tömegek egyre inkább szélsőséges politikai mozgalmak új rendet ígérő jelszavaira figyeltek. Ez a helyzet hozta meg az NSDAP felemelkedését, s rövidesen a Birodalmi Gyűlés legerősebb pártjává vált.

A párt 1919-ben alakult Német Munkáspárt néven, de a teljes ismeretlenségből  Hitler csatlakozása emelte ki. A szervezet nevét 1920-ban toldották meg a nemzeti és szocialista jelzővel, s a következő évben vált Hitler teljhatalmú vezetőjévé. Az 1923-as sikertelen puccskísérlet után, a börtönben töltött 13 hónap alatt született meg Hitler fő-, s gyakorlatilag egyetlen műve, a Mein Kapmf. Ez a később annyiszor hivatkozott, de meglepően kevesek által olvasott munka vált a nemzetiszocialista (náci) mozgalom bibliájává. A Mein Kampfban lefektetett elvek és célok megvalósítása természetesen csak a hatalom birtokában volt lehetséges. Az 1923-as kudarc után Hitler felismerte, a hatalomhoz a tömegek megnyerésén, parlamentári úton is el lehet jutni.

A nácik növekvő népszerűségének egyik kulcsa a sok németet magával ragadó fajelmélet volt. Ezen nézet szerint az emberiség fajokra oszlik, s a fajok között természeti eredetű, biológiailag adott értékkülönbségek vannak. Léteznek kultúrateremtő fajok (germánok, németek), kultúrahordozó fajok (szlávok, magyarok) és kultúrarombolók (zsidók, cigányok, négerek). Köztük elkerülhetetlen a harc, s az egész emberiség érdeke a kultúrateremtő fajok győzelme és tartós uralma. A zsidóság s annak értékromboló tevékenysége külön hangsúly kapott, az antiszemitizmus a náci ideológia meghatározó elemévé vált. A náci ideológia másik pillére az ún. élettérelmélet volt. Ez a versailles-i békeszerződés teljes elvetéséből indult ki. Az ideológia harmadik pilléreként emlegetett Führer-elv azt mondja ki, hogy a különleges képességekkel és elhivatottsággal rendelkező vezérnek a nép, a tömeg feltétlen engedelmességgel tartozik, a Führer által képviselt faji-nemzeti érdekek megelőznek minden egyéni és csoportérdeket.

A náci párt megerősödésében a tömegek tudatos politikai célzatú félrevezetésének, a demagógiának is komoly szerepe volt. Célja, hogy hazug ígéretekkel, az érzelmek felkorbácsolásával és az előítéletek szításával nyerje meg a tömegek támogatását saját céljai érdekében. Ezen érdeket népérdekként tünteti fel, s így saját ellenfeleit a nép ellenségévé nyilvánítja.

Hitler a zsidók. ill. a marxista szocialisták folyamatos ostorozása mellett gyakran támadta az önző nagytőkéseket, a harácsoló nagyvállalkozókat, a bankok uralmát, ígért a parasztoknak földet, olcsó hiteleket, a munkásoknak biztos munkahelyeket, méltányos munkabéreket. A náci pát jelszavai a rendkívül ügyesen alkalmazott propaganda segítségével váltak közismertté.

Az erő letéteményesei az NSDAP fegyveres szervezetei voltak. Előbb az SA, a rohamosztag, a barnaingesek szervezete jött létre, s vonzott soraiba több tízezer fiatalt, majd Hitler személyes testőrségéből kifejlődött az SS, a védőosztag is, amelynek tagjai fekete egyenruhát viseltek.

Mindezekhez természetesen sok pénzre volt szükség. Ezt a nagytőkések csoportja szolgáltatta. A válság éveiben még azok is Hitlerben látták a megoldást, akik egyébként nem rokonszenveztek vele. Úgy vélték, a náci párt alkalmas a kommunisták megfékezésére és a rendteremtésre, elvégeztetik vele a piszkos munkát, majd visszaküldik oda, ahonnan jött: a politikai élet süllyesztőjébe. Ezért nem okozott nagy riadalmat, hogy többszöri sikertelen kormányalakítási kísérlet után, 1933. január 30-án, Hindenburg Hitlert a kancellári székbe ültette.