A rendi állam kialakulásának folyamata Angliában és Franciaországban

I. Franciaország helyzete

Franciaországban a XI – XII. században nem volt erős királyi hatalom. Az ország legnagyobb részét a nagy hűbéresek birtokolták.  Franciaországot a Karoling – ház kihalása óta a Capeting – uralkodók vezették. Bár hagyományosan majdnem vallási tisztelet övezte személyüket, tényleges politikai hatalmuk sokáig csak a Párizs és Orléans közötti családi birtokokra terjedt ki.

A XIII. század végére azonban az egymást követő királyok lényegesen megnövelték hatalmi befolyásuk körzetét. A királyi hatalom növelésének az eszköze volt a családi birtokok gyarapítása, a házassági politika, a hercegek és a grófok hűbéri esküre kényszerítése.

II. Fülöp Ágost háborúval vette el az angol király franciaországi birtokait. Ő és utódai az albigens eretnekség elleni keresztes hadjárat ürügyén Dél-Franciaországot is fennhatóságuk alá vonták. A királyok a polgárság adójára is támaszkodtak, cserébe sokféle kiváltsággal segítették a városok fejlődését. Az árutermelés és a  megélénkülő kereskedelem szorosabbra fűzte az ország területei között az  egységet.

A királyi vezetés alá került területek megnagyobbodása új hatalmi szervezetek és új politikai rendszer kialakítását tette szükségessé. A királyok tartományaikat egyre inkább fizetett királyi hivatalnokok révén irányították, a háborúkban pedig egyre nagyobb szerepet kaptak a zsoldosok. A királyi közigazgatás a hűbéri kapcsolatok helyébe lépett, a földesúri bíráskodás ítéleteivel szemben pedig a királyi bírósághoz lehetett fellebbezni.

A jogi érvelés szerint a király  „császár a királyságban”, tehát minden világi, sőt pápai befolyástól mentes. IV. Fülöp (1285 – 1314) éppen VIII. Bonifác pápával szembeni harcai idején hívott össze először rendi gyűlést 1302 – ben Párizsban. Ezután egyre inkább gyakorlattá vált, hogy a fontos államügyek megvitatására az uralkodó meghívta az azonos jogállású, öröklődő kiváltságokkal bíró csoportokat : a rendeket, illetve azok képviselőit. A rendi gyűléseknek kezdetben nem volt kialakult ügymenete, és a meghívottak köre is megváltozott a napirendben szereplő kérdésektől függően. A gyűlések megtartása a XIV. század során egyre gyakoribbá vált a sűrűsödő gondok miatt (háborúk, a királyi jövedelmek szűkössége, parasztfelkelések).

A régi feudális állam helyébe, ahol a királyból, a főurakból és a főpapokból álló királyi tanács hozta a döntéseket, új típusú állam lépett : a rendi monarchia. Az uralkodó döntéseiben figyelembe vette a rendek érdekeit, kívánságait. A király és a rendek között viszonylagos hatalmi egyensúly alakult ki. A rendektől igényelt segítség anyagi támogatás fejében a király és főtisztviselői bizonyos reformokat, engedményeket helyezhettek kilátásba.

A rendi gyűlések Franciaországban :

  A parlament kialakulása Angliában :

II. Anglia helyzete

Anglia  a normann hódítás óta a korabeli Európa egyik legszilárdabb állama volt. A királyok nagyobb hatáskörrel rendelkeztek, mint a kortárs Capetingek. Minden szabad ember hűbéresük volt, s a királyi bíróság alá tartozott. Nagyok voltak a királyi jövedelmek is. Jelentős tartományaik voltak Franciaországban is. Ezeket Földnélküli János veszítette el a Fülöp Ágosttal vívott harcban. Az ezt követő zavaros helyzetben az önkényesen uralkodó király ellen szervezkedő bárók 1215-ben elfogadták a nagy szabadságlevelet (Magna Charta Libertatum).

Lényeges pontjai : a király új adókat nem szed, szabad embert bírói ítélet nélkül el nem foghat, a városok kiváltságait tiszteletben tartja, s a báróknak joguk van a Charta pontjait erőszakkal is betartatni a királlyal.

Az 1215 utáni hosszú belháborúban a III. Henrik királyt legyőző Simon de Montfort báró a kisebb birtokosok képviseletében 1265-ben olyan gyűlést hívott össze, amelyen a városok és a lovagok is képviseltették magukat. I. Edward fegyverrel állította helyre az angol királyi hatalmat, de uralmát ő is széles rendi alapokon megszervezett gyűlésekkel kívánta biztosítani. Az általa összehívott 1295-ös gyűlés lett a későbbi angol parlamentek mintája, amelyek ettől fogva rendszeresen üléseztek. A király ezentúl csak az ő meghallgatásukkal hozhatott döntéseket. A parlament a rendek: a bárók, a szegényebb nemesség és a jómódú polgárok részvételét biztosította Anglia kormányzásában.