A rendi állam kialakulásának folyamata Angliában és Franciaországban
III. Parasztfelkelések és a „százéves háború”
A XIV. század elején háború tört ki Anglia és Franciaország között a fejlett gyapjúfeldolgozó ipara miatt nagy jövedelmet biztosító Flandria birtoklásáért. A háború kisebb megszakításokkal több mint száz évig tartott, és mérhetetlen szenvedést okozott mindkét ország népének.
A nagy nyomor és a magas adók késztette előbb a párizsi polgárokat 1306-ban, majd a francia parasztokat 1358-ban, hogy fegyvert fogjanak az urak ellen. Ellenségük közös volt, de a polgárság gazdagabb vezetői mégsem akartak szövetségre lépni a felkelő parasztokkal. Féltek a szegénység esetleges megerősödésétől, hiszen az ellenük fordíthatta volna a városok kizsákmányolt lakosságát is. Így az ellentéteiket most félretevő francia és angol lovagok le tudták győzni a parasztok kezdetben sikeres harcát, és véres kegyetlenséggel álltak bosszút.
Az elkeseredés Angliában is fegyvert adott a polgárság kezébe. A angol polgárok és parasztok az uralkodó osztály elleni küzdelmüket vallási nézetekkel is igazolták.
A felkelést Angliában is a polgárság kezdte 1381-ben és vezette is tovább, a parasztság pedig csatlakozott hozzá. London szegény polgárai elérték azt, hogy a felkelők bevonulhattak a városba, és ott folytathatták tárgyalásaikat a királlyal. A látszatra beleegyezett követeléseik teljesítésébe. A felkelők vezérét Wat Tylert azonban London polgármestere orvul meggyilkolta, és így sikerült az uralkodó osztálynak a vezér nélkül maradt felkelést levernie és véresen megtorolnia.
A felkelés kudarca ellenére is javult az angol parasztság sorsa. Mind többen válthatták meg pénzzel jobbágyi terheiket, és így függetlenebbé válhattak a földesuraiktól. A francia parasztság helyzete csak később, a gazdasági élet erőteljesebb fejlődése következtében javult.
IV. A központosítás
A háború súlyos erőpróba volt mindkét népnek: egyre világosabbá vált, hogy az uralkodó osztály csak akkor tud a külső ellenséggel szemben helytállni, és tudja a kizsákmányoltakat továbbra is elnyomni, ha a rendek közötti belső, hatalmi harcok helyett megerősíti az egységes irányításra képes királyi hatalmat. a királyok arra törekedtek, hogy ne kelljen az országgyűléstől függővé tenni az adó megajánlását, hanem úgy akarták fokozni jövedelmüket (adók, vámok), hogy azokból teljék állandó zsoldoshadsereg fenntartására. A királyi hatalom megerősítését szolgálta az is, ha a nagybirtokosok helyett jogilag képzett királyi tisztviselők kezébe került az ország kormányzása , akik a királytól függtek, tőle kapták a fizetést. Mindenhez az egyre fejlettebb mezőgazdasági és kézműipari árutermelés adta az anyagi alapot.
Lapozz a további részletekért