A Nagy Francia Forradalom és Bonaparte Napóleon
Az porosz-osztrák támadás 1792 augusztusban kezdődött. A két első csatát még a porosz-osztrák seregek nyerték Longwy, majd Verdun mellett, ám ezek után Valmy-nál végre francia győzelemmel sikerült megállítani az ellenséget. A győzelmet követő 7 esztendőben, Napoleon felbukkanásáig Franciaország folyamatosan védekező háborúkat vívott!
A Girondi parlament és a Jakobinus diktatúra 1792 aug 10 – 1794 július 27
A király pere: A per végül XVI. Lajos bűnösségének kimondásával zárult. Ebben perdöntő volt egy bizonyíték felbukkanása. A forradalom előtt ugyanis XVI. Lajos egy titkos falba szerelhető vasszekrényt rendelt udvari lakatosától, amit végül nem fizetett ki. A szekrényben rejtegette azt a levelezést amit a Habsburgokkal folytatott a tervezett Franciaország elleni támadásról. A levelezés sokáig titokban maradt, ám amikor a lakatosmester jelentkezett járandóságáért, fény derült a titkos szekrényre, és így az abban rejlő levelezésre is. A girondista (nagypolgári) parlament 1793 január 21 –én hazaárulásért kivégeztette a királyt.
A girondiak bukása: A girondista rendszer végül megbukott, és ebben egyformán nagy szerepe volt a katonai vereségeknek, Dumouriez tábornok árulásának, és az általános éhezésnek, amit a magasra szökött kenyérárak okoztak. A nép a jakobinus párt mellé állva 1793 június 2-án megbuktatta a girondi parlamentet. A hatalom a Jakobinus párt kezébe került és 1793 június 2-án megkezdődött a 13 hónapos jakobinus diktatúra korszaka.
A jakobinusok (1792.06.02-1794.07.27.) A jakobinus állam élére Robespierre, Sain-Just, Carnot és Couthon került, és a „mindenható” Közjóléti Bizottság irányított mindent Franciaországban. Először a belső ellenségekkel számoltak le, amikor leverték a Vendee megyei felkelést, illetve sorra a Dél-franciaorstzági lázadásokat. Összesen 17000 kivégzést foganatosítottak, többek közt kivégezve Baillyt a Mars mezei tüntetés leveréséért illetve a királynét, Marie Antoinettet. A jakobinusok második teendője a külső ellenségek visszaverése volt. Új népi hadsereget szervezve 1 milliós haderőt hoztak létre, majd Jourdan tábornok vezetésével 1794. Június 26–án Fleurus mellett nagy diadalt arattak. (A jakobinus korszak érdekessége volt az új naptár bevezetése is, mely 1793.11.24–től volt érvényben.)
A jakobinusok bukása: A jakobinusok bukása egy párton belüli belső harccal kezdődött. Robespierre először Danton, és Desmoulins személyében látott vetélytársat, így 1793 áprilisában elrendelte kivégzésüket. Később pedig kiadta a hírhedt prairiali törvényeket, melyek lehetővé tették a gyorsított eljárásban, történő tárgyalás nélküli azonnali kivégzéseket. Amikor a törvények hatályát kiterjesztette a képviselőkre, vagyis közvetlen környezetére is, akkor a Konvent legbefolyásosabb tagjai, Paul Barras, Jean Tallien, és Carnot szembefordultak Robespierrel. A Konvent összefogva elrendelte a jakobinusok elfogását, majd kivégzését. A diktatúra 1794 július 27–én, Robespierre megölése napján összeomlott, és létrejött a második girondi (nagypolgári) köztársaság. Az új állam élére Robespierre megbuktatói álltak, öt tagú direktóriumot létrehozva. Az ő befolyásuk alatt álltak a miniszterek, és megalakult az új, 2 kamarás parlament is. Az alsóház neve 500–ak tanácsa lett, a felsőház pedig a vének tanácsa nevet viselte. A direktorok közül a legbefolyásosabb Paul Barras volt, de jelentős mértékben támaszkodnia kellett Tallienre és Letourneurra. Az új államrend neve: Thermidori köztársaság lett, és öt éven keresztül működött 1794 július 27 és 1799 november 9 közt!
Napóleon felbukkanása és hatalomátvétele 1794 július 27 – 1799 november 9
Napoleone di Buonaparte néven született 1769. augusztus 15-én a korzikai Ajaccio városában egy nyolcgyermekes család második utódaként. Korzika szigetét nem sokkal korábban vásárolta meg Franciaország a Genovai Köztársaságtól. A franciásabban csengő Napoléon Bonaparte nevet csak később vette fel, majd családjától is megkövetelte a névváltoztatást.
1786 ban 17 évesen fejezte be Franciaországban a tüzértiszképző iskolát. Első komolyabb felbukkanása a forradalom jakobinus korszakában történt, 1793 júliusában, mikor alig 24 évesen tüzér alezredesként leverte a királypárti touloni felkelést. (a feladat előtt közvetlen nevezték ki alezredesnek, majd a sikeres végrehajtás után a jakobinusvezetés előléptette dandártábornokká) Két évvel később a jakobinusok bukása után már Barrasnak az új hatalom vezetőjének ismeretségi körébe került, aki megbízta 1795 október 4–én egy párizsi roylista felkelés leverésével. Napóleon olyan határozottan és kegyetlenül – 300 ember megölésével – hajtotta végre a felkérést, hogy Barras hálából – 5 hónappal később – kinevezte az akkor még másodrendű itáliai front parancsnokává. Mielőtt átvette volna az itáliai csapatok vezetését.
Lapozz a további részletekért