A Nagy Francia Forradalom és Bonaparte Napóleon

Napoleon harcai Itáliában (1796 március – 1797  október) Eleinte az északi – belga, holland,  rajnai – frontok elsőbbséget élveztek, de Napóleon ezen változtatott. Sorozatos győzelmeket aratott Montenotte, Lodi, majd Milánó bevételével. Legfőbb győzelme a Mantovai osztrák vár bevétele volt, és a Rivoli melleti csata (1797 tavasz) Győzelmei miatt az osztrákok kénytelenek voltak békét kötni Itáliában. Ez volt a híres Campo Formiói béke: 1797 október 17-én.

Napoleon harca Egyiptomban (1798 június – 1799  augusztus) A Direktórium Angliát akarta térdre kényszeríteni egyik legfontosabb tengeri támaszpontrendszere, Egyiptom elvételével. Barras úgy gondolta, ha Napoleont felkéri a hadjáratra, kettős sikert arathat, ugyanis ha a tábornok győz Egyiptomban, akkor nagy csapást mérhetnek Angliára, ha pedig Napoleon veszít, akkor megszabadulhat egy leendő riválisától. Ugyanis a  győzelmeket halmozó Napoleon lassan valóban Barras vetélytársa lett. Napoleon bevette Kairót, ám az abukiri csatában elvesztette flottáját. Így amikor értesült arról, hogy Itáliában az oroszok-osztrákok előretörve visszavették két évvel korábbi hódításait,  az azonnali hazatérés körülményesnek ígérkezett. Flotta nélkül ugyanis egyetlen hajóval, az angolok elől bújkálva, kalandor módon volt kénytelen hazatérni. Hazatérve a hatalomátvétel mellett döntött. A legfőbb vezetés ekkor Barras, Sieyes, abbé Ducos direktorok és a  nagyhatalmú Fouché rendőrminiszter, illetve Talleyrand külügyminiszter kezében volt. Szerencséjére ezek közül Barras kivételével mindenki  hajlandónak mutatkozott arra, hogy mellé álljon,  így esélye volt arra,  hogy Barras félreállítása után megszerezze a  teljhatalmat.

Napoleon hatalomátvétele (Brumaire-i államcsíny: 1799  nov 9): Párizsba érve, Sieyes, Ducos, Fouché, Taleyrand a  várakozásoknak megfelelően, valóban azonnal Napoleon mellé álltak. Együttesen buktatták meg Barrast, aki félrevonult birtokaira.  Ezután már csak az 500-ak tanácsa korlátozta hatalmát, így katonáival szétkergette a forradalom parlamentjét és kineveztette magát első konzullá. A másik két konzul – Ducos, és Sieyes  – csak tanácsadók lettek. (Öt évig volt konzul) Első cselekedete az  volt, hogy helyrehozta  a hadi helyzetet Itáliában: Marengónál legyőzte Ausztriát (1800) és újabb békére kényszerítette 1801 -ben. (Lunevill –i  béke)

Eleinte az itáliai háborúk után nem   kezdett új háborúkba, hanem hatalma belső megerősítésére koncentrált: új   törvények (Code Civil) majd népszavazással a császárság létrehozását   érte el. A nép megszavazta, hogy ő legyen a császár. Napoleont 1804   december 2–án koronázta meg önmagát (Ekkor volt 36 éves.) A pápa ugyan jelen volt a ceremónián, de végül Napoleon kivette kezéből a koronát és maga tette saját fejére.

Napóleon első ausztriai háborúja (1805 október – december)

Napoleon a támadással egyidejűleg kísérletet tett arra, hogy legyőzze az angol flottát Gibraltár mellet, a Trafalgar foknál, de vereséget szenvedett. Szárazföldi seregével átkelt a Rajnán, majd Ulm városa mellett (Stuttgarttól DK–re) legyőzte az osztrák sereget. A győzelem után könnyedén bevonult Bécsbe, majd északra fordul Csehország felé, ahol az utolsó nagyobb osztrák-orosz  haderő állomásozott. A döntő csata Austerlitz mellett (1805. December 2.) Napóleon győzelmével zárult, így a francia-osztrák béke értelmében Ausztria elvesztette Tirolt, Isztriát, Dalmáciát, Velencét. (Pozsonyi béke-1805.12.16.) Ezután Franciaország és Ausztria 4 éven keresztül nem háborúzott. Napóleon Poroszország ellen és  Spanyolország ellen készült háborúra.

Napóleon Poroszország elleni háborúja 1806 október 14 – 1807  június 14:

Napóleon seregei Jéna és Auerstadt mellett (Lipcsétől délre) ütköztek meg a poroszokkal (1806.10.14), és  arattak nagy győzelmet. Ezután könnyedén bevonultak Berlinbe (1806.10.27.) A francia sereg a győzelmek után észak felé fordult   Kelet-Poroszországba, és egészen az orosz határig vonult, ahol összecsapott az egyesült orosz-porosz hadsereggel Friedland mellett (1807 június 14.) A nagy győzelem miatt I. Sándor cár megkötötte a Tilsti békét (1807.07.07), melyben  kényszer szövetségre lépett Napoleonnal. A béke után megszületett a Varsói nagyhercegség, és megszületett az Angliát  Európától elzáró kontinentális zárlat terve. A zárlathoz minden európai államnak kötelező volt csatlakoznia. A Tilsti béke és az 1807–es év Napóleon hatalmának csúcspontja volt, ugyanis békére kényszerítette  Ausztriát,  Oroszországot, felosztotta Poroszországot, zárlat alatt  tartotta  Angliát.