A második világháború utáni békerendezés
– Ny-i hatalmak 1939 őszén megalakult emigráns kormányt ismerik el
– 1945. jan. 1-jén Szu saját embereiből létrehozza az ún. lublini kormányt
– egész Lengyelország szovjet megszállás alatt → Moszkván múlik minden
– megoldás: 2 kormányból 1 →komm. kormánynak lehetőség, hogy magába olvassza Ny-i demokratikus kormányt
– Mikolajczyk min. eln. vállalja együttműködést →Ny elfordul tőle
– népszavazás → komm. győzelem
– demokratikus pártok felaprózódnak, kettészakadna
– 1947. jan. választás: körzetek ötödében nem indulhatnak parasztpárt jelöltjei → kommunisták által létrehozott Demokratikus Blokk győz; parlament elfogadja proletárdiktatúrát megalapozó alkotmányt
– 1947. okt.: Mikolajczyknak menekülnie kell
– 1948.: komm. pártjukba olvasztják szocdemeket → Lengyel Egyesült Munkáspárt → proletárdiktatúra
3. Jugoszlávia
– háború végén 2 kormány: londoni emigránsok + kommunista partizánok (vez. Tito)
– vh-ban darabokra szakadt délszláv területeken harcok: No + szövetségesei ellen; egymást is ölik szerbek, horvátok, bosnyákok
– partizánmozgalmak → Jugoszlávia felszabadítja önmagát; mire a szovjetek odaérnek, már csak É-i területek kérdésesek
– hatalom egyedüli birtokosa: komm. partizánmozgalom → nem hajlandó segíteni abban, hogy elsőként jugoszláv partizánok vonuljanak be fővárosba
– szovjetek ellenzik proletárdiktatúrát → javaslatukra Tito koalícióra lép londoni jugo. kormány politikusaival (1945. márc.)
– 1945. nov. választás: Jugoszláv Népfront (komm.) 90% → 1pártrendszer
– komm. párt szovjet segítség nélkül, választáson szerzi meg kizárólagos hatalmat
– Tito: Ny-ellenes politika. túl nagy önállóságot enged meg magának → Sztálin nehezményezi
– Tito elfogadja Marshall-segélyt
4. Csehszlovákia
– győztes országnak számít
– Benes kormányát elismeri London + Moszkva is → vh. után Benes államfő; koalíciós kormány
– 1946. máj. választások: komm. 38%
– 1947-től polgári politikusok kiszorítása
– 1948. febr.: polgári miniszterek lemondásukkal akarják kikényszeríteni Gottwald (komm. min. eln.) távozását → komm. tüntetések → ellentüntetések → Benes meghátrál; kinevezi kommunisták által összeállított kormányt (vez. Gottwald)
– 1948. máj.: 1párti választás → Nemzeti Front (komm.) 88%
– komm. magába olvasztja szocdem pártot → proletárdiktatúra
5. Románia
– 1944. aug. átállás → koalíciós kormány
– 1945. jan.: komm. vezetők hazajönnek → tüntetések → egyiken lövöldözés → kommunisták min. elnököt teszik felelőssé; lemondását követelik
– Vörös Hadsereg elfoglalja román hadsereg főhadiszállását; lefegyverzik fővárosi erőket → Mihály király kommunisták követelésére Grozát nevezi ki min. elnökké (1945. márc.)
– választást kommunisták elhúzzák 1946 őszéig; véres politikai küzdelem előzi meg
– 1946. ősze választás: Demokratikus Pártok Blokkja (komm) 80% → komm. kiszorítja szövetségeseit hatalomból
– 1947.: király lemondatása
– 1948.: szocdem beolvasztásával Román Munkáspárt (vez. Gheorghiu-Dej); új alkotmány „törvényesíti” proletárdiktatúrát
6. Bulgária
– 1944. szept.: kommunisták Hazafias Frontot juttatják hatalomra
– komm → demokratikus parasztmozgalom →parasztpártiak, szocdemek kiválnak kormányból, Hazafias Frontból
– 1945. vége: komm. választást rendez→ demokratikus erők nem vesznek részt → 1946 ősze: új választás
– választás előtt terror, megfélemlítés → Hazafias Front (komm.) 78% → új min. eln.: Dimitrov (komm.)
– 1944.: Petkov (parasztpárt vez.) kivégzése
– 1948.: komm. beolvasztja szocdem pártot → proletárdiktatúra
Lapozz a további részletekért