Hirdetés

A hidegháború

A második világháború idején (1939-1945) a különböző politikai vezetésű hatalmak szövetségre léptek (szövetségesek),(USA, Nagy-Britannia, Szovjetunió) egy közös cél, a náci német birodalom leverése érdekében.

Hirdetés

Az amerikai, angol – szovjet szembenállás már a teheráni (1943. nov. 28-dec. 1) és a jaltai (1945. febr. 4-11.) konferencián is érződött. A két tömb egymástól teljesen ellentétes érdekei szintén ütköztek a békekonferenciák alkalmával.

A békék lezárása után az amerikai-szovjet ellentét kiéleződött, majd 1946. március 5-én, Churchill fultoni beszédében egyértelműen megfogalmazta a világ megosztottságát, a kapitalista nyugat és a kommunista kelet szembenállását. Európa nem képes előretörni. 1947-ben kiadták a Truman-elvet, mely a feltartóztatás politikáját fogalmazta meg a szovjetek ellen. A Marshall terv alapján a Kominform segélyt kapott. Ez egyben egy valutareformot is jelentett, mely magába foglalta a blokádot és a légihíd kialakítását is. Ezek által létrejött az I. berlini válság.

Ezt követte a hidegháború korszaka.

Az olyan háborút, amelyben a szembenálló felek kerülik a közvetlen fegyveres összecsapást, hidegháborúnak nevezzük. A klasszikus időszaka 1947-1962 között zajlott.

1949 augusztusában Németország nyugati megszállási övezetében megalakult a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK)-Bonn, válaszképpen a szovjet zóna területén létrejött a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), közepén a kölcsönös megszállás alatt álló Berlinnel.

Berlin kettéosztottsága állandó feszültségforrás volt, ugyanis ez volt a „rés” a szovjet tömb falán, amelyen keresztül rengetegen menekültek nyugatra. Ennek megszüntetésére építették fel 1961-ben a berlini falat. Ez az európai megosztottság szimbólumává vált.

Az USA, Kanada és az európai államok egy része biztonságuk megerősítése érdekében 1949. április 4-én létrehozták a NATO-t.

1955 májusában az NSZK is a NATO tagjává vált. Ürügyül használva az eseményt, Moszkva létrehozta saját katonai szövetségi rendszerét, a Varsói szerződést. Ezzel lezárult a katonai tömbösödés.

1949-ben Kína szövetséget kötött a Szovjetunióval, így a hidegháború Ázsiára is kiterjedt. Az 1950-53-ig tartó koreai háború eredménye területi megosztás lett.

A hidegháború időszakában a két szuperhatalom között fegyverkezési verseny folyt. A Szovjetunió felvette a versenyt az USA-val és elkészítették saját atomfegyverüket, majd 1 évvel az amerikaiak után a hidrogénbombájukat is.

1957-ben a világon először a szovjetek lőttek fel mesterséges tárgyat, a Szputnyik nevű műholdat Föld körüli pályára. Így az USA elveszítette az óceánpajzs védelmét. Valamint elsőként egy szovjet űrhajós, Jurij Gagarin jutott fel a világűrbe (1961. ápr. 12.).

A ’60-as évekre világossá vált, hogy a két szuperhatalom birtokában lévő több száz, majd több ezer nukleáris robbanófej gyökeresen új stratégiát követel.

Az új doktrína a kölcsönös elrettentés stratégiája lett: az atomhatalmak azért tartottak atomfegyvereket, hogy elrettentsék a többieket az ellenük irányuló csapástól. Ezek nyomán 1962-ben megszületett az atomcsend-egyezmény, amely kimondta, hogy csak a föld alatt végezhető rakétakísérlet, 1968-ban pedig az atomsorompó-egyezmény, amely tiltotta az atomtitkok át-és eladását.

Az ’50-es években Nasszer egyiptomi elnök szovjetbarát politikát hirdetett meg, s mikor államosítani akarta a Szuezi-csatornát ellenfelei összefogtak ellene. 1956. október 29-én brit, francia és izraeli csapatok támadták meg Egyiptomot. A támadók szétverték az egyiptomi főerőket, de politikai sikereket nem tudtak elérni, mert a szovjetek és az amerikaiak utasították őket a visszavonulásra. 1956 februárjában történt a Szuezi-Budapesti ikerválság is. A lengyel tüntetések mellett Magyarországon, Budapesten 1956. október 23-án kitört a forradalom. Azonban ezt a szovjet csapatok leverték bevonulásukkal.

A két szuperhatalom 1962-ben, az ún. karibi-válság idején került a legközelebb az atomháborúhoz. Kubába szovjet rakétákat telepítettek (1959-62), egyensúlyozva az amerikaiak Törökországba telepített rakétáit. Az USA a szovjet rakéták visszavonását követelve blokád alá veszi Kubát. A két elnök (Kennedy és Hruscsov) találkozása után megszületik az egyezség a rakéták és a blokád visszavonásáról. A találkozás az ENSZ főtitkár közvetítésével jött létre.

A hidegháború alatt lezajló két legnagyobb háborúnak (regionális háborúk) a koreai és a vietnami háború bizonyult. 1950-ben Észak-Korea kommunista diktátora megtámadta Dél-Koreát. Az USA katonákat küldött Dél-Korea megsegítésére. A váltakozó sikerű harcok után végül a panmindzsoni fegyverszünet visszaállította a tényleges határokat.

Vietnamban 1946-ban felszabadító hadjárat kezdődött a franciák ellen a kommunisták vezetésével, amelynek végeredménye a franciák kivonulása lett, ám Vietnamot egy ideiglenes demarkációs vonallal kettéosztották. Északon kommunista rendszer rendezkedett be, míg délen az Amerika-barát Vietnami Köztársaság jött létre. 1973-ban az amerikai katonákat fokozatosan kivonták az országból, s 1975-ben a kommunisták egyesítették a két országrészt.

A hidegháború időről-időre bekövetkező békülékenyebb, az együttműködést hangsúlyozó szakaszait „enyhülésnek” nevezték.

Az első ilyen hullám Sztálin 1953-as halála után következett be. Az ’50-es évek végén a kommunista tömb egysége meghasadt: Kína eltávolodott a Szovjetuniótól, s tárgyalásokat kezdett Nixon amerikai elnökkel.

Az enyhülés irányába hatott a nyugatnémetek keleti politikája is, amely Willy Brandt kancellár nevéhez fűződik. Brandt alatt az NSZK diplomáciai kapcsolatokat létesített az európai szocialista országokkal, elismerte a lengyel és szovjet határokat. A két német állam 1972-ben kölcsönösen is elismerte egymást (de egy nép két állam).

1972-ben aláírták a SALT-1 szerződést, amely fegyverzetkorlátozási egyezményt jelentett az USA és a Szovjetunió között.

1975-ben az USA, Kanada és 33 európai ország aláírták a Helsinki Záróokmányt, amely kimondta a területek sérthetetlenségét, a határok megváltoztathatatlanságát és az emberi-és polgárjogok biztosítását.

A ’70-es évek végén azonban a Szovjetunió bevonul Afganisztánba (Kis hidegháború 1979-84), amely átmenetileg megakasztja az enyhülési folyamatot.

1945 után Sztálin belpolitikája ott folytatódott, ahol a II. világháború kitörésekor abbamaradt: erőltetett iparfejlesztés, terror, koncepciós perek. Sztálin halála után utódai életszínvonal-javító intézkedéseket jelentette be, s a több millió embert fogva tartó koncentrációstábor-hálózatot nagyrészt felszámolták.

Sztálin utódja 1958-ban Hruscsov lett. Ebben a korszakban javultak az életkörülmények, ugyanakkor nőtt az elégedetlenség is; s 1964-ben nyugdíjazták.

Helyére Brezsnyev került. 1968 elején Csehszlovákiában Alexandr Dubcek a párt reformerei mellé állt. Reformokat irányzott elő a gazdaság centralizálására, a külföldi utazások szabaddá tételére, állam és egyház kapcsolatának normalizálására, ill. a csehek és szlovákok egyenjogú viszonyának kialakítására. 1968. augusztusában azonban öt szocialista ország csapatai váratlanul megszállták Csehszlovákiát és véget vetettek a reformfolyamatnak. Ezt nevezzük prágai tavasznak.

A II. világháborút követően páratlan világgazdasági fellendülés következett be. A fejlődést azonban megakasztotta a ’70-es évek olajár robbanása.

1947-ben az USA segélyprogramja, a Marshall-segély Nyugat-Európát is újra feltámasztotta. Japán gazdasága is hamar talpra állt.

A Szovjet tömb országai egy „ellen-világgazdaságot” akartak létrehozni, ahol nem a tőke, a pénz és a piac logikája diktál, hanem a politikai vezetés akarata. Így jött létre 1949-ben a KGST. Eleinte a szovjet tömb országai látványos gazdasági növekedést értek el, majd folyamatosan romlott a helyzet, főleg a mezőgazdaságban. A Szovjetunió a ’70-es-’80-as években folyamatos gabonavásárlásra kényszerült. Ebben az időszakban a technológiai fejlődés is jócskán lemaradt nyugathoz képest.

1985-ben a Politikai Bizottság Gorbacsovot választotta meg az SZKP főtitkárává. Fő jelszavai az átalakítás és a nyíltság voltak.

Gorbacsov újra kapcsolatokat keresett az USA-val, majd 1989-ben a szovjet tömb szétesett, 1991-ben pedig maga a Szovjetunió is felbomlott.

Mindezek eredményeképpen ma, a világ, politikailag egypólusú, míg gazdaságilag pentapolárisnak nevezhető, ahol a vezető hatalmak az USA, Európa Unió, Japán, Oroszország és Kína. A globális világ K-NY szembenállása helyett az É-D konfliktus lépett.

 



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!