A klasszikus hidegháború időszaka

A hidegháború a kapitalista és a szocialista világrendszer között kialakuló háborús fenyegetettség időszaka. Nyílt, közvetlen háborúra ugyan nem került sor, de sok nemzetközi konfliktusban egymással ellentétes erőket támogatott a két szuperhatalom. Folyamatos fegyverkezési versenyt folytattak egymással, így a világnak szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy bármelyik pillanatban kirobbanhat a harmadik világháború.

A két részre szakadt világ

1947 után a világ politikai, gazdasági és katonai szinten is kettészakad.

Politikai kettészakadás

1946 márciusában Churchill fultoni beszédében elsőként mondja ki, hogy a világ kettészakadt, és a két rendszer között feloldhatatlan az ellentét. Kitér arra, hogy a nemzetiszocializmus és a sztálinizmus azonos jelenségek, és hozzáteszi, hogy míg Hitlerrel engedékenyek voltak, Sztálinnal szemben erőszakosan kell fellépni. Ebben a beszédben használja Churchill először a vasfüggöny kifejezést, ami Európában ereszkedett le Szczecin-Trieszt vonalon, ahol nincs átjáró. Azért nem hivatalos kezdet ez, mert Churchill ezt a beszédet magánemberként mondta.

A hidegháború hivatalos kezdetének 1947 márciusa, méghozzá a Truman-doktrína (kinyilatkoztatás) tekinthető. Ebben a beszédben az amerikai elnök megismételte Churchill gondolatait. Kettéosztotta a világot, melynek egyik része a kapitalista világrendszer, ami demokratikus, vele szemben a kommunista világrendszer, ami antidemokratikus nézeteket képvisel. Megfogalmazza a dominó elméletet, ami azt jelentette, hogy ha valamely országban hatalomra jutnak a kommunisták, akkor a szomszédos országokban is megerősödik a kommunista párt, és fennáll a veszélye ott is a kommunista hatalomátvételnek. Ezzel szemben hirdeti meg a feltartóztatási politikát, aminek a lényege, hogy ki kell jelölni azokat a határokat, amin túl a Szovjetunió nem terjeszkedhet és ha szükséges, ezeket háborúval is meg kell védeni. A beszédben tudatosan eltúlozta a háborús veszélyt, ezzel hangsúlyozta az amerikaiak világpolitikai vezető szerepét, másrészt igazolta a kommunistaüldözést nyugaton és a nagyarányú amerikai fegyverkezést.

A Szovjetunió válasza a Sztálin-Zsdanov-féle „két tábor elmélet”, amelyben ők is kettéosztották a világot egy kommunista, demokratikus, valamint egy imperialista, antidemokratikus részre. 1947 szeptemberében létrehozták a KOMINFORM-ot, ami a kommunista pártok tájékoztató irodája volt. A lényege, hogy Moszkvából utasították a megszállt országok kommunista pártjait az azonnali hatalomátvételre. Alapelvük az volt, hogy a Szovjetunió határainál ne jöhessenek létre olyan országok, amelyek annak biztonságát veszélyeztetik (a Szovjetunió nem lehet határos kapitalista országgal).

Gazdasági kettészakadás

1947 júniusában az USA meghirdette a Marshall-tervet, melynek értelmében az USA anyagi segítséget ajánlott fel Európának, 13,5 milliárd dollárt, melynek 90%-a segély 10%-a kölcsön volt. Ennek hátterében a szovjet terjeszkedés megakadályozása állt, ugyanis az életszínvonal megemelésével megakadályozható a kommunisták megerősödése. A Marshall-segélynek más céljai is voltak:

• bizonyítsák az amerikaiak vezető szerepét a világgazdaságban
• amerikai tőkebefektetések megteremtése Európában: egy fejlett Európa nagyobb piacot jelent az amerikai áruk számára

Azonban a Szovjetunió megtiltja az általa megszállt országoknak, hogy elfogadják, mert a segély felhasználását ellenőrizték. Ezáltal Nyugat-Európa látványos fejlődésnek indul, kelet pedig lemarad. A segély elosztására és felhasználására létrehozott szervezet folytatása az európai integráció kialakítása.

1951-ben jön létre a Montánunió, majd 1957-ben az Európai Gazdasági Közösség (EGK). A Szovjetunió válasza, hogy 1949-ben létrehozzák a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa), ami a szocialista országok gazdaságpolitikájának szervezte volt szovjet irányítással. Kizárták a piaci versenyt, ugyanis felosztották a piacot, ami akadályozta a fejlődést. A gazdasági verseny része, hogy a nyugati világ meghirdette a COCOM-listát, azaz azon termékek listáját, amelyeket tilos volt a szocialista országokba exportálni (minden olyan termék rákerült, ami a fegyverkezésben felhasználható).

Katonai kettészakadás

A két fél fegyverkezési versenyt is folytatott, amelynek során két szövetség jött létre:

• 1949. NATO –Észak-atlanti Szerződés Szervezete; a tőkés országok szövetsége; a NATO alapvetése, hogy bármely tagország elleni támadás valamennyi tagország elleni támadásnak minősül, így mindenki köteles segítséget nyújtani
• 1955. Varsói Szerződés –Szocialista országok szövetsége

Fegyverkezés kezdeti eredményei:

• 1945. Amerikai atombomba
• 1947. Szovjet atombomba
• 1952. Amerikai hidrogénbomba (Atyja: Teller Ede)
• 1953. Szovjet hidrogénbomba

Konfliktusok a hidegháború idején

I. berlini válság (1948-49)

Sztálint zavarta a Kelet-Német területen Nyugat-Berlin létezése, ezért követelte Nyugat-Berlin átadását. Ezt a nyugat megtagadta. 1948 júniusában a nyugati német zónák új német márkát vezettek be, amit a kelet-németek provokációnak tekintettek. Erre válaszul Sztálin blokád alá vette Nyugat-Berlint. Ez azt jelentette, hogy Nyugat-Berlint csak légi úton lehetett ellátni, ám a nyugat nem mondott le róla, légihidat létesített és 11 hónapon keresztül így látták el Nyugat-Berlint. 1949-ben Sztálin feloldja a blokádot.