Politológia I. rész

A politika tehát ott kezdődik, ahol a vezetettekben kialakul az igény az engedelmesség feltételhez kötésére, a döntések tartalmának szabad megvitathatóságára és megvitatására, döntési és uralmi alternatívák megfogalmazására, a döntéshozókkal szembeni igények, követelések érvényesítését célzó szabad együttműködésre.
Egy társadalom hatalom általi vezetése önmagában még nem politika, de a vezetés része a politikának.

A politikáról alkotott definíciókat logikai szerkezetük alapján osztályozhatjuk:

1. Funkcionalista /irányítást hangsúlyozó/
2. Polisz-elvű /etimológiai és struktúralista/
3. Érdek-elvű
4. Hatalom-elvű

A politika alapvető rendeltetése az irányítás. A politológiai elemzés tárgya lehet minden közösség és társadalom a történelemben, amelyekben a társadalom irányítása és vezetése sajátos társadalmi tevékenységgé válik.
A politikát a görög poliszra vezethetjük vissza, korábbi időszakokban, fejletlenebb társadalmakban nem beszélhetünk politikáról, ez volt az első társadalomszerveződési mód, amelyben a társadalomirányítás sajátos arculatot öltött és politikává vált: közös ügyek közös megvitatásának, intézésének és a közügyek intézésében való részvételének gyakorlata.

A politika fogalma a görög polisz szóból származik.

Lényege:

1. A közösség egyenrangú tagjainak részvétele a közélet tartalmáról és irányáról folyó kollektív döntéshozatalban
2. Közreműködésük az irányítók és irányítottak közti szerepcserében
3. Mi a jó a közösség számára és hogyan érhető el.

A polisz-elvű értelmezésben a társadalomirányítás csak a politika egy lehetséges eleme. Lényege a vezetetteknek a döntések meghatározásában játszott szerepe. Itt van a polisz-elvű, etimológiai gyökerű elméletek korlátja.

Az antik polisz nyomán minden olyan társadalmi egységben beszélhetünk politikáról, ahol a magán és a köz kettőssége megjelenik, és ezt áthatja az ebből eredő konfliktusok feloldásának követelménye.

Érdek-elvű: a politika nem más, mint az érdekeknek és akaratoknak a közhatalom általi érvényesítése. A közügyek gyakran elsődleges, kizárólagos a magánérdekkel szemben. Szinte elképzelhetetlen, hogy a politikai tevékenységet a közérdek vezérli. Lényege: az egymással konfliktusban álló érdekcsoportok közül a hatalmat gyakorló csoportok integrálják más csoportok érdekeit vagy más érdekcsoportokat a saját érdek végső soron való érvényesítésével. A közérdek ebben az esetben az eltérő és ütköző magán- vagy részérdekek eredője.

Aki politizál, azt magánérdeke ösztönzi, és a politika lényegi funkciója a magánérdekek közötti konfliktusok feloldása a hatalom által.

A hatalom-elvű politika az érdekek hatalom általi érvényesítésében a hatalmat s kevésbé az érdekeket tekinti lényegi mozzanatnak: a társadalom alapvető érdekkonfliktusai végső soron hatalmi harcba torkollanak, illetve a hatalom birtoklása már önmagában is önérdek lehet. A politika lényege nem más, mint harc a hatalomért.

HATALOM

A hatalom fogalmával nagyon sok helyen találkozhatunk: család, iskola, gazdasági és politikai élet stb. E hatalmaknak közös ismérvei vannak.

A hatalom egységes fogalmának több előfeltételnek kell eleget tennie:

• Legalább két szubjektumnak kell lennie: a hatalom a szubjektumok közötti viszonyban realizálódik.
• Kényszer és az erőszak eleme: elválaszthatatlan a hatalom fogalmától. A döntéshozó mindaddig nem tekinthető hatalomnak, amíg nem rendelkezik azzal a képességgel is, hogy szükség esetén erőszakkal, kényszerrel vagy azokkal való fenyegetéssel érvényt szerezzen döntésének. Azokban, akik felett hatalmat gyakorolnak, meg kell lennie az engedelmesség minimumának.
A kényszer tehát eleme a hatalomnak, de egy kényszerítő szubjektumot akkor tekintünk hatalmi szubjektumnak, ha reális a valószínűsége, hogy azok, akik felett hatalmat akar gyakorolni, engedelmeskedni is fognak. A „reális valószínűséggel” két fontos összefüggést fejezünk ki:
A „reális valószínűségnek” tapasztalaton vagy feltételezésen kell alapulnia.
A kényszerítés egy már kiadott parancsnak való engedelmességet feltételez, az engedelmességi készség egy, még ki nem adott parancsnak szól. Az előzetes engedelmi készség teszi a kényszerítés képességét hatalommá.