Politológiai fogalmak (állam, hatalom, stb.)

1. Állam

• fogalma: olyan tartós uralmi képződmény, amelyet hagyományosan három ismérvvel definiálnak: a határolt államterülettel, a fennhatóság alá tartozó államnépességgel és az állami erőszakhatalommal;
• polgárai számára kényszertagságot jelent;
• szuverén, ha az államhatalom kizárólagos ellenőrzést gyakorol polgárai és a többi társulás felett;
• Hegel szerint az állam közvetítő kapocs, amely összefogja az állam központi erőt;
• Marx az államot a társadalom szervezett erejét elidegenítő szervezetnek tekinti, amely az osztályuralom fenntartását szolgálja és nem pártatlan;
• két fontos ismérve: tartósan fennálló igazgatási és jogrend ill. a legitim erőszak monopóliuma

2. Hatalom

• Fogalma: a hatalom azaz esély, hogy akaratunkat mások ellenállásával szemben is érvényesíteni tudjuk, bármin nyugodjék is ez az esély (Max Weber).
• Jellemzői: cselekvésen alapul, két fél kölcsönös viszonyában realizálódik, sohasem abszolút, az alávetettek is bizonyos hatalommal rendelkeznek, többféle forrása lehet (pl. befolyás, rábeszélés, manipuláció, nyers erőszak.
• Három fajtája: akcióhatalom, szimbolikus hatalom, instrumentális hatalom, információs hatalom.
• Nem pusztán hierarchikus struktúra, hanem interakciós viszony.
• A hatalom nemcsak a döntések birtoklásában játszik fontos szerepet, hanem a döntések megakadályozásában is.
• Az információknak és a tanulásnak nagy szerepe van.
• A hatalom elkerülhetetlen jelensége a társadalom rendezett életének és a társadalmi rend fenntartásának.

3. Uralom

• Fogalma: a hatalom tartós intézményesülése politikai, szervezeti és kulturális eszközök révén;
• Max Weber: az uralom az az esély, hogy egy társadalmi kapcsolatban vagy viszonyban megadható személyek köre meghatározott tartalmú parancsoknak engedelmeskedni fog;
• Konkrétabban a társadalom szervezetéhez kapcsolódik, például a tulajdoni rendelkezési jogokhoz, illetve a politikai intézményekhez.

4. Befolyás

• Sohasem az akarat teljes érvényesítését jelenti, szükség szerint jelentkezik; azon alapul, hogy valaki úgy érvényesítheti érdekét, ha részlegesen alárendelődik másoknak.
• A befolyás általában eszköz bizonyos politikai célok elérésére.
• A befolyást mindig realitásként kell kezelni, nem pedig puszta esélyként, hiszen csak a ténylegesen gyakorolt befolyás létezik.
• A befolyásolási helyzet szimmetrikus és aszimmetrikus egyaránt lehet.
• Mértéke azon múlik, hogy milyen fenyegetést képvisel a befolyásoló fél, milyen ösztönzéssel tud élni ill. mennyire képes megszabni mások tájékozódását.
• A befolyás övezetei: média, társadalmi nyilvánosság intézményei, közéleti politizálás.

5. Konfliktus és konszenzus

• A konfliktus olyan társadalmi ellentét, amely egymást kizáró törekvésekhez kapcsolódik és igen gyakran a társadalom struktúrájában gyökerezik.
• A konfliktusok nagy kérdések köré csoportosulnak, mint például a pártok és érdekszervezetek létrejötte.
• A konfliktus minden társadalom természetes velejárója, a konfliktusmentes társadalom ugyanis csak az egyéni szabadság korlátozásával jöhet létre.
• A konfliktus ellenpárja a konszenzus: két jelentése van: ’consent’, a beleegyezés valamibe, a hozzájárulás egy politikához, melyet a mi aktív közreműködésünk nélkül határoztak el; ’consensus’, a megegyezés, amely két tárgyaló, egyformám aktív fél között jött létre.
• A konszenzus alapvető körét az alkotmány rögzíti.
• Soha nem fordul elő, hogy egy társadalomban minden kérdés konfliktusos lenne, illetve hogy teljes lehetne az egyetértés.