Politológia I. rész

ELEMI DEFINÍCIÓ:

„A”-nak hatalma van, vagy hatalmi tényezőnek fogható fel, amennyiben rendelkezik azzal a képességgel, hogy elérje „B” azt tegye, vagy azt ne tegye, amit „A” akar és képes megtörni „B” ellenállását.
„A” és „B” bármilyen társadalmi szubjektumnak felfogható. Lehetnek egyének, csoportok, osztályok vagy államok.

1. „A” szubjektum, hatalmi szubjektum, mert kikövetkeztethető elvárása van „B” magatartását, cselekvését illetően.
2. „A” képes „B” akaratának megtörésére, tehát „A” képes „B”-re az akaratát rákényszeríteni, vagy olyan kényszerítő körülményeket teremteni, amelyek „B”-t a megkívánt viselkedésre késztetni.

Akkor is hatalmi szubjektumként kell „A”- felfognunk, ha „B” csak feltételezi, hogy ilyen akarat- és ellenállás-megtörő képességgel rendelkezik, illetve adott esetben élne is ezzel a képességével /fizikai kényszerítő eszközök, pszichikai kényszerítő eszközök, kényszert alkalmazó apparátus feletti rendelkezés/

Három különböző hatalmi logika:

1. „A” akarat és ellenállás-megtörő képességén van a hangsúly. „B”-vel itt nem foglalkozunk, de kikötjük, hogy ha bármilyen okból ellenállna „A” rendelkezik az ellenállás legyűrésének képességével.

2. Feltételezzük „A” akarat- és ellenállás-megtörő képességét, azt is, hogy „B” adott esetben hajlandó önként engedelmeskedni „A”-nak. Az önkéntesség kifejezi, hogy „B”-ben olyan motívum van, ami őt az „A” elvárása szerinti magatartásra ösztönzi. „A” rendelkezik akaratmegtörő képességgel, de a hatalom gyakorlása itt nem szükséges „B” önkéntes engedelmessége miatt.

Önkéntes engedelmesség: szabad akaratukból elfogadják a kényszer és erőszak alkalmazását, akár önmagukkal szemben is.

3. „A”-nak igénye van „B” engedelmességére, azonban nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy elvárásainak érvényt szerezzen „B” akarata ellenében és „B” tudatában van ennek. Mégis hajlandó „A” akaratának önként engedelmeskedni.

Oka sokféle lehet.

A hatalmi logikák lényege:

Akaratot érvényesítő, és az akaratot megtörő képesség:

A hatalom kifejezéssel a mások akaratát megtörő képességre vagy akaratunk másokkal szembeni érvényesítésére utalunk. Ha a hatalom fogalmát pontosítani akarjuk, ki kell hangsúlyozni a kényszer és erőszak elemét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a valóságban a hatalmat gyakorlók mindig csak kényszerítenék az alárendelteket. Céljuk, hogy engedelmességi készség alakuljon ki, a kényszer, erőszak, mint garancia szerepel csak.

Azokra a logikákra, ahol engedelmességi készség kimutatható, az autoritás fogalmát használjuk. Az engedelmességi készség az autoritás disztribútuma: nélküle a fogalom elképzelhetetlen. Az autoritás tehát egy általános megközelítésben vagy engedelmességi készséggel övezett hatalom, amely magába foglalhatja a kényszer és erőszak mozzanatát is, vagy egy olyan szubjektum, akinek az akaratának készek engedelmeskedni annak ellenére, hogy akaratát képes kényszerrel érvényesíteni.

Az autoritás és a kényszerítő hatalom közti különbség: megszállt Lengyelország: a német megszállók hatalmat gyakorolta, de hatalmuk a kényszerítő hatalom logikája szerint működött, nem volt elismert és önkényes. A lengyel emigráns kormány autoritás, mert a lengyel állampolgárok engedelmességi kényszere övezte bár az erőszak és a kényszer eszközét nem tudta érvényesíteni.

Autoritás: az engedelmességi készség csak tiszteletre vagy tekintélyre alapozódik.
Az engedelmességi készség okai alapján különbséget kell tenni, mert számos oka lehet. Pl.: érdek: (60-70-es évek Kádár rendszer) Jobban megéri számukra engedelmeskedni, mint ellenállást tanúsítani, még akkor is, ha valamilyen értékelv szerint nem tisztelik azokat, akik az életszínvonalat elfogadhatóvá teszik. Ez nem autoritás. Autoritássá válhat, ez a rendszer, ha az alapvető életszínvonal biztosítása érték, s ez vált ki tiszteletet, ami miatt engedelmességre méltónak tartják. Ezért a tiszteleten alapuló autoritást tekintélynek is nevezzük.

Létezhetnek olyan feladatok, amelyeket a társadalom valósnak ismer el. Ezért szükségét érzik, hogy a közös ügyekben olyan valakik döntsenek, akik a feladatok ellátása érdekében, a társadalom által elismert határokon belül akár kényszert vagy erőszakot is alkalmazhatnak. Ezek az elkülönült hivatalok közfeladatokat látnak el, ez a közhatalom. Hatalmukat a társadalom elismeri. A közhatalom bármely célból gyakorolhat nyomást a társadalomra anélkül, hogy a hatalom gyakorlója a társadalom által elismert közfunkciókat látna el. Akik erőszak vagy kényszer útján keresztül szerezték meg és gyakorolják a hatalmat, igyekeznek az állampolgárokban megteremteni az engedelmességi készséget. – megpróbálják betölteni azokat a funkciókat, amelyet az állampolgárok elvárnak a hatalom birtokosaitól, és ami miatt készek engedelmeskedni a hatalomnak.