Politológia I. rész

Ezeket a funkciókat az állami-közhatalmi és nem állami szervezetek egyaránt ellátják. Ezek másodlagos, szekunder funkciói a politikai rendszernek. Közvetlenül kapcsolódik a többi, össztársadalmi funkciót ellátó szférához.

Néhány szekunder funkció:

• adó, jövedelem, vámpolitika stb. A gazdaság alrendszere el tudja látni a társadalom számára az adaptációs funkciót.
• A politikai és társadalmi hagyományok ápolása, a politikai szereplők nyilvános tettei és megnyilatkozásai stb. a társadalom integrációjában működnek közre.
• A mintafenntartásban: szocializáció, szocializációs feladatok irányítása, a politikai és társadalmi kultúra átadása.
• A politikai rendszernek rendelkeznie kell bizonyos képességekkel ahhoz, hogy működhessen. Képesnek kell lennie erőforrásokat szerezni, elosztani a javakat, érvényesíteni a politikai vezetés érdekeit.
• A politikai rendszer legfontosabb összetevőjévé a hatalom és a hatalmi viszonyok válnak: a politikai rendszer összekötő, „cementáló” eleme a politikai hatalom. Ha a hatalom monopóliumát a társadalom tagjai törvényesnek, jogosnak ismerik el, a hatalom és az erőszak legitim monopóliuma alakul ki.

Kormány-ellenzék kettős kialakulása:

A modern társadalmak korai korszakában a politika világa egy átfogó politikai-közigazgatási jogi komplexumból állt. A jogi szervek működésére a politikai akarat rányomta a bélyegét. A legitim erőszak szerveit felhasználták a politikai ellenfelekkel szembeni küzdelemben. Ennek differenciálódása vezetett el a mai értelemben vett politikai rendszer kialakulásához. A politikai akaratot jogszabályi formákban kezdték bevinni a közigazgatásba. A jogsértéseket jogi úton orvosolják, az erőszak-szervezeteket kivonták a politikai harcokból, tevékenységüket jogilag szabályozzák.

Megszűnik a jogalkalmazás kiszolgáltatottsága a hatalmi-politikai akaratoknak. A politikának a közigazgatás, a jog és az erőszakszervezetek felőli lezáródásával párhuzamosan a politikai hatalom egyre inkább alternatívvá válik: egyre több párt, csoport, szervezet versenghet a hatalomért, egyre szélesebb rétegek jutnak választójoghoz. A hatalomért folytatott verseny a szavazatokra törekvéssel párosul, és periodikus. A hatalom folyamatos alternativitása kitermeli a kormány-ellenzék kettősséget.

A kormány-ellenzék kettősségből alakul ki a politikai rendszer értékduálja. /kormányra kerülni / ellenzékben maradni/. Az értékduál variánsait mindenek előtt a hatalomra esélyes pártok és politikusok választhatják. Az esélytelen pártok az ellenzékinek lenni/kormánypártinak lenni értékduálra módosul.

Ez a differenciálódás azonban nem vezet el minden társadalomban a versengő pártrendszerekhez. Ahol a politika többé-kevésbé lehatárolódik a sajátos logika szerint működő egyéb szférák irányába, de a többpártrendszer működése még nem teszi lehetővé az ellenzék hatalomra kerülését, az értékduálnak csak kezdetleges logikája fejlődik ki: hatalmon lenni vagy nem, lenni hatalmon.
A modern demokráciák többpártrendszereiben sem csak az értékduálokban foglaltak lehetnek szelekciós elvek, de ezek alapvetően meghatározzák a taktikát. Az alternatív értékduálok mellett két szelekciós elvet alkalmaznak még az alternatívák mérlegelésekor:

Egzisztenciális elv:

A hivatásos (professzionális) politikus a politizáláshoz ért és abból él meg. Amikor cselekszik vagy dönt, tekintettel kell lennie saját egzisztenciális érdekeire is. Ez a függés a pártpolitika uralkodóvá válásával növekedett meg.

Az egzisztenciális függés miatt a politikai alrendszer egzisztenciális szelekciós elve a gazdasági rendszer értékduáljára hasonlít. Nem rentábilis egy témával foglalkozni, ha az csökkentené a politikai népszerűséget.

A pártpolitikai stratégiák nagyon is ütközhetnek a szakszerűség szempontjaival és a politikusok magánérdekeivel.

Politikai rezsim: a hangsúly a kormányzati intézményeket tartósan kézben tartó hatalmi és uralmi csoporton van. Nem szokás demokratikus szisztémára alkalmazni. A hatalmat kizárólagosan gyakorlók személyi és szervezeti láncolata képezi a politikai rendszeren belül a rezsimet. Komoly szerepe van a személyi összefüggéseknek. A rezsim kifejezés használatával az uralkodó elemek a politikai rendszeren belül elkülönült együttesét hangsúlyozzuk.