Politológia – II. rész

Hogy egy ellenzéki párt megvalósítsa programját, előfeltétele a kormányon levők távozása a hatalomból. Az ellenzéknek elő kell mozdítania a kormány választási vereségét, ami arra készteti őket, hogy lehetőleg akkor se értsenek egyet a kormánnyal, ha egyébként hasonló vagy megegyező állásponton vannak. Ez a követelmény kényszeríti az ellenzéket a kormánypártok hiteltelenítésére. A kormány állandó bírálatát ráadásul el is várják az állampolgárok.

Koalíció

Kormányzati hatalmat gyakran több politikai párt, koalícióban gyakorolja. Koalíciós kormány létrehozásában több okból lehetnek érdekeltek a pártok: – hasonló politikai program és irányultság – általánosabb politikai vagy társadalmi szempont – politikai befolyás növelése.

A koalíciós kormányok létrehozásának egyik kulcskérdése a koalíció nagysága, azaz a koalícióban levő pártok száma és mérete. A kormánykoalíció fenntartását megkönnyíti, ha annyi párt vesz részt a koalícióban, amennyi elengedhetetlen a többség eléréséhez. Az ilyen koalíciókat minimális koalícióknak nevezzük. Minimális: a koalícióban részt vevő pártok mindegyikére szükség van, egyetlen párt kiválása esetén a többi pártnak együttesen nem lesz többsége a parlamentben. A minimális koalíciókon belül vannak minimális méretű és minimális számú koalíciók. Célja: a legkevesebb mandátumra vagy pártra alapozni a kormányzást.

A minimális méretű koalícióban a mandátumok számának, a minimális számúban pedig emellett a részt vevő pártok számának korlátozása a lényeges szempont. E logikák mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy a koalícióalakítás a hatalmi pozíciók elosztását is jelenti.

Ezek a hatalommaximalizálás elvei.

A koalícióalkotás különböző elvei, stratégiái nem kizárják, hanem kiegészíthetik egymást. Eltérő politikai-ideológiai beállítottságú pártok létrehozhatnak koalíciót a hatalommaximalizálás elvét követve, de a pártok közötti erőviszonyok lehetővé teszik, hogy a koalíció a továbbiakban a politikai – ideológiai kapcsolódás és program szerint működjön. Igen elterjedtek az úgynevezett „túlméretezett” koalíciók, amelyek a minimalizálás elve szerint „felesleges” pártot tartalmaznak. A „felesleges” párt mögött állhatnak befolyásos gazdasági és társadalmi erők, amelyek súlyát és nyomásgyakorlását a párt az ellenzékben hatékonyan tudná kamatoztatni a kormánnyal szemben. Túlméretezett koalíció létrehozására ösztönözhet a közös szavazótábor is: a kormányzópártból kimaradt párt ellenzékiként, a kormányt bírálva magához vonhatja a kormánypártok szavazóit, vagy bár a választási eredmények után nincsen koalíciós kényszer, mégis bevon más pártokat is a kormányba, a kisebb pártok támogatását koalíciós ajánlattal honorálja.

Nagykoalíció

Olyan pártot is magába foglal, amelynek kiválásával megmaradna a koalíció parlamenti többsége. A nagy jelző nem a méretre, hanem a pártok összefogására, a közöttük lévő törésvonalak áthidalására utal, ami miatt nagykoalíciónak nevezhetjük olyan kormányzatot is, amely egyébként a minimális koalíciók pártjába sorolható be. Nagykoalíció jöhet létre háborús vagy válsághelyzetben, a háború utáni újjáépítés érdekében stb. Háborús és válsághelyzetekben egy nagykoalíció a nemzeti összefogást, az egyéni és csoportérdeken való felülemelkedést jelképezi. (nemzeti egységkormány). A nagykoalíció nem feltétlenül az összes parlamenti párt koalícióját jelenti.

Egy olyan parlamentben, ahol politikailag és ideológiailag szembenálló pártok foglalnak helyet, előtérbe kerülhetnek a szembenálló felekkel érintkező közép- vagy centrumpártok: elfogadhatóbb alternatíva összefogni a centrummal, mint kétpólusú koalíciót létrehozni.

Koalíciós hajlandóság a választást megelőzően:

Választási szövetség

A pártok a választást megelőzően anyagi, technikai segítséget nyújtanak egymásnak. Egyeztetik a választási kampány alatti stratégiájukat, taktikájukat, egyeztetik az egyéni választókerületben a jelölt állítást, kétfordulós választási rendszerben megállapodnak az egymás javára való visszalépésről, szavazóikat a versenyben maradt jelölt támogatására buzdíthatják. A választási szövetség erősen korlátozza az egymáshoz közel álló pártok versenyét, de nem szünteti meg azt.