Hirdetés

Politológia – II. rész

38 perc olvasás
Politológia – II. rész

Ha a pártok nem képesek programjaikat egyeztetni előfordulhat, hogy a győztes párt kénytelen koalíciót alkotni más pártokkal. A többoldalú egyeztetések vezethetnek olyan koalíció kialakítására, ahol a győztes párt nem vesz részt, illetve részt vesz, de nem ő adja az államfőt. De alakulhatnak úgy is az erőviszonyok, hogy a pártok képtelenek olyan koalíciót alkotni, amely rendelkezik a szükséges többséggel a parlamentben.

Hirdetés

Megoldás lehet:

1. a kisebbségi kormány alakítása. A képviselők kisebbsége által alakított kormány függ a többség bizalmától és jóindulatától. Azért támogatja a parlamenti többség, mert el akarja kerülni, hogy kormányzati válság alakuljon ki.

2. a parlamenti pártok hajlandók bizalmat szavazni egy olyan kormánynak, melynek összetétele független a parlamenti pártoktól = szakértő kormány.

Mind a kisebbségi, mind a szakértői kormányt akkor tekinthetjük megoldásnak, ha feltételezzük, hogy képes olyan politikát folytatni, amivel bizalmat nyer a következő választásokig (csak ideiglenesen lesz rá szükség).

A pártok támogatják a kisebbségi, illetve szakértői kormányokat, mert ellenkező esetben a parlamentet feloszlathatják és idő előtti választásokat kell kiírni, ami csökkentheti az állampolgárok pártokba vetett bizalmát.

Hirdetés

Amikor két vagy több párt összefog a parlamenti többség megszerzése érdekében, koalíciós kormányzat jön létre. Ha a koalíciót alkotó pártok mindegyike kiveszi részét a kormányzásban, kormánykoalícióról beszélünk. A koalíciós kormányt meg kell különböztetnünk a koalíciós kormányzattól. Koalíciós kormányzat: amikor egy vagy több párt a kormányzásban nem vesz részt, de a közvélemény számára kinyilvánítja, hogy támogatja a szavazataival a kormányt alkotó pártokat. A koalícióban részt nem vevő „kormánypártiak” vállalják a kormány politikájával valóegyetértést, de jelentőségük abban áll, hogy a kormány bukását jelentő szavazások során a kormányt támogatják szavazatukkal, de más esetben lehetőségük van, hogy a kormánypártokétól eltérő politikát folytassanak. nem minden párt ellenzéki, amelyik nem tagja a koalíciónak.

Lojális ellenzék

Hangot ad a kormányétól eltérő álláspontjának, de a kormányra irányuló kritikáját lehetőleg szakszerűségre és jogszerűségre korlátozza, hajlika kompromisszumokra. A kormánypártok ellen szavaz, de nem igyekszik a közvéleményt meggyőzni a kormánypártok hatalomra való méltatlanságáról. Meghúzódhat mögötte egy olyan stratégia, hogy a párt is képes lenne részt venni a kormánykoalícióban, de valamilyen ok miatt jobbnak látja kívül maradni. A „kormánypárti” és „lojális ellenzéki” szerepet azok a pártok játsszák el, amelyek közel állnak a kormányzó pártokhoz vagy közös érdekeik vannak. Ennek az előnye, hogy kormányzati felelősség nélkül lehet együttműködni a kormánnyal, hátránya, hogy a közvélemény mégis felelőssé teheti az együttműködő pártot.

Mérlegpárt

Átmenet a kormánypártiság és az ellenzék között. Nem tekinthető sem kormánypártinak, sem lojálisnak, mert a kormányétól eltérő programja van és a kormányt élesen támadja, de a kormány bukásával fenyegető szavazáskor akár rendszeresen is hajlandó támogatni. Támogatásának oka, hogy nincs esélye kormányra kerülni, de a kormány bukásával olyan pártok alakíthatnának kormányt, melyek az adott párt számára végleg elfogadhatatlanok. A párt a kisebbik rossz elve alapján áll ki a kormány mellett.

Ellenzéki párt az, amelyik alapvető és nyíltan bevallott célja a kormányhatalom megszerzése az éppen kormányhatalmon lévők felállítása révén, hogy politikai programjának érvényt szerezzen.

Az ellenzéki párt mérsékeltebb formája a konstruktív ellenzék. A kormánnyal való szembenállás ellenére hajlandó egy-egy kérdésben nyíltan is egyetérteni a kormánnyal. A konstruktív ellenzék követelheti egy-egy miniszter vagy az egész kormány lemondását, de alapállása szerint az esedékes választásokon az állampolgárok szavazata révén kívánja leváltani a kormányt. A kisebbségi vagy a szakértői kormányok számíthatnak az ellenzék konstruktivitására, kivált, ha egy kormányválság általános politikai vagy társadalmi válsággal fenyeget.

Hirdetés

Radikális ellenzék minden törvényes eszközzel a kormány megbuktatására és a kormányzati hatalom átvételére tör. Nem veszi tudomásul a választási vereséget és azt, hogy nem tudott hatalomra kerülni. Stratégiája a kormánnyal való állandó konfrontáció, hiteltelenítése az állampolgárok szemében, az állampolgárok kormánypártokba vetett bizalmának lerombolása. A radikalizmus másik forrása, ha a pártprogramok ellenkeznek. Ha a programok gyökeres ellentéte a pártok közötti politikai-ideológiai szembenállásba ágyazódik, akkor a „centrista”, „középutas” pártok „mérsékelt” ellenfeleik pedig „szélsőséges” színben tűnhetnek fel. Egy program radikalizmusa nem jelent feltétlenül szélsőséget, mert a radikalizmus viszonylagos. Az ellenzék legradikálisabb válfaját a rendszerellenes pártok képviselik. A politikai rendszert, a társadalmi berendezkedést akarják megváltoztatni. Ha céljukért törvényes keretek között harcolnak, a parlamentbe is bejuthatnak. Szigorúbb alkotmányos keretek között már a célkitűzésük, a rendszerváltoztatás szándéka miatt is törvényen kívül helyezhetik őket. A konstruktív – radikális ellentét változata a felelős – nem felelős ellenzék kettőssége. A felelős ellenzéknek esélye van hatalomra kerülni, ezért lehetőleg csak annyit ígér, amennyit teljesíteni is tud. Ha ígéreteit kormánypártiként nem képes megtartani, éles támadásoknak lesz kitéve. A nem felelős pártnak kevés esélye van a kormányzásra, így ígéreteiben is „nagyvonalúbb” lehet.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!