Politológia – II. rész

Különbségek: a korporációs állam meghagyja a magántulajdont és a piacgazdaságot, míg a kommunista rendszerben az állami tulajdon válik uralkodóvá, és tervgazdálkodást vezetnek be. Kommunista diktatúrában az uralkodó párt gyakorolja ugyan hatalmát a szakszervezeteken belül is, a korporatív államban viszont a hatalomgyakorlás alapvető eszközévé válnak a sajátos módon megszervezett érdekképviseletek.

A korporatív államban először is megszüntetik az érdekszervezetek érdekképviseleti szerepét, és érdekközösségi testületeket hoznak létre. Alapelvük: azonos szakmában dolgozó munkavállalónak és munkaadónak megegyeznek az alapvető érdekeik is, ezért egy szervezetbe tömörítik őket, ahol a kisebb érdekellentéteket el lehet simítani.

A munkaadók és munkavállalók foglalkozás szerinti szervezetei alkotják a szindikátust, az állam által elismert egyesületet. A szindikátus alapítása kötelező, de a belépés és a tagság már nem. Ha egy szakma szindikátusa a munkaadók és munkavállalók 10%-át egyesítette, törvényesen elismerték jogi személynek, határozata kötelező volt szakmán belül mindenkire. A munkaadói és munkavállalói szindikátusok vertikális rendszert képeztek: a szakegyesületek területi alapon uniókat, az uniók országos szövetséget (föderációt), a szövetségek pedig a szakmát teljesen lefedő főszövetséget (konföderációt) alkottak.

A korporációs rendszer másik pillére a korporáció. Tagjai a szindikátusok delegátusai, elnökei, államhivatalnokok és az uralkodó (fasiszta) párt vezetői. Külön korporációs miniszter rendelkezik arról, hogy a munkaadói és munkavállalói csoportok hány főt delegálhatnak. Horizontális szervezetet alkotnak, a korporációk tartományi tanácsát, amelynek hivatalból tagjai a tartományi államigazgatás vezetői, elnöke pedig a tartományi prefektus.

A korporációk egyik alapvető funkciója az egyes szakmai kategóriák közötti jövedelemelosztás, a munka és szolgáltatások tarifáinak és árainak megállapítása. Másik rendeltetése a (fasiszta) állam gazdaságpolitikai döntéseinek elfogadtatása a szakmák szerint szervezett munkaadókkal és munkavállalókkal. A korporációk az állam, gazdasági szervei.

A fasiszta ideológia szerint a társadalom termelői és fogyasztói érdekek szerint tagolódik. A korporációk feladata a termelői érdekek képviselete, míg az uralkodó (fasiszta) párt képviseli a fogyasztói érdekeket. A rendszer révén értelmetlenné válik a sztrájk, és a kizárás, amit törvényesen tiltanak is. Az érdekek harmonizálásával a pártok, a többpártrendszer és a parlamenti képviselet elveszti létjogosultságát. A pártokat betiltják, a parlamentet feloszlatják. Új törvényhozó szervet hoznak létre a fasiszta pártszervek és a korporációk kamaráját.

A neokorporatív rendszer / demokratikus korporatív rendszer A neokorporatív rendszert a második világháború után fejlesztették ki nyugat-Európában. Az állam-tőke-munka viszonyrendszerben a felek függetlenek maradnak, az állam nem ellenőrzi az érdekszervezeteket, és az érdekegyeztetés rendszere a parlamentáris demokráciába ágyazódik. Az államigazgatás szerveit közvetlen kapcsolatba hozzák a döntések érintettjeivel. Demokráciában arra törekednek, hogy az érdekszervezeteknek a döntés-előkészítési folyamatba való bevonásával racionálisabb és hatékonyabb döntést hozhassanak.

Ezzel azért kell korrigálni a parlamenti demokráciát, mert

1. Nem tudni, hogy a kormány az előzetes érdekegyeztetés nélkül kialakított törvénytervezeti alternatívái milyen fogadtatásra lelnek az érintettek körében.

2. A parlament alkalmas arra, hogy a törvénytervezeteket az érintettek érdekeihez igazítsák.

A neokorporatív állam elsősorban az inflációs politika, az árszínvonal stabilitása, a költségvetés egyensúlya stb. terén érdekelt abban, hogy kikérje az érdekszervezetek véleményét. A neokorporatív érdekegyeztetési rendszer korporatív elemét a minisztériumok mellett működő bizottságok jelentik. A bizottsági érdekegyeztetés szerint készített törvénytervezetről már alig folyik vita a parlamentben, hiszen a lehetséges konfliktusok már a bizottságban elsimultak.

Pártok és pártrendszerek

A pártok lényege: összefogás és szervezett cselekvés a közös érdek érvényesítésére, a közös célok elérésére, az erő és akarat megszervezésére. Állandósult szervezeteik vannak, amelyek országos vagy a párt számára fontos terület egészét lefedő hálózatot alkotnak. A tagoknak alá kell vetniük magukat a párt belső szabályainak és különböző egyéb kötelezettségeknek kell eleget tenniük. Azokat, akik a párt szabályaival összeegyeztethetetlen tevékenységet folytatnak, ki lehet zárni a pártból. A párt szervezete tagolt.