Politológia – II. rész

Pártok A pártok nem állami szervezetek. Állam és párt összefonódásának elkerülése végett egyes országokban még azt is tiltják, hogy állami alkalmazottak a párt tagjai lehessenek. A pártok támogatást kapnak az állami költségvetésből a szavazatok alapján, vagy a taglétszám alapján. (ez utóbbi kevésbé szerencsés).

A pártok politikai közfunkciót látnak el azzal, hogy becsatornázzák az állampolgárok véleményét és akaratát a döntéshozatali intézményrendszerbe. Megjelenítik és artikulálják a társadalmi érdekeket, ezek alapján programot dolgoznak ki, követeléseket, döntési javaslatokat fogalmaznak meg. Specifikusan politikai funkciójuk a kormányzati, választási és a közvéleményt befolyásoló funkció.

Kormányzati funkciójuk = a képviselők nagyobb részt pártok tagjai vagy pártok támogatását élvezik. Egy kormányzópárt kormányzati funkciója a pártkormány, a parlamenti frakció és a parlamenten kívüli párszervek között oszlik el, de a személyi hálón keresztül egybe is szövődik. A választáson győztes párt elnökét kérik fel a kormányfői teendők ellátására, aki miniszterelnökként megmarad a párt első emberének, de lehet, hogy a parlamenti frakció vezetését is kézben tartja. A pártok választási funkciója elsősorban a képviselőjelöltek állítását és versenyeztetését, a kampány megszervezését és a finanszírozást jelenti. A független jelöltek csak ritkán tudják felvenni a versenyt a pártok anyagi és szervezeti erejével. A pártok közvéleményt befolyásoló funkciója a társadalom informálása. Amíg szabad a verseny a pártok között, a nyilvánosság tájékoztatása, befolyásolása a pártok lételeme. A modern pártok szervezett pártok. Felépítésük hierarchikus és többszintű. Ha a párttagok elképzelései nem szolgáltatnak keretet a vezető szinten kidolgozott pártprogramnak, vagy a párttagságtól független pártelit tartja kézben, szervezi meg és irányítja a tagságot – a párt oligarchizálódik vagy elitpárttá válik. Az elitpárt esetében nem kell feltétlenül vezető pozíciót betölteni, képesek a háttérből irányítani a belső folyamatokat. A másik torzulása a párton belüli viszonyoknak a bürokrácia előtérbe kerülése. Aki képes megszerezni az apparátus bizalmát azé lehet a párt. Formai jegyek alapján az ellentétes politikai rendszerek, mint például a demokrácia és a diktatúra, lényegileg azonosnak tűnhetnek, ezért fel kell tárni a formális hasonlóság mögötti összefüggéseket.

Pártrendszerek Rendszerelméletileg az egypártrendszer fogalma értelmezhetetlen, egy párt nem képezhet rendszert. Egypártrendszerben kizárólag egyetlen párt, a hatalmat kizárólagosan, önkényesen, és erőszakkal gyakorlók pártja létezhet. Más párt alapítását tiltják és büntetik. A többpártrenszerben több párt törvényesen létezhet, még akkor is, ha a pártok alapítását erősen szabályozzák vagy ellenőrzik. A többpártrendszer megtalálható demokráciában és diktatórikus rendszerben is. Diktatúrában minden pártnak el kell ismernie az uralkodó párt monopóliumát, azért engedélyezik a többi pártot, hogy a demokrácia látszatát keltsék, és otthont adjanak a nem az uralkodó párt értékei és eszméi szerint szerveződő, de az uralkodó párt hatalmi monopóliumát nem veszélyeztető politikai közösségeknek.

Pártrendszerek vizsgálata:

• pártok léte vagy nem léte
• egy vagy több párt létezése
• pártok szabad versenye a hatalomért
• a hatalomra jutás, hatalmi válság lehetősége
• ha hatalmi válság lehetséges, a nyerési eséllyel rendelkező pártok száma és együttműködési kényszere

Egy konkrét társadalom tényleges pártrendszerének vizsgálatakor figyelmet kell szentelnünk a két véglet, a törvényesen létező pártok száma és a parlamentben helyet foglaló, illetve a hatalomra esélyes pártok száma között meghúzódó pártviszonylatoknak.

A. NEM VERSENGŐ PÁRTRENDSZEREK

1. Egypártrendszer 2. Hegemón többpártrendszer

B. VERSENGŐ PÁRTRENDSZEREK

1. Autoriter többpártrendszer 2. Predomináns pártrendszer 3. Hatalomváltó rendszerek

a. kétpártrendszer b. mérsékelt többpártrendszer c. polarizált többpártrendszer d. fragmentált többpártrendszer

Egypártrendszer

Egyetlen párt kizárólagosan birtokolja a hatalmat. A párt hatalmi monopóliuma megkérdőjelezhetetlen, más pártok alapítása tilos és büntetendő cselekmény. A párt állami funkciókat lát el, az állami szervezetek alá vannak rendelve a pártszerveknek, Hatalomért folyó verseny csak a párton belül alakulhat ki.