Hirdetés

Hellenisztikus kor – Az ókori művészet – III. rész

32 perc olvasás
Hellenisztikus kor – Az ókori művészet – III. rész

herculan

Héraklész fia Az i.e. II. századi görög eredeti nyomán készült freskó a herculaneumi bazilika falát díszítette. A festmény témája: Héraklész megtalálja fiát.

Hirdetés


Hirdetés

Alexandria specialitása a falburkolásra használt üveg festése volt. A padlót színes márványdarabokból kirakott mozaikok fedték. A mozaikábrázolások híres festményeket utánoztak, a technika által megkövetelt, többé-kevésbé módosított formában, körülöttük pedig geometrikus és növényi díszítőelemek alkottak keretet vagy szegélyt. Voltak sajátos mozaiktémák is. Egy ötletes mester, Szószosz például kagylóhéjakat, csontokat és a pazar lakoma egyéb maradványait ábrázolta a padlón, és leleménye (a “felsöpretlen szoba”) műfajjá vált. A szökőkutak és a fürdők alját néha halakkal teli tengerfenékként ábrázolták. Igen jelentősek a Pellában előkerült korai, i. e. IV. századi mozaikok, amelyek egy főúri lakóház padlóját díszítették.

Ékszereik, drága szöveteik nyilván ugyanúgy voltak a kis-ázsiai és az egyiptomi nagy királyságok uralkodóinak, mint a szabad városok gazdag polgárainak és bankárainak. A római korból nem egy olyan domborműdíszítésű, nemesfémből készült csésze és tál maradt fenn, amely minden kétséget kizáróan hellénisztikus mintát követ. A római művészet által kedvelt díszítőmotívumok (a borostyán-, a babér- vagy az olajfalevél) használata a hellénisztikus Kis-Ázsia és a ptolemaioszi Egyiptom kifinomult udvarainak ötvösművészetéből származhatott. Róma dúsgazdag gyűjtői sok, ebben a korban készült egyiptomi és kis-ázsiai ékszert szereztek meg maguknak. Ezek közé tartozik az i. e. III. századból származó csodálatos, domborműves sardonyx csésze, amely a Farnese család gyűjteményéből került a nápolyi Museo Nazionaléba. A csésze főoldalán, több színrétegbe vésve, Egyiptom termékenységét bemutató allegorikus jelenet látható. A darab bizonyára egy Ptolemaiosz kori díszedénykészlet része volt. Egyiptomban, ahol a vésett köveknek élő hagyománya volt, egyre gyakoribbakká váltak az arcképes kámeák. Nagy Sándor korában nagy hírnévre tett szert egy bizonyos Pürgotelész, aki gemmáival soha nem látott, utolérhetetlen művészi hatásokat tudott elérni. A hellénisztikus glüptika remekművei a II. Ptolemaioszt és feleségét, Arszinoét ábrázoló kámeák (az egyik a bécsi Kunsthistorisches Museumban, a másik a leningrádi Ermitázsban). A bécsi darabon az arcok domborulatát rendkívül ügyesen nyolc fehér és sötét rétegbe vésték be. A Leningrádban őrzött ún. Gonzaga-kámea valamivel kevésbé finom, Ptolemaioszt viszont gyönyörű, tolldíszes páncélban ábrázolja. Az alexandriai üveggyártás színes termékein egymásra rakott több réteget alkalmaztak. Metszésük néha a kámeákéra emlékeztető, sajátos figurális díszítést ad. Ilyen az ún. Portland-váza, amelynek tejfehér alakjai az üveg sötétkék alapjára rajzolódnak ki. A technika megegyezik a kámeánál használttal, csak éppen nem réteges, természetes kőzetbe vésték. Az alakokat olyan világos és puha üvegrétegből faragták ki, amelyet a váza testét alkotó sötétkék üvegre öntöttek (egyes vélemények szerint a váza az i. e. I. században készült eredeti római alkotás, melynek jelenete Augustus Apollóntól való származására utal).

Az i. e. III. században az athéni műhelyek már nem festettek képeket a vázáikra, hanem egyenletes, fekete mázzal vonták be őket. Dél-Itália városaiban azonban tovább élt még a festett görög kerámiának egy változata vagy inkább utánzata; az apuliai Gnathia-kerámia példányait fekete mázra feltett festéssel díszítették. Jelentős szerepet kap rajtuk a fehér szín is, amellyel hullámvonalakat, valamint csigavonalban görbülő, barokkos pálmafákat rajzoltak. A nagy számban készült nemesfém és üvegedények a gazdagabb rétegek körében háttérbe szorították a hagyományos, kézi festésű agyagedényeket.

Jelentős mennyiségű terrakotta-szobrocska került elő a közép-görögországi Tanagrában és a kis-ázsiai Mürinában, ahol szintén voltak előállításukra szakosodott műhelyek, de felbukkantak más görög városokban is. A kisplasztika leegyszerűsítő eszközeivel ugyan, gyakran a praxitelészi típusokat ábrázolták: elegáns köpenyt viselő nőalakokat, ruhátlan Aphroditékat, táncoló csoportokat és erószokat. Néhány Tanagra-szobor fogadalmi tárgynak tűnik, ezeken táncoló asszonyokat látunk, akik egy templombelsőben valamilyen kultikus táncot lejtenek.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!