Az őskor művészete – I. rész

Halottait a Neander-völgyi ember gödörbe fektette, ahogyan azt La Chapelle-aux-Saints-ben (Corréze) látjuk. Súlyos mészkőlapot helyezett rájuk – mint La Ferrasie-ben (Dordogne) – vagy apró kövekből álló dombocskát halmozott föléjük egy sziklapárkány alatt – mint Régourdouban (Dordogne). A közelben találtak egy medvét, amely egy 800 kilogramm súlyú szikla alatt feküdt, és ennek köszönhetően csontváza megmaradt. Ezek az 50. és 40. évezred közé tehető leletek jelentősek, mert megelőlegezik az őskor utolsó évezredének és az írott történelem első évszázadainak temetési szokásait : a nagy sírokat, az óriási temetési dombokat, a megalitikus építményeket.

Az ember korai művészi tevékenységének a toiranói-hoz hasonló nyomai megsokasodnak azokban a barlangokban, amelyeknek régészeti kora mintegy 30 000 évre tehető, így a Santa lsabel (Santander) melletti La Clotilde-barlangban és Gargasban (Hautes-Pyrénées), ahol az Institut d’Art Préhistorique átfogó állományfelmérést végez. Ujjal a lágy agyagba húzott vonalakról van szó, ezeket egyes helyeken a mészüledék keményítette és tartotta meg. A jelek olykor a mennyezettől vezetnek függőlegesen lefelé. Máskor szabálytalanok, hullámokban futnak, kígyóalakzatot alkotnak, vagy vízszintes vonalak függőlegeseket kereszteznek. Ennél a vonalzűrzavarnál aligha lehet szó szimbolikus ábrázolásról. Inkább arról a szándékról tanúskodik, hogy a falakat formákkal borítsák be, egy „horror vacui”, az üres és fedetlen felületektől való irtózás okából.

Ezekből a bekarcolásokból azután lassanként valami új keletkezik. A kéz előbb véletlenül, később tudatosan egy állat profilját rajzolja meg, egy hát vonalát, egy kettős szarvat, egy cikcakkos vonal pedig a tulok négy lábára emlékeztet. Idővel szokássá válik az állatalakok ábrázolása, nyilvánvalóan készítői vadász voltának köszönhetően. De kereshetjük a művészet kezdeteit a megformált vagy modellált képmásokban is, mivel ezek a technikák teljesebben adják vissza az ábrázolt tárgyat. A dolnívěstonicei (Wisternitz) és a willendorfi szobrocskák és elefántcsontba karcolt körvonalak, a lausseli magasdomborművek, köztük a híres bölényszarvat tartó „Vénusz”, szintén 30 000 évesek. Mivel ugyanabból az időből ismerünk rajzolt és szobrászati munkákat, nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy melyik a régebbi technika. Az első kifejezési formák sokáig tovább élnek. Rouffignacban például több ezer négyzetméternyi „makarónit” találunk az i. e. 12 000 körüli időkből. A korai figurális ábrázolások archaikus stílusa csak sokkal később, i. e. 15 000 táján, a magdaléni kor állatábrázolásainak naturalizmusával bontakozik ki teljes gazdagságában.

A kőkorszaki absztrakt ábrázolások az őskori művészet nehéz kérdését jelentik. A kézműves képességek elszegényedése vagy valamiféle egyszerűsítésre törekvő szándék hozza létre őket? A fejlődés egy lascaux-i kőszáli kecskebak kifejező képétől változatos átmeneti formákon át követhető Minateda (Albacete) egyszerű színekkel és kis formátumban megrajzolt bakjaiig. Végül merev sémába torkollik, az utolsó La Pileta-i stílusba. Ebben az esetben egy olyan absztrakt stílusról van szó, amelynek gyökerei a 15. évezred naturalista stílusáig nyúlnak vissza. A számtalan absztrakt elem nem egyéb, mint a természethűen ábrázolt motívumok fokozatos átalakulásának eredménye. Breuil abbé hozott fel erre példákat. A Tarantói-öbölnél lévő Porto Badisco-i barlang, amelyet 1970-ben fedezett fel Paolo Graziosi, ezt a fejlődést szemlélteti. Itt a kígyóvonalakból spirálok lesznek, és négy, egymással szemben álló emberi figura „máltai kereszt” alakzatban rendeződik.

E mellett a naturalista elemekből leszűrt absztrakt művészet mellett létezik egy másik, eredendően absztrakt művészet is, amely figurális elemeket nem tartalmazó, tiszta vonaldíszítésből áll. I. e. 30 000-től kezdve például a szarvasmarhacsontokon – ilyet találtak Tarté-ban (Haute-Garonne) – számos, gondosan egymás mellé sorolt apró hasítást figyelhetünk meg. Azoknak a nyomoknak az utólagos metszése ez, amelyek a húsnak a csontról való lefejtése közben keletkeznek, és amelyek gyakran megtalálhatók a Neander-völgyi emberek által hátrahagyott csontmaradványokon. A vonalak párhuzamos vonalkázássá állnak össze, egyszer egyik, másszor másik irányban, és így rombuszokat vagy kereszteket alkotnak. Egyre gyakoribbak azok az absztrakt motívumokkal díszített leletek, amelyek nem naturális ábrázolások sematizálásából származnak. Ha az eredendően absztrakt művészet keletkezésére keresünk magyarázatot, az ukrajnai Mezinben folyó ásatások különösen fontosak lesznek számunkra. Noha a szovjet régészek a lelőhelyet 25 000 évesnek tartják, az újabb vizsgálatok csak az i. e. 15 000 és 14 000 közötti időszakra datálják. A 15 000 körüli időszak nagy fontosságúnak tűnik. Valóságos szellemi és művészi fellendülés következett be ekkor, a vadásznépek demográfiai gyarapodásának és az emberi kapcsolatok intenzívebbé válásának eredményeként.