Az őskor művészete – I. rész

Niaux-ban a „Fekete szalon” vadlovakat, kőszáli kecskéket és bölényeket ábrázoló nagyszerű festményei a „Nagy Niaux-i mester” művei. A barlang „szentélyének” kifestése az ő keze munkája, míg nyilvánvalóan az „iskolájára” hagyta a melléktermek és folyosók díszítését, az új technikákkal, például a mélységi perspektívával folytatott kísérleteket, amit megcsodálhatunk a „Zöld-tó” túlsó oldalán három kőszáli kecskén, s nekik tulajdoníthatjuk egy bölény határozott körvonalait vagy a hét zsírkréta vonallal felvázolt vidrát is az új „René Clastres szalon” apszisában. Minden jel arra mutat, hogy Niaux e félreeső és elszigetelt részének díszítése más művészek feladata volt. Ezek kevésbé kapcsolódtak a vezető mester által képviselt tradícióhoz, megpróbálkoztak például a kőszáli kecske gyorsaságának vagy a vidra fürgeségének ábrázolásával is, kísérleteik olykor sikertelenül végződtek.

Bruuil abbé „Quatrc cents siécles d’Art Préhistorique” című tudományos feldolgozásában a barlangfestészetet két nagy, meghatározott fejlődési jegyeket mutató fázisra osztotta fel. Ez a hosszú kutatási tapasztalaton és alapos ismereteken nyugvó felosztás ma is érvényes. Természetesen figyelembe kell venni az abbé idejében még nem ismert radiokarbon-módszerrel végzett új időmeghatározásokat, és e művészetet az i. e. 30. és 10. évezred között eltelt időszakra kell datálnunk. Mindenekelőtt azonban az abbé merev fázisait kell a rugalmasabb iskola fogalommal helyettesíteni. Breuil „périgord-i” és „magdaléni” terminusai két egymást követő iskolára érvényesek. A hangsúly azonban inkább stilisztikai, mint időrendi kritériumokon van. I. e. 30 000 körül keletkezik a périgord-i iskola. (Ennek stílusjegyeiről lejjebb.) Ezek fellelhetők azokon a szakócákon vagy vésett csontokon is, amelyeket a périgord-inak nevezett korszak rétegeiben találtak. A périgord-i iskola képeinek eszmei koncepciója pedig messze túléli a kor. szakot. A La Colombiére-i, i. e. 15 000-re datált vésett szakócák és a lascaux-i sziklaképek, amelyeknek keletkezését i. e. 13 500-ra teszik, az iskola utolsó fázisához tartoznak. A spanyol Levante i. e. 10 000 után létrejött, gyakran még i. e. 5000-re is keltezett barlangfestészetét sokáig a périgord-i hagyomány inspirálja. Ugyanez érvényes a sarki térség i. e. 8000-7000 és 4000-3000 közé tehető kőkorszaki művészetére, amely egészen a Bajkál-tóig és Ukrajnáig kiterjed.

A tétel második része: Az őskor művészete – II. rész