Az őskor művészete – II. rész

A tétel első része: Az őskor művészete – I. rész

A magdaléni kor i. e. 15 000 körül kezdődik és körülbelül 10 000-ig tart. Első művei egy időben keletkeztek a périgord-i műveltség késői alkotásaival. Az egyszerű vonalak teljesen újszerű eleganciát és pontosságot nyernek. Az ábrázolt állat körvonalait lassan sötét festékkel töltik ki, és ezzel az ábrázolás új lehetőségeit fedezik fel. A legpontosabban kidolgozzák a részleteket, a tér érzékeltetésére törekszenek. Noha a cabrerets-i mamutok agyarait még félig “csavart perspektívában” ábrázolják, az ormányt, farkat és szőrzetet már az új iskolára jellemző részletességgel festik meg. A két iskola egyidejű fennállását bizonyítja egy korrekció is Le Portel (Ariége) barlangjában: egy profilban bemutatott fekete bölény “csavart perspektíva” szerint szemből ábrázolt patáját finoman vésett vonalakkal korrigálták és oldalnézetbe helyezték.

A rouffignaci festmények keletkezési korát i. e. 12 000-re becsülik, a niaux-i mesterművekét i. e. 10 000-re. E két időpont között számos barlangban karcok és festmények sokasága születik, valamennyi nagy művészi értéket képvisel : ide tartozik Les Combarelles és Font de Gaume, Marsoulas és Niaux, Tuc d’Audoubert és Les Trois Fréres, El Castillo, Tito Bustillo és végül Altamira, az a barlang, amelynek sziklafestményeit elsőként fedezték fel, és amelyek máig a legjelentősebbek maradtak.

A kisméretű tárgyi emlékek áttekintése tanulságos: La Madeleine-ben és Laugerie Basse-ban 1142 tárgyat leltek, ez a périgord-i korszak összes, 2329 leltárba vett tárgyának 48%-a. A lelőhelyek 5%-án találták a műtár-gyak 66%-át. Ez a koncentráció valódi művészi műhelyekre mutat Limeuil-ben, La Marche-ban, Gönnersdorfban és másutt. Minden iskolának megvan a kedvenc motívuma: például a rénszarvas-ábrázolásoknak csak 4%-a utalható a périgord-i kultúra körébe, míg a maradék 96%-a a magdalénihez tartozik.

A rouffgnaci frízeken mamutok és orrszarvúak sorakoznak egymás mellett. Egyedül a mennyezet fest másképpen. Eredetileg csak egy vagy két méterre volt a talajtól. Ötven pompás állat jelenik meg rajta, de hogy miért éppen erre a mennyezetszakaszra festették őket, nem tudjuk.

Míg az állatokat ábrázoló rajzok, karcok és festmények, plasztikák és szobrok kifejezetten jó esztétikai minőséget mutatnak, az emberi alak ábrázolása figyelemre méltóan gyámoltalan. Az arcvonásokat alig dolgozzák ki, a profilok torzak, a testtartás groteszk. A rouffignaci “Ádám és Évá”-nak nevezett vésett emberábrázolások éppoly kevéssé állják ki az összehasonlítást az ugyanott található állatképekkel, mint a Les Combarellesick vagy marsuulasiak. Nem lehetnek ugyanazon művész munkái. Az ún. “Vénusz”-szobrocskák hasonló jegyeket mutatnak – túlzottan telt formák, az arc, karok és lábak gyakori elhanyagolása – és a nőiség foglalataként elhízott, az anyaságtól deformált testet jelenítenek meg. Ez a típus megtalálható a périgord-i és magdaléni korban, és még sokkal később is Nyugat-Európa legszélétől Ázsia legtávolabbi csücskéig, eredetéről azonban semmit sem tudunk. Úgy látszik, hogy a stílusirányzatok változása nem volt rá hatással. Az állatábrázolás, amely szorosan összefüggött az ember számára életfontosságú vadászattal, műhelyek keretében gyakorolt művészet volt, amit varázslók és művészek a barlangok közös kultuszhelyein tanítottak. A rajzolt nőalakok és a szobrocskák (99%-uk nőket ábrázol) az otthonnal és a tűzhellyel álltak kapcsolatban. Egy kis mezini kunyhóban több, a házitűzhelyet oltalmazó nőszobrocskát leltek. Lespugue-től Sireuil-ig, Tursactól Mentonig, Dolní-Véstonicétől Mezinig, Gargarinóban, Máltán és a Bajkál-tó partjain, a térben és időben meglévő nagy távolságok ellenére ugyanazt az ábrázolásmódot figyelhetjük meg.

Az újkőkorszak végétől a fémek felfedezését és megmunkálását követően mélyreható társadalmi változás veszi kezdetét. Az élők új hierarchiája monumentális sírhelyekben tükröződik, a közösségek felépítik megalitikus építményeiket: dolmeneket, talayotokat és nuragokat. A hatalmat demonstráló megalitikus kultúra, amelyről még mindig nem tudunk semmi pontosat, az első lépés történelmünk nagy birodalmai felé.