Victor Hugo: A nyomorultak elemzés

Valjean alakjának és sorsának ilyen ábrázolásával Hugó előremutató társadalomkritikusnak bizonyult. Ennek a megrázó emberi életnek közvetlen tanulsága van: a börtön nem a megtorlás, hanem a nevelés háza, s aki büntetését letöltötte, ismét hasznos tagja lehet a társadalomnak. Ezért a tanulságért embermilliók hálásak Hugónak és társainak, akik eredményesen emelték fel szavukat a nyomorultak érdekében. (Nálunk Eötvösről falu jegyzője című regényében és tanulmányaiban hasonlóképpen harcolt a börtönök átalakításáért.)

Fantine először mint jókedvű grisette, majd mint szerencsétlen lányanya jelenik meg. Ábrázolásában ugyanaz a kettősség mutatkozik, mint Valjeané-ban: sohasem középen haladnak, vagy a hullámhegy tetején, vagy a hullámvölgy mélyén találjuk őket. Ennek a jellemnek is kettős mondanivalója van. Egyrészt a perdita anyaságának megmutatásával Hugónak sikerül iránta részvétet és együttérzést keltenie, másrészt a társadalom könyörtelenségének, a rendőrség durvaságának szemléltetésével a szerző erősen bírálja az egykorú társadalmat.

Cosette gyermekkorát reálisan és meghatóan mutatja be a szerző. De már a fiatal lány lelkivilága rendkívül egyszerű és naiv. Cosette mint asszony sem fér közel a szívünkhöz: nem látjuk indokoltnak, miért hidegül el Valjeantól. Hugó bizonytalanul ábrázolja a gazdag és gondtalan fiatalasszonyt, s erre meg is van az oka: regénye éppen a dologtalan és üres életű gazdagok ellen szól, s a boldog fiatal pár bemutatása jórészt engedménynek, megalkuvásnak tűnik a mai olvasó előtt.

Marius alakja sok tekintetben Hugóra emlékeztet. Az ő apja is Napóleon tisztje volt, s maga is átélte azokat a politikai és társadalmi ellentmondásokat, amelyeket hősének sorsával ábrázolt, Marius igazi romantikus hős. Vakmerő, költői, szélsőséges, meg nem alkuvó ifjú. 0 is csak ott veszti el lába alól a talajt, ahol ingyen kapja a boldogságot. Mintha jellemének legértékesebb vonásai torzultak volna el az utolsó jelenetekben. De Marius jellemének ilyen alakulását is megmagyarázza a romantikus követelmény: az ifjú bárónak hibát kell elkövetnie Valjeannal szemben, hogy a nagy jelenet annál megrázóbb legyen.

Javért nem közönséges nyomozó. Alakja akkor válik érdekessé, amikor lelki konfliktus elé kerül. Javért abban a hitben él, hogy akit a törvény üldöz, az gazember. S amikor életét egy volt gályarabnak kell köszönnie, az ellentmondás végez vele: elveszti az erkölcsi alapot, és öngyilkosságba menekül. Sorsa a társadalmi igazságtalanság másik oldalát mutatja be. Az egykori francia társadalom nemcsak a gályarabokat, a nyilvános nőket és a védtelen gyermekeket vetette ki magából, hanem azokat a rendfenntartókat is, akik becsületesen végezték feladatukat. Ez ellen Javért úgy küzdött, hogy nagy szigorúsággal és kegyetlenséggel kiszolgálta ezt a társadalmat. Azt remélte, hogy ilyen módon mégis megbecsülik. Ezzel szemben arra jött rá, hogy piszkos és gyalázatos munkát bíztak rá. Halála azt bizonyítja, hogy a becsületes rendőr is „nyomorultja” a társadalomnak.

A regény stílusát elsősorban romantikus pátosz jellemzi. Különösen a Waterlooi csata leírása és a barikádharc bemutatása bővelkedik romantikus túlzásokban, nagyszerű hasonlatokban és költői kérdésekben. Gyakori a regényben a kalandregények állandó tartozéka, az izgalmas párbeszéd. Az izgalom olykor egészen mesterkélt, csak a szerző ügyeskedése teremti meg. Ilyen felesleges párbeszédet hallunk, amikor Valjean megérkezik a törvényszék elé, és az első ügyvédet megkérdezi, idejében jött-e. Az ügyvéd egy szóval felelhetne, de nem teszi. Ehelyett 13 kérdés-felelet hangzik el, míg megtudjuk, hogy Valjean idejében jött, ügyét még csak ezután kezdik. A kérdésekre és feleletekre azért van szükség, hogy az izgalmat növelje a szerző, de a mese kibontakozását ezek csak hátráltatják. A regény nyelvi gazdagságához járul a párizsi argó ismertetése és részletes elemzése. Hugó – aki felszabadította a szótárt – mint vérbeli romantikus népnyelvet és a tolvajnyelvet szívesen használja. A nyomorultakat mondanivalójának humanizmusa, társadalomkritikája és romantikus költőisége teszi a világirodalom jelentős értékévé.