Victor Hugo: A nyomorultak elemzés

Romantikus módon más szálon vezeti tovább az eseményeket a szerző, amikor az Orion hajó sorsáról kezd beszélni. Meglepetten várjuk, ugyan miért kellett megismerkednünk a hajó történetével. így térünk vissza a főcselekményhez: Valjean ismét megszökik, és útnak indul, hogy Cosette-et elhozza Thénardier családjától. Cosette bemutatása és szenvedéseinek ábrázolása Hugó regényének legszebb lapjai közé tartozik. Az író szeretettel és a gyermeki szenvedés minden részletének kitűnő megérzésével ábrázolja a kislány lelkivilágát. Dickensnél is jobban szereti a gyermeket, akit ábrázol. Talán azért is áll közel hozzánk a szenvedő gyermek, mert kislány; Dickens pedig fiúkat mutat be. A Gorbeau-ház leírásával Hugó visszatéved a romantika bűnügyi, alvilági területére. Sue-re emlékeztető és detektívregényre valló részletek világítják meg Javért és Valjean párharcát a régi Párizsban. Amikor Valjean számtalan izgalmas fordulat és romantikus meglepetés után (menekülés a rendőrök elől, átmászás a falon, rejtőzés stb.) végre az apácazárdában meghúzódik, a szerző ismét retardációt iktat be: a zárdákról elmélkedik. Hugó világosan látja, hogy a szerzetesek és az apácák életmódja a XIX. században már korszerűtlen. Különösen megrázza az olvasót néhány fiatal leány ellesett beszélgetése, mert ebből kitűnik, hogy a klerikális nevelés elferdíti a gyermekek lelkivilágát. De azért.Hugó határozottan hangsúlyozza vallásos hitét, s hősét is a hit irányítja útján.

A harmadik rész Párizs és fia, a gamin bemutatásával kezdődik. Hugó nagy szeretettel szól mind a kettőről. Megszólal itt a száműzött honvágya, ki a régi Párizst eleveníti fel, melytől az emigráció elszakította. A város leírása nem olyan alapos, mint Balzac regényeiben, de az író több melegséggel és színnel ábrázolja a fővárost. A gamin rajzában egyrészt Hugó demokratizmusa, másrészt a gyermekek iránt érzett őszinte szeretete nyilvánul meg. A nemzedéki problémát kitűnően mutatja be a szerző Gillenormand úr és családja ábrázolásával. A nagyapa királypárti, és vejét, Pontmercyt zsiványnak tartja. Ezzel szemben Pontmercynek is megvan a véleménye az „agyalágyultról, mert ő Napóleon ezredese. Ez az ellentét szinte öröklődik a családban. Marius a bonapartista hagyományokat követi, és szembefordul a királysággal, ezzel szemben Gillenormand úr még makacsabb védelmezője a fennálló rendnek. Ezek a reális ellentétek Hugónál romantikus, groteszk ábrázolással jelennek meg. A nagyapa és az unoka összecsapása újabb bizonyítéka a groteszk szerkesztésnek: Hugó mindenütt erős összecsapásra törekszik, ez mutatkozik meg Marius és nagyapja szóváltásainak, majd szakításának bemutatásában is. Marius baráti köre is a Bohémélet világát juttatja eszünkbe, és sok tekintetben Hugó ifjúkorának emlékéiből származik. Ez a részlet mintegy folytatja a Fantine-ról és baráti köréről elbeszélt szakaszt: a párizsi ifjúság életének derűs bemutatása. A hős ínségének részletezése ismert romantikus eljárás. Ebből egyrészt a nyomorúság és az erény kapcsolatáról szóló tétel ered (1. Petőfi: Az apostol), másrészt az a lehetőség, hogy a kincs váratlan megtalálása felemelje az éhezőt.

A hetedik könyvben Hugó ismét visszakanyarodik az alvilág ábrázolásához. Thénardier és bandája a párizsi rémregények ismert alakjai, bár Hugó kitűnő ábrázolással egyéníti, s egyúttal típussá formálja ezeket a banditákat. Valjean nehéz helyzetében következetesen viselkedik. Amíg erőre és ravaszságra van szükség, addig fegyencmódra jár el, de mihelyt erkölcsi leckét adhat, mindjárt apostolkodni kezd. Most is elfűrészeli a kötelékeket; és kezébe kapja a tüzes vasat, majd karjába döfi, és ezzel mutatja meg, hogy őt nem lehet megfélemlíteni.

A bűnügyi rész után történelmi szakasz következik: Hugó a restauráció korát és Lajos Fülöp uralmát mutatja be. Ábrázolása érdekes megfigyeléseket, találó megállapításokat is tartalmaz, de a történelem fő mozgatóerőit nem veszi figyelembe. Úgy látja, hogy Saint-Antoine külvárosból néha vad hordák,, néha hősi csapatok törnek ki. A forradalmárokat „a civilizáció vademberei”-nek nevezi. Hosszas töprengés után Istenre bízza a megoldást, és vele a reformok útján kíván haladni: