Szophoklész: Antigoné részletes elemzés

Az antik dráma jellegzetes vonásai

A tragédia első elolvasása közben is feltűnik, hogy az események színhelye egyetlen tér; amit látni lehet, Thébaiban, a királyi palota előtt történik. Az egyre feszültebbé váló konfliktus itt szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések (pl. Antigoné eltemeti Polüneikészt, az őrök rárohannak és elfogják, Haimón a sziklasírban meg akarja ölni apját, és öngyilkos lesz) máshol, nem a színpadon zajlanak le. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléséből értesülünk. – A tragédia időtartama csupán néhány óra.

A kórus (kar), mely énekkel (kardal), esetleg tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe volt a kórusnak a tragédiák (drámai művek) szerkezeti tagolásában: a mai jeleneteknek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el egymástól.

A kórus jelentőségéről, szerepéről Arisztotelész, a görög bölcselő ezt írja Poétika című művében:

„A karnak mintegy a színészek egyikének szerepét kell betöltenie és együttműködnie a játék egész menetével – nem úgy, mint Euripidésznél, hanem úgy, mint Szophoklésznél. A legtöbb költőnél az énekelt részeknek nincs több kapcsolatuk a történettel, mint akár egy másik tragédiával; ezért azután betétdalokat énekelnek.”

Az Antigonéban az egyes kardalok nemcsak elválasztják, hanem össze is kapcsolják az egymás után következő párbeszédes jeleneteket. A legelső karének pl. ujjongó himnusz, a győzelem napjának köszöntése, hiszen éjszaka elmenekült a Thébait ostromló sereg; a kar felidézi a csata egyes részleteit. A kardal szorosan, bár ellentétes érzelmi tartalommal kapcsolódik a megelőző prologoszhoz: ugyanarra az ostromra utal, mely a városnak ugyan szabadságot, Antigonénak és Iszménének viszont végtelen szomorúságot hozott, hiszen mindkét testvérük meghalt a csatában.

A kar egyben megteremti az összefüggést is a prologosz és az 1. jelenet (epeiszodion) között: megtudjuk, hogy a vének tanácsát az új király hívatta össze, s már közeledik is Kreón. A többi kardalnak is ugyanilyen kettős – elválasztó és összekötő – funkciója van, s egyben átmeneti megnyugvást is jelent a felzaklatott lelkű nézők számára. A karvezető részt is vehet a cselekmény bonyolításában. Teiresziász jóslata után pl. nagy szerepe van abban, hogy Kreón megváltoztatja korábbi döntését.

Észrevehető különbség van a dialógusok és a kardalok verselése, nyelve, stílusa között. A dialógusok hatos jambikus sorokból állnak, s a harmadik lábban – a görög eredetiben – legtöbbször sormetszet (cezúra) található. A rövid szótag helyett hosszú is előfordulhat (tehát jambus helyett spondeus). A dialógusokat Szophoklész attikai nyelvjárásban írta.

„Apám, tied vagyok, te tűzöl célt elém,

S tanácsaid követni mindig kész vagyok.”

(Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)

 

„Atyám, tiéd vagyok. Te szabsz utat nekem:

megszívlelem, ha jó tanáccsal gazdagítsz.”

(Mészöly Dezső fordítása)

A jambikus vers közelebb áll az élőbeszédhez, s könnyebb színpadon szavalni. „A párbeszéd megjelenésével maga a természet találta meg a megfelelő versmértéket, mivel a metrumok közül az iambosz beszélhető legjobban” – jegyezte meg Arisztotelész.

A kardalok versmértéke a legnagyobb változatosságot mutatja. Szabályos és „szabálytalan”, rövid és hosszú sorok a legkülönbözőbb kombinációkban fordulhatnak elő. Az eddig tanult verslábak közül valamennyit megtalálhatjuk az eredetileg dór dialektusban írt kardalok szövegében.

Igen kedvelt metrum még ezeken kívül a ionicus a maiore (jónikusz a majóre): h h r r; a ionicus a minore: r r h h; a choriambus: h r r h.

Az Antigoné szerkezete

Szophoklész nagy művésze a tragédia szerkezeti felépítésének: már a prologoszban előrejelzi az összeütközés bekövetkezését, s ettől kezdve biztos kézzel vezet a végkifejletig. A tragédia vége felé némi reménysugarat is nyújt, de csak azért, hogy annál megsemmisítőbben hasson a katasztrófa. Művészi tudatossága főleg a jellemek megalkotásában tűnik ki.

• Prologosz: 1-99. sor; expozíció; Antigoné, Iszméné.
• Parodosz: 100-161. sor; „Fénylő Héliosz, ily szépen…” – a kórus diadalmi éneke, a győzelem napjának üdvözlése.
• 1. epeiszodion: 162-331. sor; a bonyodalom kezdete; Kreón, az őr.
• 1. sztaszimon: 332-375. sor; „Sok van, mi csodálatos…” – a kórus az ember titokzatos-félelmes-csodálatos hatalmáról énekel.
• 2. epeiszodion: 376-581. sor; a drámai harc fokozódása; Kreón, az őr, Antigoné, Iszméné.
• 2. sztaszimon: 582-625. sor; „Boldogok, kiket nem látogat meg életükben sorscsapás…” – az emberi sors törékenysége, bizonytalansága a karének témája.
• 3. epeiszodion: 626-780. sor; késleltető mozzanat; Kreón, Haimón.
• 3. sztaszimon: 781-800. sor; „Erósz, te legyőzhetetlen…” – a szerelem mindent legyőző hatalmáról szól az ének.
• 4. epeiszodion: 801-943. sor; a drámai feszültség fokozódása. – Ennek az epeiszodionnak nagy részét a kommosz (806-882. sor) teszi ki: a kar és Antigoné közös panaszdala.
• 4. sztaszimon: 944-987. sor; „Türte a szépalakú Danaé is… – a kar Antigoné sorsától meghatva más hősök és hősnők hasonló szenvedéseiről emlékezik meg.
• 5. epeiszodion: 988-1114. sor; a drámai feszültség tetőpontja (krízis); Kreón, Teiresziász, karvezető.
• 5. sztaszimon: 1115-1154. sor; „Soknevű isten, Kadmosz dicső unokája… ” – a kórus bizakodva Thébai védőistenéhez, Bakkhoszhoz (Dionüszosz) fordul segítségért.
• Exodosz: 1155-1347. sor; végkifejlet, katasztrófa; első hírnök, második hírnök, karvezető, Eurüdiké, Kreón. – Kommosz: 1261-1347. sor; Kreón és a karvezető panaszdala.
• Exodikon: 1348-1353. sor; „Bölcs belátás többet ér…”

A drámai harc és a jellemek

Szophoklész Antigonéja az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két, egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja. A főszereplő rendszerint olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri, senki sem vonja kétségbe.