Szophokles: Antigoné – drámaelemzés;

A drámai műnem jellemző műfajai;

Tragédia, tragikus hős, tragikum, jellemek

Kr.e. 5. században a gyorsan változó világ, a szemben álló társadalmi osztályok küzdelméből adódó összeütközések sorozata  jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a dráma a görög irodalom vezető műfaja legyen. A dráma kialakulása a vallásos szertartásokhoz kapcsolódik, elsősorban a Dionüszosz ünnepekhez. Az ezen ünnepeken szokásos kar és a karvezető közötti “párbeszéd”, ének egy-egy történetet adott elő az istenség életéből. Számos változáson ment át a dráma, még kialakult és megállapodott. A dráma témája is megváltozott. Dionüszosz helyét elsősorban a trójai, a mükénéi és a thébai mondakör tragikus hősei foglalták el. Minden év március-áprilisában drámai versenyt hirdettek, melyen tragédiaköltők, majd később komédiaköltők vettek részt. A tragédiaköltők rendszerint tetralógiával  –  három  tragédia és egy hozzá kapcsolódó szatírajáték -,  a komédiaköltők  egyes darabokkal pályáztak.

A művek előadására – rendszerint domboldalakon –  félkör  alakú  színházakat építettek, a nézők számára lépcsőzetesen kiemelkedő padsorokat képeztek  ki. 20-30 ezer ember befogadására volt alkalmas a nézőtér. A színház közepén a kar részére egy félkör  alakú térséget alakítottak ki, míg a kissé kiemelkedő “színpad” eléggé keskeny volt (csupán 2-3 szereplő részére). A szereplők keveset mozogtak, elsősorban vitáztak egymással. Az előadások reggel kezdődtek és a természetes világításnál egész nap folyamatosan tartottak. A színészek álarcot viseltek, ez tette lehetővé, hogy a női szerepeket is férfiak alakították, illetve egy színész több szerepet is játszott. A kórus (kar), mely énekel  (kardal), fuvolakíséretre lejtett tánclépésekkel kísérte és magyarázta a mű cselekményét.  A  kardalok és a dialógusok váltakozásából épült fel minden színpadi mű.

A klasszikus attikai tragédiák szerkezeti tagolódása:

• Prologosz – Az előadást a főhős monológja, vagy két színész párbeszéde nyitotta.
• Parodosz – Az első kardal, a kar bevonulásakor hangzik el.
• Epeiszodion – A tragédia párbeszédes része, mely két kardal között van.
• Sztaszimon – A közbenső kardal.
• Kommosz – A szereplők és a kar közötti lírai dialógus, panaszdal.
• Exodosz – Végkifejlet, befejezés
• Exodikon – A kar elvonulása közbeni ének, mely a mű tanulságait foglalja össze.

A görög tragédiák mindig valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai szituációt állítottak a  középpontba. A művek rendszerint a saját koruk nagy kérdéseire kerestek és adtak válasz.

Dráma: irodalmi műnem. Események sorozatát ábrázolja. Az eseményeket az alakok párbeszédeiből, dialógusaiból, monológjaiból és tetteiből  ismerjük meg. A drámai cselekmény az alapszituációból jelen időben a néző, olvasó előtt bontakozik ki. A drámai szituáció a hőst, vagy hősöket akcióra, drámai harcra  készteti. Középpontjában a gyakran szembennálló erők, egymástól eltérő emberi magatartások összeütközése, konfliktusa áll. A dráma eredetileg színpadra szánt alkotás.

Tragédia: A dráma egyik műfaja. A cselekmény szintjén a tragédia a hős, vagy hősök lelki összeomlását, halálát ábrázolja. A tragikus hős többnyire pozitív erkölcsi értéket képvisel, aki a kitűzött magasztos cél érdekében vállalja a harcot, akár az elbukást, a halált is.

A thébai mondakör: Théba királya (Laiosz) és felesége (Iokaszté) egy borzalmas jóslatmiatt – Laiosz fia apja gyilkosa lesz és anyját veszi nőül – önmegtartóztató életet él, azonban a bor mámorában egy alakalommal megszegi a király fogadalmát, melynek következtében fia születik (Oidipusz). A gyermeket a király kiteteti egy hegyre, hogy elpusztuljon, azonban a szolgáló megsajnálja és egy pásztor gondjaira bízza, aki felneveli a fiút. Oidipuszt egy lakomán fattyúnak nevezik, ezért felkeresi a Delphói jósdát, ahol ugyan azt a jóslatot hallja, amit egykor apja, Laiosz. Hogy az apagyilkosságot elkerülje nem tér vissza a pásztorhoz  – akit apjának hisz. A thébai úton idegenekkel találkozik, s a vita hevében önvédelemből megöli vérszerinti apját és kísérőit.  (A  jóslat  első fele beteljesedett.) Thébát egy oroszlántestű, leányarcú, madárszárnyú szörny (Szfinx) tartja rettegésben, aki mindaddig emberáldozatot követel, míg  feladványát valaki meg nem oldja. Oidipusz felülkerekedik a szörnyön, megadja a választ a kérdésre, a szörny elpusztul. Odipusz jutalmul elnyerte az öreg  királyné kezét. (Beteljesedik a jóslat második része is./ Ebből a vérfertőző házasságból született két fiú Polüneikész és Eteoklész, valamint két leány Antigoné és Iszméné. Thébaiban dögvész tör ki, s a jóslat szerint csak akkor múlik el a vész, ha Laiosz király gyilkosa elnyeri méltó büntetését. A kutatás közben fény derül mindenre. A fiúk apjuk ellen fordulnak, aki a testvérviszály átkát kiáltja ki rájuk. Oidipusz végül megvakította önmagát. A két fiú ugyan megegyezik a közös uralkodás mikéntjében, azonban Eteoklész megszegte a szerződést és elűzte bátyját. Polüniekész az argoszi király segítségével hadsereggel indul Thébai ellen. A harcban thébaiak győznek, a testvérek egymás kezétől esnek el. A  hatalmat Kreón, a volt királyné (Iokaszté) testvére ragadja magához. Innen indul az “Antigoné” cselekménye.

Szophoklesz (Kr.e. 496-406) Élete során több mint 120 darabot írt, a dráma versenyeken 24 győzelmet aratott. Ránk maradt hét tragédiája közül három a  trójai, három a thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig Hérakleszről szól. Antigoné című tragédiája, melyet Kr.e. 440-es években mutattak be, a thébai mondakörhöz kapcsolódik.

Antigoné

A mű Kreon – Iokaszté királyné testvérének – hatalomra jutásával indul. Az események színhelye egyetlen tér, a királyi palota előtti terület. Az egyre feszültebbé váló konfliktus a viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek nem a színpadon zajlanak. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléséből értesülünk. – A tragédia időtartama csupán néhány óra. Az Antigoné az európai dráma egy sajátos típusát képviseli, a tragédia egyetlen konfliktus köré épül. A főszereplő olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyek igazságát az adott korban mindenki elismeri. A nézőt arra kényszeríti, hogy a felkínált magatartásformák közül  válasszon, az író sugalmazza a helyes döntést. A kórus szerepe, hogy a felvonásokat választja el egymástól. Az Antigonéban az egyes kardalok nemcsak elválasztják, de össze  is  kapcsolják  az  egymás után következő párbeszédes jeleneteket.

A mű szerkezete

Prologosz (1-99. sor) – expozíció: Két törvény áll egymással szemben, az istenek ősi, íratlan törvénye (a halottat el kell temetni)  és  a  király parancsa (Polünekiészt, az árulót sem eltemetni, sem megsiratni nem szabad). Antigoné a lelkiismerete szavára hallgat,  Iszméné  azonban nem mer szembeszállni Kreónnal.

Parodosz (100-161. sor) – első kardal: diadalmi ének a győzelem  napjának ünneplésére.

1. epeiszodion (162-331.  sor)  –  a bonyodalom kezdete: Kreón jellemébe világít be. A király trónbeszéde, programja (béke megteremtése, megtorlás az ellenséggel szemben).  Kreón kiadja első rendeletét (Polüneikészt tilos eltemetni.), amit – mint az őr jelenti – szinte azonnal megszegnek. Uralkodói gőgje és sértett hiúsága bosszúra sarkalja.

 sztaszimon (332-375. sor)  –  “közbenső” kardal: az ember titokzatos, félelmes csodás hatalmáról

2. epeiszodion (376-581. sor) – a drámai harc fokozódása: Antigoné és Kreón összecsapása. Antigoné megingathatatlan, a szánalmat keltő Iszméné nővére példáján “véletlenül” is vállalja vértanúságot, amit nővére visszautasít. Újabb feszültségforrás – Antigoné Kreón fiának, Haimónnak a menyasszonya.

sztaszimon  (582-625.  sor)  –  kardal: az emberi sors törékenysége, bizonytalanságáról

3. epeiszodion (626-780. sor) – késleltető mozzanat: Megjelenik Haimon, aki gyermeki alázattal könyörög apjához menyasszonya  életéért.

Kreón  hibát hibára halmoz:

1. Inkább haljon meg Antigoné, csak a nép  hazugságon ne érje!
2. Ha egy rokon bontja meg a rendet, mit várhat másoktól?
3. A király szavát a népnek követnie kell!
4. Öreg korára nem fog ifjaktól tanulni!
5. A város a király tulajdona!), nem hallja a nép szavát, végzetesen magára marad, s ez előre sejteti  bukását. Iszménének    megkegyelmez, mert visszariad vérbűntől (vérrokon megölése), Antigonét is úgy akarja elpusztítani, hogy az isteni törvényeket ne sértse.

sztaszimon (781-800. sor)

– kardal: a szerelem mindent legyőző hatalmáról 4. epeiszodion (801-943. sor) – a drámai feszültség fokozódása: Antigoné    önfeláldozó elhatározással megy a halál felé, zokogva búcsúzik Thébai földjétől. Antigonét elhurcolják, de Kreón győzelme csak látszólagos.

sztaszimon (944-987. sor) – a kar és Antigoné panaszdala (kommosz)

5. epeiszodion (988-1114. sor) – a drámai feszültség tetőpontja: A vak jós, Teiresziász tisztábban lát, mint a látó Kreón. A jós arra kéri a királyt, hogy tegye jóvá tévedését, mert az önhittség nyomán csak balsiker  terem. Kreón durván, pökhendien támad a jósra. A jós baljós szavakkal  válaszol: a király a halottakért váltságul fiát fogja elveszteni. Kreón megtörik, visszavonja parancsait, s megkísérli megfordítani a helyzetet.

sztaszimon (1115-1154. sor)- kardal:  Thébai  védőistenéhez, Bakkhoszhoz fordul segítségért.

Exodosz (1155-1347.  sor)  –  végkifejlet: Kreón megbánta tetteit, de bűneinek következményéből nem menekülhet. Hírnök jelenti Antigoné, Haimon és Eurüdiké halálát, öngyilkosságát. Kreón – felesége és fia átkaival a fején – erkölcsileg összeomlik.

Exodikon (1348-1353. sor) – a kar elvonulása: a gőg elítélésével és  a bölcs belátás dicséretével zárul.

Az Antigoné központi kérdése, hogy az istenek ősi törvénye és a zsarnoki hatalom törvénye közül melyiknek kell engedelmeskedni.   – Antigoné lelkiismerete szavára hallgat, követi az isteni törvényeket. Tragikus hős – Iszméné később kész feláldozni életét, hajlandó vállalni a halált,  de döntése legfőbb oka a rettegés.  – Haimon is eldobja életét, éles vitába  keveredik  apjával,  de  nem  az isteni törvényért küzd, hanem szerelmeséért.   – Kreón – a negatív hős – gőgös, hiú, képmutató zsarnok. Összeomlása nem     tragikus bukás, de jogos büntetés.

Antigoné hősi példája arra tanít, hogy  embertelenséget  még  parancsra  sem szabad elkövetni.