Szabó Lőrinc életútja, főbb művei

Szabó Lőrinc életútja

Szabó Lőrinc  Kossuth- és József Attila díjas költő, műfordító, a késő modern magyar líra, a Nyugat második nemzedékének egyik legkiemelkedőbb alakja, aki a leíró-ábrázoló költészetet intellektuális tartalommal megtöltve teremtette újjá.

Miskolcon született 1900. március 31-én. Ősei kálvinista lelkészek és tanítók voltak. Édesapja Szabó Lőrinc mozdonyvezető, édesanyja Panyiczky Ilona. Az elemi iskola első osztályát 1906-ban Miskolcon kezdte el, az elkövetkezendő két évben Balassagyarmaton folytatta, majd 1909-ben Debrecenben fejezte be. Középiskolai tanulmányait a debreceni Református Főgimnáziumban végezte, ahol hamar kitűnt nyelvtehetségével és szellemi képességeivel. Itt ismerkedett meg a magyar- és a világirodalom jelenségeivel, a természettudományok eredményeivel és az értelmiségi társasági élet szabályaival. 1918. március 8-án hadiérettségit tett, ezt követően november elejéig katonáskodott. Budapesten egyetemi tanulmányokat folytatott: először gépészmérnöki szakon, majd a bölcsészkar magyar-német-latin szakán tanult, azonban diplomát nem szerzett.

 

A bölcsészkaron Babits Mihállyal barátságot kötött, amely a nyugatos társasággal való megismerkedéssel, valamint a publikálási lehetőségek megnyílásával is együtt járt. Babits a kezdetekben Szabó Lőrinc verseit még ugyan nem közölte, viszont figyelemmel kísérte és egyengette költői pályáját.

 

1921 januárjában megismerkedett Mikes Klárával, akit december 31-én feleségül vett. Mikes Klára az Est-lapok irodalmi szerkesztőjének a lánya volt, így e kapcsolat révén került az Est szerkesztőségébe munkatársnak. Házasságából két gyermek született: Klára és Lóci.

1924-ben ismerte meg Vékes Ödönné Korzáti Erzsébetet, neki állított emléket 1957-ben A huszonhatodik év című versciklus. Korzáti Erzsébet iránti érzelme válságba sodorta házasságát, a huszonöt évig tartó szerelemnek az asszony öngyilkossága vetett véget.

 

A Nyugat esztétikai elveivel szakítva 1926-ban megalapította a Pandora című önálló folyóiratát, amelynek viszont mindösszesen hat száma jelent meg, majd a vállalkozás csődbe jutott.

Ebben az évben ismét közelebb került Babitshoz. 1927. október 15. napjától újra az Est-lapok munkatársa, előbb a Pesti Napló, majd 1928 őszétől 1944 végéig a Magyarország szerkesztőségének tagja.

 

Az 1930-as években sokat utazott külföldön. 1927-ben Erdélyben, 1928-ban Németországban, 1931-ben pedig Egyiptomban járt.

Ezen időszakban már elismert költő volt, tagja volt többek között a Kisfaludy, a Lafontaine és a debreceni Ady Társaságnak. Háromszor tüntették ki Baumgarten-díjjal: 1932-ben, 1937-ben és 1943-ban.

 

1934-től a népi írók mozgalmával, majd egy időre jobboldali politikai körökkel került kapcsolatba. 1943-tól a hivatalos politika támogatása jelent meg írásaiban. 1945-ben jobboldalinak bélyegzett politikai múltja végett vizsgálati fogságba került, „feddéssel” igazolták, publikációs tilalmak sújtották, így emiatt hosszabb ideig kizárva maradt az irodalmi közéletből.

1947-ben bár újabb kötete jelent meg Tücsökzene címmel, de ebben az időszakban főként műfordítással foglalkozott. 1947-ben többek tiltakozása ellenére felvették az Írószövetségbe, de az irodalmi élet perifériájára került.

 

Az üldöztetés és a megkülönböztetés ellen főként Illyés Gyula támogatásával kitartóan küzdött. 1956-ban tagja lett a Petőfi Pártnak, 1957. március 15-én Kossuth-díjat kapott.

 

1957. október 3-án Budapesten hunyt el, halálát szívroham okozta.

 

Szabó Lőrinc főbb művei

Szabó Lőrinc költészetében egyszerre jelent meg a XX. századi ember illuziótlansága és életvágya, a világ ellentmondásaira ráismerő, önmagát elemző értelem és az örömre áhítozó ösztönember. Alapélménye az én viszonylagossága. Stílusát tekintve az expresszionista és antikizáló vonások együttes jelenléte volt a jellemző.

Az 1930-as években átformálódott Szabó Lőrinc világszemlélete. Az 1920-as évek lázadó szembenállását valamiféle befelé fordulás, bölcseleti szemlélődés váltotta fel. Lemondott a társadalmi-szociális kérdések feszegetéséről, tudomásul vette, hogy a világot nem lehet megváltani és megváltoztatni.