Hirdetés

Petőfi Sándor élete (1823-1849)

31 perc olvasás
Petőfi Sándor élete (1823-1849)

Petőfi Sándor

(röviden)

Petőfi Sándor Kiskőrösön született 1823. jan. 1-én. Apja Petrovics István mészárosmester, anyja a Hrúz Mária. 1824-ben Kiskunfélegyházára költöztek, itt tanult meg magyarul. Jó körülmények között élt, ez lehetővé tette a gondos taníttatást. Összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett. 1835-38-ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak. 1838-ban a tanév végi záróünnepségen ő mondta a búcsúbeszédet. 1838-ban iratkozott be a selmeci liceumba.

Hirdetés

Itt a magyar önképzőkör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett. Azonban nagyon gyengén tanult. Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement. 1839. februárjában elindult gyalog Pestre és beállt a Nemzeti Színházba kisegítőmunkásnak. 1839. szeptember 6-án Sopronban beállt önkéntes katonának a császári hadseregbe. Nem bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd 1841-ben Sopronban elbocsátották. 1841. októberében visszatért Pápára tanulni. Itt kötött szoros barátságot Jókai Mórral.

Petőfi Írói sikerek érték: 1842-ben az Atheneaumban megjelent első verse A borozó. 1842. október végén Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. Mégis alapos műveltséget szerzett, mert sokat olvasott. 1842-43-ban először Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészkedett. Ezután Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyűlési tudósításokat másolta. 1843 nyarától Pesten a Külföldi Regénytár részére két regényt fordított le, valamint kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 őszétől Debrecenben ismét felcsapott színésznek, egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe. 1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. júl. 1-től segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál. 1844. októberében jelenik meg A helység kalapácsa című komikus eposza. 1844. novemberében megjelenik első verseskötete, belefogott a János vitézbe.

Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyűjtötte össze az 1845. márciusában megjelenő Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Áprilisban elindult felvidéki körútjára, ahol mindenhol lelkesen fogadták: Úti jegyzetek. Mednyánszky Bertával újabb sikertelen szerelem (az apja nem engedélyezte). 1845. októberében megjelenik a Szerelem gyöngyei című versciklusa. Sokat utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentmártonba. 1845. nov. 10-én megjelent második verseskötete. 1846. márc. 10-ig leginkább szüleinél volt, itt született 1846. áprilisában Felhők címmel megjelent 66 epigrammája. 1846 elején Tigris és hiéna dráma, később A hóhér kötélen című regényén dolgozott. Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát az irodalmi, politikai életbe. 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát.

Egyből beleszeretett. Júlia azonban nem tudott azonnal dönteni, csak egy év múlva házasodtak össze. 1847-ben elolvasta a Toldit, és ezután kötött szoros barátságot Arannyal. 1848. március 15-e egyik vezetője, de az elért politikai eredményeket keveselte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A szabadságharc idején századosi rangot kapott. 1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a hadseregből). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak. Márciusban apja, májusban anyja hal meg. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tűnik el örökre, 1849. júl. 31-én.

Hirdetés

Petőfi Sándor élete

(részletesen)

A magyar romantika egyik legnagyobb hatású és legjelentősebb alkotója. A rövid életű költő a nemzeti irodalom óriási alakja. A történelem színpadán egyszerre két, egymással elválaszthatatlanul összefonódott szerepben jelent meg, a költő és a forradalmár szerepében. Fellépésével új korszak kezdődött a magyar irodalomban: a népköltészet egyszerűsége vált uralkodóvá a műköltészetben, forradalmian megújította a költészet hangját (népi romantika). Ars poeticáját Arany Jánoshoz írt első levelében így fogalmazta meg: Hiába a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata. A Pilvax-kör radikális szellemiségű csoportjának vezetője, az 1848-49-es forradalom maghatározó alakja.

Koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líraszerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta” a magyar Alföld méltó rajza (néhány versében a szabadság jelképe is). Ő írt először verseiben a „világszabadságról.”

Munkásságában irodalmi rangra emeli a népköltészetet, további családi és tájlírájával új színeket vitt fel a magyar irodalom palettájára. Kísérletező költő, számos műfajt honosított meg a magyar irodalomban, így a szatirikus eposzt (A helység kalapácsa, 1844), a naiv népi eposzt (János vitéz, 1845). A szabadság (Egy gondolat bánt engemet…Nemzeti dalFeltámadott a tenger) és a szerelem (Minek nevezzelekSzeptember végén) költője. Hirdette, hogy a költőknek vezetni kell a népet (A nép nevében), forradalmi költeményein, alakján keresztül így lett a forradalom szimbóluma. Gyönyörű, önmagát a tájba helyező tájleíró költeményei (TiszaAlföld) is olykor politikai töltést hordoznak.

Gyermek- és ifjúkora

Petőfi Sándor 1823 január 1-jén született Kiskőrösön. Apja, Petrovics István, mészárosmester, aki magyarul jól beszélt és írt. Anyja, Hrúz Mária szlovák anyanyelvű volt; mielőtt férjhez ment, cselédlány és mosónő. Alig két évvel később a család Kiskunfélegyházára költözött, s maga Petőfi később Szülőföldem című versében, ezt a várost jelölte meg születésének helyeként. Petőfi költészetének meghatározó témái gyermekkora helyszínei, hangulatai, emlékei (pl. Szülőföldemen, Az alföld, A puszta télen stb.).

Tanulóévek, vándorévek: 

Apja vállalkozása egy ideig sikeres volt, a család jó anyagi körülmények között élt, ezért módjában állt, hogy – a maga igényeinek is megfelelve – taníttassa a fiait, Sándort és öccsét, Istvánt. Petőfi az ország számos városában járt iskolába (összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett).: szülővárosában, majd Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten az evangélikus, majd a piarista gimnáziumban, Aszódon, Selmecbányán, végül a pápai református kollégiumban tanult. Volt, ahonnan kicsapták, mert tiltott művet olvasott tanóra közben (Ovidius Amores című szerelmes elégiáit); volt, ahonnan édesapja vette ki rossz tanulmányi eredménye miatt. Iskolaévei közben műveltsége kitágult, megismerkedett a klasszikus irodalommal, megtanult németül, franciául és angolul. Hamar megmutatkozott határtalan, zabolát nem tűrő szabadságvágya, másrészt viszont példátlan szorgalommal igyekezett a költői tehetségét tanulás, önművelés révén kiteljesíteni.

Hirdetés

Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement. 1839. februárjában elindult gyalog Pestre és beállt a Nemzeti Színházba kisegítőmunkásnak. Az ekkor kezdődő években (1838-tól 1842–43 tájáig) Petőfi gyalog keresztül-kasul vándorolt az országban, nélkülözve, nyomorogva. Először, 1839-ben Sopronban beállt önkéntes katonának a császári hadsereg, de gyenge testalkatával nem bírta sokáig a fizikai megterhelést, ezért 1941-ben elbocsájtották Majd többször is vándorszínésznek szegődött, közben 1841–42-ben a tanulmányait is folytatni próbálta Pápán. Itt ismerkedett meg Jókai Mórral.

Az 1842-es év hozta meg első jelentősebb irodalmi sikerét: a kor legjelesebb szépirodalmi és tudományos folyóiratában, az Athenaeumban megjelent A borozó című első költeménye – még Petrovics Sándor néven. A november 3-án ugyanott publikált Hazámban az első olyan verse, melyet Petőfi néven írt alá.

Költői indulás: 

1842. október végén Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. 1842-43-ban először Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészkedett. Aztán egy ideig Pozsonyban az Országgyűlési Tudósításokat másolásából tartotta el magát. 1843 nyarától Pesten németből fordított le két regényt a Kisfaludy Társaság által megjelentetett Külföldi Regénytár részére, valamint kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 őszétől Debrecenben ismét felcsapott színésznek (Egy telem Debrecenben), egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe. Ekkor határozta el, hogy felhagy a színészkedéssel. 1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz, összeírta verseit, és felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vahot Imre maga mellé vette segédszerkesztőnek lapjához, a Pesti Divatlaphoz, mely az öltözködési divat mellett a szépirodalmi divatot is figyelemmel kísérte és alakította. Ettől kezdve a költő anyagi helyzete megszilárdult: állandó fizetése mellett a megjelenő verseit külön honorálták. Megbékélt szüleivel (Füstbe ment terv, Egy estém otthon),majd 1844 nyarától megindult nagyívű költői pályáján. (Az csupán Petőfi kérlelhetetlen, megalkuvást nem tűrő jellemét mutatja, hogy 1848 augusztusában megtámadta Vörösmartyt – a Vörösmartyhoz című versben, illetve Válasz Vörösmartynak című cikkében –, mert a nemzetgyűlésben a magyar katonaság kérdésében nem mert radikális álláspontra helyezkedni.)

Pesti Divatlap: Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. júl. 1-től segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál. Egy éven át dolgozott a Pesti Divatlapnál, és az ott megjelent versei – bordalok(Poharamhoz, Vizet iszom, Furfangos borivó, Igyunk), életképek (Megy a juhász szamáron, Csokonai, A tintásüveg, Szeget szeggel stb.) – tették országszerte népszerűvé és elismertté. Akkori olvasói (de talán a maiak is) versei alapján Petőfit egészséges, életvidám, a bort és a leányokat túlontúl is kedvelő embernek tartották. Kortársai elbeszéléseiből tudjuk, hogy alacsony, sovány termetű volt, bort csak nagyon ritkán ivott és hűséges természetű volt.

Az első sikerek: 1844-ben írta Petőfi A helység kalapácsa című eposzparódiát, ez év őszén jelent meg első verseskötete, és ekkor látott hozzá a János vitézhez is. Egyéni hangjának jellemzője a népdalstílus (Befordultam a konyhára…, A virágnak megtiltani nem lehet…, Ez a világ amilyen nagy...). Ezek nem az eredeti népdalok stílus béli utánzatai, hanem azok lényeges jellemzőit (természetes és közvetlen beszédmód, ismétlődések, jellegzetes élethelyzetek és érzések) felmutató tudatosan felépített és megszerkesztett alkotások.

Hirdetés

Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyűjtötte össze az 1845. márciusában megjelenő Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből.

1845-ben tett felvidéki körutazását örökíti meg az Úti jegyzetek című útirajza. Újabb sikertelen szerelem következett életében: megismerkedett Mednyánszky Bertával, megkérte a kezét, de a lány apja hallani se akart a házasságról. A Berta- szerelem verseit a Szerelem gyöngyei versciklusban adtak ki 1845-ben.

Sokat utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentmártonba. 1845. nov. 10-én megjelent második verseskötete. 1846. márc. 10-ig leginkább szüleinél volt, itt született 1846. áprilisában a pesszimista kedélyállapotú Felhők címmel megjelent 66 epigrammája.

1846 elején elkészült a Tigris és hiéna című drámája, később A hóhér kötélen című regényén dolgozott.

Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát az irodalmi, politikai életbe. A lapkiadók zsarnoksága ellen szervezni kezdte a Tízek Társaságát, tíz fiatal író szövetségét. A lapkiadók uralma alóli szabadulás, az elsősorban szellemi, másodsorban anyagi függetlenedés vágya hajtotta őket, de lapengedélyt saját lap indításához nem kaptak.

Hirdetés

1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát (Szerelmes vagyok én…, Kinn a kertben voltunk…, Szeretsz tehát…, Reszket a bokor, mert...).1847-ben jelent meg az Életképekben a Reszket a bokor…kezdetű verse, amelyet Júlia elolvasott, s egy ismerősük levelében a következőt üzente: „1000-szer, Júlia. Rá pontosan egy évre házasodtak össze. Nászútjukat gróf Teleki Sándor koltói kastélyában töltötték. Hitvesi költészet: A házasságát, a mézesheteit és házasságának másfél évét is számos versben megörökítette (pl. Beszél a fákkal a bús őszi szél…, Szeptember végén, Minek nevezzelek, Szeretlek, kedvesem!)– újszerűen, hiszen a hitvestárshoz verset írni addig nemigen volt szokás. Szerelmi költészete a magánéletben megtalált boldogság örömét hirdette, ezt azonban egyre gyakrabban összekötötte verseiben a politikai cselekvés (vagyis a közösség boldogulásának, szabaddá válásáért végzett tevékenység) vállalásával (Szabadság, szerelem; Beszél a fákkal…). Politikai és költői programja is elválaszthatatlan volt, sőt az 1847-es évben egyre határozottabb, világosabb formát öltött (A XIX. század költői, A nép nevében).

Barátság: Arany Jánossal: 1847-ben alakult ki előbb levélben, majd személyesen is költő és magánemberi barátsága Arany Jánossal, miután elolvasta a Toldit. Az Arany Jánoshoz, Levél Arany Jánoshoz című episztolák, illetve számos prózában írt levelük tanúskodik erről.

Petőfi és a szabadságharc: 1848. március 15-e egyik vezetője, de nem volt megelégedve az elért politikai változásokkal, radikálisabb intézkedéseket sürgetett (Megint beszélünk s csak beszélünk, A nemzethez, Itt a nyilam, mibe lőjjem?, Akasszátok föl a királyokat!, A konzervatívok).  A megkezdődő harcok lelkesítették (Élet vagy halál!, Mit nem beszél az a német…, Föl!, Lenkei százada, A vén zászlótartó, Csatadal), de meg is rendítették: a bukástól való félelmét látomásszerű versekben fejezte ki (Fekete-piros dal, A nemzethez, Vesztett csaták, csúfos futások!, Föl a szent háborúra!). Érdekes ellentétként a hazaszeretetét fenséges, nosztalgikus, nyugalmat árasztó tájleíró versekben is kifejezte (Szülőföldemen, Kis-Kunság, Itt van az ősz…). Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A kudarc még sem múlt el nyomtalanul: Az apostol című elbeszélő költeményben a főhős, Szilveszter életútjának, eszméinek bemutatásával önmagát is vizsgálta Petőfi. A 1848 nyarán a népképviseleti országgyűlési követválasztáson elszenvedett kudarca volt talán közvetlen kiváltója ennek az önvizsgálatnak. A szabadságharc idején századosi rangot kapott. 1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a hadseregből). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak Szülei szinte egyszerre haltak meg, apja tífuszban, anyja kolerában. Az őket búcsúztató vers (Szüleim halálára).. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tűnik el örökre, 1849. júl. 31-én.

Lapozz a további részletekért

1 2