Költészete:

Kölcsey már romantikus költő, verseire a nagy ellentétek jellemzők, a dicső múlt és a sivár jelen szembeállítása, a magyar nemesség erőteljes bírálata, a nemzetért való hazafiúi aggódás.

Műveit nagy hatású szuggesztív képek alkotják. Választékos szóhasználat jellemzi. Viszonylag kevés verset írt.

 

I. Költői korszaka: 1814-1817

Személyes jellegű versek, egyéni érzések, hangulatok megfogalmazása jellemzi.

Elfojtódás

Egyrészt ideálokért való rajongó sóvárgás, másrészt a belső meghasonlás, a céljainak elérhetetlenségéből fakadó fásult közöny jellemzi. A vágy és a valóság, az ideál és a realitás ellentmondásai között vergődő lélek az önmagát sebző pátoszig emelkedik. A kiáltás a vágyott állapotnak a megsejtése és ennek rögtöni s végleges elenyészése érzetében szakad fel benne.

Az abszolút fájdalom szorításában a fájdalom érzéséről próbál megnyilatkozni. Az ok ismeretlen, a középpontban a tárgy nélküli, szélsőséges fájdalom, lelki szenvedés áll. A vers 3. személyű, általános alanyt használ, ami romantikus költőre vall.

Motívumok: sírás és sírásra képtelenség, a fájdalom kifejeződése, boldogság hiánya, vágy és kérés.

A vers 4 mondatból áll.

Retorikai elemek: k-i kérdés, felkiáltás, hasonlatok, jelzők

Indulatszó: „Ó” „Ah”

A költő romantikus eszközökkel fejezi ki a fájdalmat. /ismétlés, fokozás, szóhasználat/

 

II. Költői korszakában 1823-1832

A közösségi versek időszaka.

 

Himnusz

A múlton való töprengés folytatása a Huszt című epigrammájában (1831) már biztatóbb külső körülmények közepette. Itt már megnevezi a teendőket:

„Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”

 

Zrínyi dala

A költemény tárgya a jelen és a múlt szembeállítása. A páratlan strófákban a kérdések, a páros strófákban a válaszok hangzanak el. => párbeszéd formájúvá teszi a verset. A vándor egy messzeföldről ide érkezett idegen, aki a magyarságot csak régi    nagyságának, dicső hőstetteinek híréről ismeri. A vándor keresi a régiek legendás honszeretetét, a szép hazát, az önfeláldozó hősök harcainak színtereit.

A válaszok kiábrándítóak, elutasítóak, leverők. A dicső nép halott: „nevében él  csak , többé nincs jelen”.

Párbeszédes formában írt mű / Vándor és Zrinyi/ – belső dialógus. A hősi múlt és a sivár jelen ellentétére épül.

A vándor 3 kérdése alapján elénk tárul a dicső múlt: „Hol van a hon..?”; Hol van a nép…?;Hol van a bérc…? – lehangoló válasz.

A vers zárlata: a végső pesszimizmus hangulatában a záró sorok a nemzet-halál tragikumát sugallják, szavaiban ott van a lesújtó ítéletalkotás, a cselekvésre képtelen magyar nemesség.

 

Emléklapra

„Négy szócskát üzenek,

vésd jól kebeledbe, s fiadnak

Hagyd örökűl ha kihunysz:

A haza minden előtt.”

Kölcsey hitvallása fogalmazódik meg benne.

 

Huszt

„Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”

A dicső múlttal szemben a költő jelenre hívja fel a figyelmet. A jelenben kell cselekedni és nagy dolgokat véghez vinni.

Verselése: időmértékes; disztichon = hexameter + pentameter sor

 

Vanitátum vanitas

Keletkezése: 1823. ápr.-febr. – a Himnusz után írt Csekei magányában.

Jelentősége: A pesszimizmus verse.

A cím jelentése: ”hiúságok hiúsága”, „hiábavalóságok hiábavalósága”

Eredete: „Itt az írás” – Szent Írás (Ó-sz., Prédikátorok könyve szerzőjének Salamont tartják.)

Hangneme: keserű, szarkasztikus (szarkazmus = maró gúny)

Stílusa: klasszicista

Szerkezete, gondolatmenete:

  1. (I.) 1.vsz.:  Felszólítás a bölcs Salamon tanításainak megismerésére. A cím felerősítése a tanulság (9-10.vsz.) előre vetítése.
  2. (II.) 2-8. vsz..: Az érvelésben sajátos nézőpont érvényesül. A 2. 7-8. vsz. az emberi életet általában, a 3-6. vsz. a történelem, az erkölcs, a filozófia és a művészet értékeit szállítja le, megsemmisítő ítéletet mondva mindegyikről, kiemelkedő képviselőjüket is beleértve.
  3. (III.) 9-10.vsz. A záró vsz.-ok megszólítóak. Következtetés, a tanulság levonása. Ha minden hiábavaló, hogyan kell élni. Válasz a sztoikus bölcs rendíthetetlen nyugalmával.

10. vsz. a tanulsághoz fűzött magyarázat, visszatérés az 1. vsz. kiinduló tételéhez., annak nyomatékosítása.

Jellemző stíluseszközei:

– felsorolás

– paradoxon (meghökkentő ellentét, látszólagos képtelenség)

– oximoron (egymást kizáró ellentét)

– igék hiánya

– metaforák képi síkja rendszerint anyagtalan, szertefoszló Pl.: pára, buborék, tünemény, fuvallat stb.

Verselése: szimultán – bimetrikus => ütemhangsúlyos és időmértékes egyszerre

Rímképlete:  a b a b – keresztrím; c c d d – páros rím

 

II. Költői korszak: 1837-1838

Zrínyi második éneke

Keletkezése: 1838- halálának évében írta, utolsó előtti műve.

Történelmi háttér:

Kilátástalan politikai helyzet; Kölcsey az 1832-36-os ogy. után úgy érzi, hogy a nemzet nem tudta saját, legégetőbb sorskérdését. /1835-ben le is mondott követi megbízatásából. – Búcsú az ogy-i rendektől/

Műfaja: politikai óda

Hangneme: magasztos, keserű – pesszimizmus

Formája: Lírai dialógus.

Utal a korábbi Zrínyi versre, a Zrínyi dalára, azonban itt Zrínyi és a sors vitája bontakozott ki. – a költő (1-3vsz); – a sors (2-4vsz.)

Zrínyivel teljes mértékben azonosul Kölcsey, a vers az ő lelkében játszódó harc kivetítése.

Szerkezete:

1.vsz.:  A költő támaszt, gyámolítást, segítséget kér a veszélybejutott haza számára.

Metaforák: „kánya, kígyó féreg”

2.vsz.:  A sors válasza számon kérő. Miért másoktól várja a segítséget? A haza a gyáva fiaiktól fog elpusztulni.

3.vsz.:  A számonkérés megindoklása; a hazának meg kell maradnia, ám pusztuljanak el a rút faj öngyermekei – az 1vsz. metaforáival azonosul

4.vsz.:  A sors könyörtelen ítélete. A sors beteljesedik, a hazának el kell pusztulnia. Szép jövő– csak más hazával és más néppel lehetséges.

Stílusa: klasszicista és romantikus jegyeik is megtalálhatók:

klasszicista: a szerkezet; romantikus: a nyelv, képi világ

Jellegzetessége:

Minden vsz. utolsó 2 sora szentenciózus. tömör kérést vagy megfellebbezhetetlen ítéletet mond ki.

Verselése: időmértékes jambikus

Rímképlete: a b a b c d c d => keresztrímes

 

Zrínyi versek összehasonlítása

Hasonlóság:

A költő Zrínyi alakjával azonosul.

Műfajuk – a cím ellenére – közösségi óda.

Szerkezetük is hasonló, párbeszédre épül

Különbség:

Amíg az 1.ben a vándor kérdése és a költő válasza hangzik el, addig a másikban a költő és a sors által kivetített monológ, a könyörgés és a sötét látomás képeit jeleníti meg.

Tartalmi hasonlóságok és különbségek a Himnusz és a Zrínyi 2. éneke című versek között

A 2 vers felütésében hasonlóság mutatkozik. A Himnuszban az Istenhez, az utóbbi versben a megszemélyesített sorshoz fohászkodik. A szánalomért esedezés és a könyörgés is rokon a költeményben.

Mindkét vers megfogalmazza a szenvedés okait, azt a közös gondolatot, hogy a nemzet saját fiai támadtak a haza ellen. De ez a Zrínyi 2. énekében sokkal keserűbb: kétségbeesett vízió formájában jelenik meg.

A vers zárlatok ellentétes hangulatok hatást keltenek. A Himnusz befejező sorai még a jövő képeit villantják fel, míg az utóbbiban bekövetkezett a végleges pusztulás, a nemzethalál.

 

Parainesis

Keletkezése: az utolsó évek legnagyobb alkotása, 1834-ben kel., az 1837-ben megjelent folyóirat, a ’Atheneum’ közölte folytatásokban. Prózai művei közé tartozik.

Jelentősége: Kölcsey világnézetének végakaratszerű összefoglalása, a m próza klasszikus remeke.

Címzettje: A költő unokaöccse, K. Kálmán, ill. a mindenkori ifjúság.

A cím jelentése: intelem, buzdító beszéd. Tanácsokat ad az értelmes élethez. Legfontosabb a haza és nem az egyéni boldogság a cél, hanem a közboldogság, a hazáért való tevékenység.

Stílusa: klasszicista – érvelés, meggyőzés, tanítás

Legfőbb tanítása:

Zárásként:

A reformkorban kialakult, önösségtől mentes emberideál és tiszta, eszményi hazafiság legtökéletesebb megvalósítója valóban Kölcsey Ferenc volt” – írja Kossuth. Műveiben ösztönözte az olvasót a tettre készségre, hisz „Jelszavaink valának: „haza és haladás”. Bár kevés verset írt, de igen jelentősek. Közülük egy a magyar nemzet himnuszává nőtte ki magát.