Nemzet és történelemszemlélet Kölcsey írói munkásságában
Költészete:
Kölcsey már romantikus költő, verseire a nagy ellentétek jellemzők, a dicső múlt és a sivár jelen szembeállítása, a magyar nemesség erőteljes bírálata, a nemzetért való hazafiúi aggódás.
Műveit nagy hatású szuggesztív képek alkotják. Választékos szóhasználat jellemzi. Viszonylag kevés verset írt.
I. Költői korszaka: 1814-1817
Személyes jellegű versek, egyéni érzések, hangulatok megfogalmazása jellemzi.
Elfojtódás
Egyrészt ideálokért való rajongó sóvárgás, másrészt a belső meghasonlás, a céljainak elérhetetlenségéből fakadó fásult közöny jellemzi. A vágy és a valóság, az ideál és a realitás ellentmondásai között vergődő lélek az önmagát sebző pátoszig emelkedik. A kiáltás a vágyott állapotnak a megsejtése és ennek rögtöni s végleges elenyészése érzetében szakad fel benne.
Az abszolút fájdalom szorításában a fájdalom érzéséről próbál megnyilatkozni. Az ok ismeretlen, a középpontban a tárgy nélküli, szélsőséges fájdalom, lelki szenvedés áll. A vers 3. személyű, általános alanyt használ, ami romantikus költőre vall.
Motívumok: sírás és sírásra képtelenség, a fájdalom kifejeződése, boldogság hiánya, vágy és kérés.
A vers 4 mondatból áll.
Retorikai elemek: k-i kérdés, felkiáltás, hasonlatok, jelzők
Indulatszó: „Ó” „Ah”
A költő romantikus eszközökkel fejezi ki a fájdalmat. /ismétlés, fokozás, szóhasználat/
II. Költői korszakában 1823-1832
A közösségi versek időszaka.
Himnusz
A múlton való töprengés folytatása a Huszt című epigrammájában (1831) már biztatóbb külső körülmények közepette. Itt már megnevezi a teendőket:
„Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”
Zrínyi dala
A költemény tárgya a jelen és a múlt szembeállítása. A páratlan strófákban a kérdések, a páros strófákban a válaszok hangzanak el. => párbeszéd formájúvá teszi a verset. A vándor egy messzeföldről ide érkezett idegen, aki a magyarságot csak régi nagyságának, dicső hőstetteinek híréről ismeri. A vándor keresi a régiek legendás honszeretetét, a szép hazát, az önfeláldozó hősök harcainak színtereit.
A válaszok kiábrándítóak, elutasítóak, leverők. A dicső nép halott: „nevében él csak , többé nincs jelen”.
Párbeszédes formában írt mű / Vándor és Zrinyi/ – belső dialógus. A hősi múlt és a sivár jelen ellentétére épül.
A vándor 3 kérdése alapján elénk tárul a dicső múlt: „Hol van a hon..?”; Hol van a nép…?;Hol van a bérc…? – lehangoló válasz.
A vers zárlata: a végső pesszimizmus hangulatában a záró sorok a nemzet-halál tragikumát sugallják, szavaiban ott van a lesújtó ítéletalkotás, a cselekvésre képtelen magyar nemesség.
Emléklapra
„Négy szócskát üzenek,
vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihunysz:
A haza minden előtt.”
– Kölcsey hitvallása fogalmazódik meg benne.
Huszt
„Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”
A dicső múlttal szemben a költő jelenre hívja fel a figyelmet. A jelenben kell cselekedni és nagy dolgokat véghez vinni.
Verselése: időmértékes; disztichon = hexameter + pentameter sor
Vanitátum vanitas
Keletkezése: 1823. ápr.-febr. – a Himnusz után írt Csekei magányában.
Jelentősége: A pesszimizmus verse.
A cím jelentése: ”hiúságok hiúsága”, „hiábavalóságok hiábavalósága”
Eredete: „Itt az írás” – Szent Írás (Ó-sz., Prédikátorok könyve szerzőjének Salamont tartják.)
Hangneme: keserű, szarkasztikus (szarkazmus = maró gúny)
Stílusa: klasszicista
Szerkezete, gondolatmenete:
- (I.) 1.vsz.: Felszólítás a bölcs Salamon tanításainak megismerésére. A cím felerősítése a tanulság (9-10.vsz.) előre vetítése.
- (II.) 2-8. vsz..: Az érvelésben sajátos nézőpont érvényesül. A 2. 7-8. vsz. az emberi életet általában, a 3-6. vsz. a történelem, az erkölcs, a filozófia és a művészet értékeit szállítja le, megsemmisítő ítéletet mondva mindegyikről, kiemelkedő képviselőjüket is beleértve.
- (III.) 9-10.vsz. A záró vsz.-ok megszólítóak. Következtetés, a tanulság levonása. Ha minden hiábavaló, hogyan kell élni. Válasz a sztoikus bölcs rendíthetetlen nyugalmával.
10. vsz. a tanulsághoz fűzött magyarázat, visszatérés az 1. vsz. kiinduló tételéhez., annak nyomatékosítása.
Jellemző stíluseszközei:
– felsorolás
– paradoxon (meghökkentő ellentét, látszólagos képtelenség)
– oximoron (egymást kizáró ellentét)
Lapozz a további részletekért
