Babits Mihály: Herceg, hátha megjön a tél is elemzés

A Nyugat és kora

A XIX. század második felében az európai kultúrtörténettel addig nagyjából lépést tartó magyar irodalom fejlődése megállni látszott. Az ízlésvilág meghatározója Gyulai Pál és az általa képviselt konzervatív népnemzeti iskola volt. A költészeti ideálnak még mindig Petőfi és Arany számított, holott az európai irodalomban már más szelek fújtak. Az új költészeti irányt jelképező Romlás Virágai kötet már 1854-ben megjelent, de Magyarországon sokáig nem volt hatása. Akik megpróbáltak a költészetbe új témákat és szemléleteket hozni, azok kiszorultak a hivatalosan támogatottak köréből (Vajda János, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő). A konzervatív irányt képviselő intézmények: az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság.

Bár előzményei voltak, az igazi nagy irodalmi áttörést a Nyugat jelentette. Ugyan még fénykorában is csak 2000-es példányszámban jelent meg, sok támadója akadt a konzervatív irodalom és az egyház részéről, de a fiatal költők és írók közül alig volt olyan, aki a hatása alól ki tudta volna vonni magát.

1908-ban indult, Ignotus, Hatvani Lajos, Osvát Ernő és Fenyő Miksa szerkesztették, 1923-ban Babits és Móricz vette át a vezetését. Móricz 1933-ban kivált, s a lap még 1941-ig működött.

Babits Mihály a Nyugat indulásától kezdve jelen volt a lapnál, a huszas évek végétől a folyóirat és az egész irodalmi élet vezéregyénisége lett.

Babits Mihály élete

1882-ben született Szekszárdon katolikus polgári családban.

A budapesti bölcsészkaron tanult, itt ismerkedett meg Kosztolányival és Tóth Árpáddal, majd Fogarason helyezkedett el tanárként. A Nyugatban 1908-tól, tehát az indulástól kezdve rendszeresen publikált.

1909-ben jelent meg Levelek Írisz koszorújából című kötete, majd 1911-ben a Herceg, hátha megjön a tél is.

1915-ben a Recitatív című kötetben megjelent háborúellenes versei miatt perbe fogják (Fortissimo, Játszottam a kezével).

A Tanácsköztársaság bukása után megfosztják egyetemi katedrájától, meghurcolják, kizárják az irodalmi társaságokból, csak lassanként kerül vissza az irodalmi életbe. Felesége Török Sophie (felvett név, Kazinczy feleségét is így hívták).

1929-ben ő lesz a Nyugat főszerkesztője Móriczcal együtt, de a Nyugat profilja körül folyó vitájuk miatt Móricz 1933-ban kivált. (Móricz szerint a hagyományos, nemzeti-népi irodalmi irányt kell követni, Babits pedig az új, nyugati irodalmi irányzatok mellett foglalt állást.)

1938-ban egy gégeműtét során hangját elvesztette.

1940-ben az Akadémia tagjává választották.

1941-ben halt meg gégerákban.

Babits Mihály első költői korszaka

A Nyugat első nemzedékének költői a szimbolizmus, szecesszió és az impresszionizmus jegyében indultak. Többen – köztük Babits is – jól tudtak franciául, megismerkedtek a francia szimbolista költők műveivel. A Romlás Virágai kötetet magyarra fordították (Babits, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc).

Babits számára meghatározó élmény volt a francia szimbolisták megismerése. Korai költészetében mindaz megtalálható, ami jellemző volt a nagy francia szimbolista nemzedék műveire:

• a végletes individualizmus, amit „A lírikus epilógja” c. versében fogalmazott meg legszebben,
• az aprólékos, mesteri, virtuóz formák használata: tökéletes rímeket és versformákat használt, például a különlegesen nehéz formájú szonettet

A költő első korszakát még egy élmény meghatározta: az antikvitás iránti rajongása. Csodálta az antik költőket a formák mesteri használata, a gondolkodás és a nyelv tisztasága miatt (különösen Horatiust). Horatiust idézi egyik ars poétikus verse, az „In Horatium”, amelynek első sorát a híres római költőtől idézi:

„Gyűlöllek, távol légy, alacsony tömeg”.

Abból, hogy magára nézve is érvényesnek tartotta ezt a horatiusi gondolatot, megmagyarázhatjuk költői magatartásának legfőbb vonását, amit az irodalomtörténet „elefántcsont-torony” szemléletnek nevez. Eszerint a költő különb a tömegnél, magasabbra hivatott és erkölcsileg magasan fölötte áll a hétköznapi embernek, a nyárspolgárnak.

Az ókori klasszikus kultúra iránti vonzódása mutatkozik meg abban is, hogy szívesen alkalmazta a görög-római sorfajtákat, az időmértékes versformákat.

A Herceg, hátha megjön a tél is c. kötet versei nagyrészt Fogarason keletkeztek. Bár Babits ekkor úgy érezte, távol került a magyar irodalmi élettől. az időközben meginduló Nyugat szerkesztői kezdettől fogva kértek tőle költeményeket.