Petőfi Sándor költészetének állomásai

Petőfi Sándor élete

• 1823. január 1-jén született Kiskőrösön.
• 1828-35 között iskoláit Félegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten, 1835-38 között Aszódon, 1839 februárjáig pedig Selmecbányán végezte.
• Ezután rövid ideig Pesten a Nemzeti Színház kisegítő munkatársaként dolgozott, majd Sopronban beállt katonának, de betegeskedésre való hajlama miatt 1841-ben elbocsátották a katonaság kötelékéből.
• 1841-42-ben bebarangolta az ország különböző városait, rövid ideig a pápai kollégium tanulója volt, itt ismerkedett meg Jókai Mórral.
• 1842-43-ban vándorszínésznek csapott fel.
• Az 1843-as nyarat Pesten töltötte, ekkor fordult meg első ízben a Pilvax kávéházban, a telet pedig Debrecenben húzta ki.
• 1844 februárjában ismét Pestnek indult, s felkereste Vörösmarty Mihályt, s az ő ajánlatára a Nemzet Kör vállalta verseinek kiadását.
• 1844 nyarától 1845 tavaszáig a Pesti Divatlapnál segédszerkesztő.
• 1844 végén jelent meg A helység kalapácsa című komikus eposza, s 1845-ben látott napvilágot a János vitéz.
• Pesten ismerkedett meg a 15 esztendős Csapó Etelkével, aki iránt ébredező szerelmet érzett, de a lány 1845 januárjában meghalt, ez ihlette a Cipruslombok Etelke sírjáról c. versciklus megírásához.
• 1845 tavaszán adták ki Úti jegyzetek című útirajzát.
• Ősszel megismerte Mednyánszky Bertát, akinek kezét is megkérte, de apja visszautasította a házasságot, s e szerelem emlékére írta a Szerelem gyöngyei c. versciklust.
• 1845 őszétől 1846 tavaszáig kedélybetegség lett úrrá rajta, szüleinél tartózkodott Szalkszentmártonban, s ekkor írta a 66 epigrammából álló Felhők c. versciklust.
• 1846-ban drámát és regényt is ír: a Tigris és hiénát és a A hóhér kötelét. 1846 tavaszán hasonló gondolkodású fiatal írókból megszervezi a Tízek Társaságát.
• 1846 szeptember 8-án ismerte meg Szendrey Júliát, majd egy évvel később, 1847 szeptember 8-án elvette feleségül, majd a mézesheteket Teleki Sándor gróf koltói kastélyában töltötték.
• 1847 februárjában olvasta először Arany János Toldiját, költői levélben üdvözölte a ‘Toldi íróját‘, s ettől kezdve élénk levelezés alakult ki közöttük. Március 15-én megjelent Összes költemények című kötete.
• 1848. március 15-ének aktív résztvevője, de a forradalom vívmányaival elégedetlen, a köztársaság eszméjéért küzd, királyellenes verseket ír. Indult a nemzetgyűlési képviselő-választáson júniusban, de Szabadszálláson kudarcot vallott. Ennek hatására született Az apostol című elbeszélő költeménye. December 15-én megszületett fia, Zoltán.
• A szabadságharcban előbb századosként, majd 1849-től Bem segédtisztjeként vett részt, de feljebbvalóival való összeütközései miatt előbb lemondott tiszti rangjáról, majd kilépett a hadseregből.
• 1849 júliusában visszatért Bem seregéhez, s gyalogosként vett részt és esett el – feltehetőleg – 1849. július 31-én a segesvári csatában.

Költői indulása a népiesség jegyében

Petőfi költői pályája a népiesség jegyében indult. Művészete a magyar irodalomban a felvilágosodással meginduló fejlődés csúcspontja, a magyar romantika kiteljesedése és meghaladása. Új irodalmi ízlést honosított meg, melynek formai, tárgyi ihletforrása a népköltészet. Versei azonban nem népdal-utánzatok, hanem a költő egyszerű egyéniségének közvetlen kifejezői, tudatos művészi munka termékei. Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség.

Új témákat honosított meg, és új műfajokat teremtett. Utóbbiak pl.: a népies helyzetdal és a népi életkép. A helyzetdalokban beleélte magát egy-egy sajátos népi alak helyzetébe, ilyen verse, pl.:

• A borozó (a legkorábban nyomtatásban megjelent)
• Befordultam a konyhára

A népi életkép a népéletből ragad ki egy-egy pillanatot és azt teszi költői témává. Pl.:

• A csaplárné a betyárt szerette
• Megy a juhász szamáron

Új témakört jelentett a családi líra, melyben a költő a legbelsőbb családi ügyeket tette költői témává, s meglepő közvetlenséggel, szinte közügyként osztotta meg az olvasóval. Pl.:

• Egy estém otthon
• Füstbement terv
• Anyám tyúkja
• István öcsémhez

1844-45 fordulóján két elbeszélő költeményen dolgozik A helység kalapácsa című komikus eposzon, majd a János Vitézen. 1844-ben jelent meg első kötete Versek 1842-44 címmel. A kritika azonban egyre erőteljesebben támadja. Szerelmi csalódások érik, meghal a 15 éves Csapó Etelke, neki állít emléket a Ciprus lombok Etelke sírjánál című ciklus. Később egy gödöllői földbirtokos lánya, Mednyánszki Berta utasította el közeledését. Bertához szólt a Szerelem gyöngyei című ciklus. Művészi válságba is kerül, költészetét nem sikerül megújítania. Válságkorszaka 1845 őszétől 1846 tavaszáig tartott, ennek terméke a Felhők című ciklus. A ciklus darabjai elégikus hangvételű epigrammák, témájuk mindig valamilyen értékveszteség, pl.:

• A bánat? egy nagy oceán
• Emlékezet
• A férj hazajő betegen
• Fejemben éj van

Forradalmi látomás költészete

1846 márciusában Petőfi kilábalt a válságból. Ezt jelzi két költemény, a Levél Várady Antalhoz című episztola és a Sors, nyiss nekem tér…. című vers, melyek az emberiség boldogulásáért való tenni akarást tükrözik. Hasonló gondolkodású fiatal írókból megszervezi a Tízek Társaságát. 1847-ben jelent meg Összes költemények című kötete, melynek nyitó versében megjelölte költészetének két legfontosabb témakörét: Szabadság, szerelem! Ekkor szövődik barátsága Arany Jánossal.

1846 tavaszától Petőfi a világforradalom lázában égett, gondolkodásában összekapcsolódott a nemzeti és a világszabadság eszméje. Ennek megfelelően lírájában felerősödött a politikai tartalom. A szabadság megvalósulása, a zsarnokok és az elnyomottak végső összecsapása, az eljövendő boldog jövő képe látomások, víziók formájában jelenik meg forradalmi verseiben.

Forradalmi lírájának legjelentősebb darabjai:

• Egy gondolat bánt engemet…
• Az ítélet
• A XIX. század költői
• A nép nevében

A megsejtett és várt világforradalom vízióját egyik legjelentősebb látomásversében, az Egy gondolat bánt engemet…… című költeményben jeleníti meg.

Egy gondolat bánt engemet…

A teljes verset ide kattintva megtalálod.

Műfaja rapszódia: olyan verstípus melyben a különböző hangulatok, érzelmek (indulatos, elégikus, szenvedélyes, szentimentális, ünnepélyes, stb.) gyors ütemben váltják egymást.

A műben kétfajta halált állít szembe egymással a költő. Az első részben a lassú, haszontalan halál jelenik meg, melyet két hasonlattal tesz szemléletessé a költő:

Lassan hervadni el, mint a virág,
(…)
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Indulatos felkiáltással utasítja el ezt a passzív halált Petőfi. Ezután két metaforával (fa, kőszirt) érzékelteti a hősi halál nagyszerűségét, de ezt is haszontalannak érzi, mert nem szolgál nemes célokat. A második egységben a világszabadságért az elnyomók és elnyomottak közt vívott végső ütközet monumentális látomása jelenik meg. Ebben a csatában akar részt venni a költő. A felzaklatott képzelet egyenesen az ütközet vad forgatagába repíti az olvasót, melyet szín- és hanghatások tesznek érzékletessé, képszerűvé. Itt akarja életét áldozni a költő, ez az egyetlen számára elfogadható halálnem.

A záró szakasz hangvétele megváltozik, a hősök temetésének látomása tűnik fel, és annak a biztos tudata, hogy a jövő hálás nemzedéke kegyelettel emlékszik a szabadságért életüket áldozó hősökre. A vers lecsendesedik, a zaklatottságot az ünnepélyesség, az érzelmi hatásra való törekvés váltja fel.