Babits Mihály: Herceg, hátha megjön a tél is elemzés
A kötet élményanyagát az európai irodalomtörténet klasszikus hagyományai határozzák meg. Kulturális élményanyagában sokszínű, de feltűnő a antikvitás iránti vonzódás (Danaidák, Laodameia, Klasszikus álmok, Homérosz).
Az antik versformák számos költemény metrumában visszaköszönnek:
| Klasszikus álmok az én lelkem bús álmai: fáradt gondolatom szeret ölteni hosszuredőzetü tógát. Régi redőjü ruhában jöttök most is előmbe halvány gondolatok, mint régi szüzek, kosarakkal… (Klasszikus álmok) |
Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,
hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés, gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. (Új leoninusok) |
| A fenti költemény hexameter sorokból áll. | A leoninus rímes időmértékes költeményt jelent. A fenti verset disztichonban írta. |
A szabályos sorfajták mellett az ókori görög strófaszerkezetekre való rájátszás is megfigyelhető. Az alkaioszi strófa utolsó sorára emlékeztetnek az Éhszomj c. költemény zárósorai: verseket írni, lányt szeretni.
A görög verslábak modern, kreatív felhasználására néhány példa:
| Már béna vagyok, már néma vagyok,
naponta felejtem a dalt: (Thamyris) |
óriási amphorákba, alabastrom amphorákba ötven asszony, bűnös asszony
karcsu vázát megmerítve, majd merítve, majd ürítve kárhozott bús ötven asszony mindörökre töltöget, Danaidák – végig trocheikus lüktetéssel |
Tágabb értelemben klasszikusnak nevezzük nemcsak az ókori görög-római versformákat, hanem az európai irodalomtörténetben jól ismert, széles körben alkalmazott egyéb nyugat európai versformákat is (szonett, stanza, ambrosianus, tercina stb.)
szonett:jambikus lejtésű, 10-11 szótagos sorokból álló versforma. Strófaszerkezete és rímképlete a következő: abba baab cdc dcd, valószínűleg Petrarca mintája nyomán. A Shakespeare-szonettek rímképlete más: abab cdcd efef gg
| Ezek hideg szonettek. Mind ügyesség a
és szenvtelen, csak virtuózitás. b Bár munkában manapság nincs nemesség, a ez csupa munka, csupa faragás. b Ha költő, ki lázát árulja: tessék!: a itt állok cédán, levetkőzve! láss: b ez nem költészet; de aranyművesség! b s bár nem őszinte, nem komédiás. a Minden szonett egy miniatür oltár, c ki vérigéket, pongyolán, szeret, d az versemet ezentúl ne olvassa. e Ki hajdan annyi szívek kulcsa voltál, c Szonett, aranykulcs, zárd el szívemet, d erősen, hogy csak rokonom nyithassa. e |
Amint látható, Babits inkább a petrarcai, 4-4-3-3 soros formát választja.
A szonett a francia szimbolisták körében is kedvelt versforma volt, alkalmazása nagy mesterségbeli tudást igényelt. (az idézett szonett témája is ez!) |
| Szent Ambrus himnuszainak verselése, az ambrosianus köszön ránk az alábbi versrészletből: | A név, mely áll e kis papíron,
kimondva szó, mely száll tova. Lehellet és üres jel annak, ki nem hallotta még soha! (Névjegyemre) |
A kötet indító verse, a Ballada Írisz fályoláról a középkori (Villontól ismert) balladaformát idézi fel (bár nem szabályos a refrén).
Babits ebben a korszakában a költői virtuozitást, a mesterségbeli tudást, a vers dekorativitását helyezte előtérbe. Ezzel magyarázható az a lenyűgöző formai változatosság, amely az európai irodalomtörténet lírai formáit szinte kivétel nélkül feltünteti.
Lapozz a további részletekért
